A bántalmazás és az erőszak mindennaposnak számított azon a félreeső dán szigeten, amely kényszerű lakhelye volt szellemi fogyatékosnak ítélt nőknek, de prostituáltaknak is. Amikor Rita Nielsen első ízben lépett a szigetre, egy olyan dráma részese lett, amely 55 évvel később a megoldatlan ügyekkel foglalkozó Q-ügyosztály eddigi legbonyolultabb esetéhez vezetett. A nyomtalanul eltűnt prostituált irattári anyagát tüzetes vizsgálat alá veszik, így Carl, Rose és Assad hamarosan rájönnek, hogy a nő egykori eltűnése egy súlyosan törvénysértő ügy része, amely nyilvánvalóan azóta is folytatódik. Amikor pedig mélyebbre kezdenek ásni, egy rendkívül hidegvérű ellenfél jelenik meg a színen…

Egy asszony őszinte vallomása a belső megújulás útjáról. Bár látszatra jól mennek a dolgok, két sikeres felnőtt gyerek, akik már kirepültek a családi fészekből, jól kereső férj, saját karrier, Joan Anderson mégis úgy érzi, élete elszürkült, zsákutcába jutott. Egy évre tengerparti nyaralójukba költözik, hogy magára találjon. A kiszakadás a feleségszerepből, a hétköznapokból, hozzásegíti egyfajta újrakezdéshez. Az otthoni tennivalók több évtizedes rutinja helyett végre csak maga lehet, együtt él az apály és a dagály ősi ritmusával, felfedezi teste és lelke szunnyadó energiáit, s mindez felszabadító erővel hat rá. Megtanul hinni önmagában, erőt meríteni a természetből, az egyszerű emberi örömökből. A regény előzménye: Befejezetlen házasság. Pánczél Edit könyvtáros ajánlásával.

A regény két főhőse csak abban hasonlít egymásra, hogy mindegyikük hajlandó volt egy lapra feltenni egész vagyonát a világ leghatalmasabb sajtóbirodalma ellenőrzéséért folytatott csatározásban. De csak az egyikük győzhet…

A történet Clinton elnöksége után játszódik. A CIA élén egy önfejű, erős akaratú nő áll, aki sokaknak útjában van, de még soha senkinek nem sikerült elmozdítani a helyéről. Csak egy valaki veszélyeztetheti a pozícióját: a CIA legjobb mesterlövésze. Az egykori vietnami hős, Connor Fitzgerald évtizedek óta egy biztosítótársaság munkatársaként éli kettős életét, még legközelebbi hozzátartozói sem gyanítják, hogy valójában titkosügynök. Amikor főnöke az Oroszországan nemrégiben hatalomra jutott diktátor elleni merénylettel bízza meg, Fitzgerald nem is sejti, hogy valójában ördögi csapdába sétál bele. És ez korántsem az egyetlen csapda, amely a fordulatos történet során rá vár…

Hiába mondod a jövőnek, hogy STOP. Nincs REWIND gomb, nem tudod visszatekerni a múltat. Az egyetlen mód, hogy megtudd a titkot, …ha megnyomod a PLAY-t. Clay Jensen semmit sem akar tudni Hannah Baker kazettáiról. Hannah meghalt – gondolta –, magával kellett volna vinnie a titkát. Aztán Hannah hangja közölte Clay-jel, hogy az ő neve is elhangzik a kazettán és az is, hogy Clay valamilyen módon felelős a haláláért. Aztán Clay egész éjszaka a kazettákat hallgatta. Hannah szavai nyomán bejárta a városkájukat… …és amire fényt derített, az örökre megváltoztatta az életét.

Edgar Royt sorozatgyilkossággal vádolják, és egy erődszerű, szuperbiztos szövetségi börtönben várja a tárgyalását. Majdnem biztos, hogy el is ítélik. Sean Kinget és Michelle Maxwellt Roy ügyvédje, egyben Sean régi barátja és egyetemi oktatója, Ted Bergin alkalmazza, hogy segítsenek kibogozni az ügyet. Ám a nyomozás már azelőtt kisiklik, hogy elkezdődhetett volna: az ügyvéddel tervezett első találkozójukon holtan találják Ted Bergint. Most már nekik kell feltenniük azokat a kérdéseket, amelyeket senki sem akar megválaszolni. Roy tényleg gyilkos? Ki ölte meg Bergint? Néhány meglepő szövetségesre lelnek, és velük együtt nyomoznak az ügyben. De minél mélyebbre ásnak Roy múltjában, annál több akadállyal, féligazsággal, hamis baráttal találkoznak. Makacsságuk a kormányzat legfelső szintjein és a hatalom legsötétebb sarkaiban zavar bizonyos személyeket. A végső leszámolásnál Sean és Michelle teljesítőképessége végső határáig megy, és még az is lehet, hogy végleg el kell válniuk egymástól.

A pergő ritmusú, hátborzongatóan izgalmas történet aktualitását a rettegett betegség: a kergemarhakór adja. A regény 2001-ben játszódik, mikor, legalábbis a történet szerint, a brit egészségügyi hatóságok kénytelenek belátni, hogy országuk talán teljes egészében áldozatául eshet a Kreutzfeld-Jakob-kórnak, amely egész Európát is veszélyezteti. Egy professzor ugyan megtalálta a betegség ellenszerét, ám őt egy titkos csoport fegyveresei meggyilkolják, és eltűntetik a csodaszer képletét, mielőtt nyilvánosságra kerülhetne… Lázas hajsza indul a tudós jegyzetei után, a tét: több millió ember élete. Az akciócsoport tagja egy Nobel-díjas pszichiáter és néhány különlegesen képzett titkosügynök, akik a legprofesszionálisabb eszközök és fegyverek, bámulatos technikai tudás, és nem utolsó sorban nagy adag elszántság birtokában vetik be magukat a küzdelembe Londontól Kairóig, Franciaországtól Floridáig. Ám sorsukat ők sem kerülhetek el…

A nyomor szereplői általában nincsenek abban a helyzetben, hogy ők maguk beszélhessenek saját körülményeikről. Barnás Ferenc regénye az a kivételes pillanat, amikor egy szöveg folyamatosan erről az egzisztenciális kiszolgáltatottságról tudósít. Az elbeszélő egy kilenc éves kisfiú, aki családjának történetét meséli el. A szélsőségesen veszélyeztetett családban kilenc gyermek él huszonöt négyzetméteren. 1968-at írunk. A gyerekeknek nincs mit enniük, nincs saját ágyuk, de még takarójuk sem, nincs meleg ruhájuk, és nincs tüzelőanyag, amivel legalább fűteni lehetne a kis szobában. A kisfiú arról álmodozik, hogy milyen lesz, ha egyszer végre felépül a ház, ahol emberi módon lehet majd élni. Egy tragikus vétség miatt azonban kétségessé válik, hogy átélheti-e ezt valaha. is. Barnás Ferenc harmadik regénye nyomasztó látlelet egy illúziók nélküli világról.

Három jelenés, három kinyilatkoztatás, három évszázados titok. Portugáliában, 1917-ben a Szűzanya testet öltött, és súlyos titkokat bízott egy kislányra. Két titokra azóta már fény derült, de a legsúlyosabb, az egyház és a világ sorsára vonatkozó üzenetet a vatikáni levéltár őrizte hét lakat alatt, mindmáig. A regnáló pápa éjjelente a levéltár titkos részlegében időzik. Egyetlen bizalmasát, Colin Michenert küldi el ahhoz a rejtőzködő paphoz, akinek biztos információi vannak a fatimai titok megfejtéséhez. Michener egykor a rendet választotta, lemondott a világi örömökről, és a nőről, akit szenvedélyesen szeretett. A küldetés végrehajtásához azonban szinte mind a hét főbűnt el kell követnie…

Sonia, a hajdani bohém, rocker, művész és füstös kocsmák csaposa immár négy éve a konszolidált, jómódú New York-i családanyák életét éli. Napjait kitölti a gondoskodás két kisfiáról és a háztartásról, társasága a játszótéri anyákra korlátozódik. Amikor fiai kinőnek a babakorból – nagyon várta ezt a pillanatot –, lelkesen készül visszatérni szenvedélyéhez, a festéshez, és újra több figyelmet szentelnek a kapcsolatuknak férjével, Dickkel. Azonban még alig élte bele magát, hogy visszakap valamennyit a szabadságából, amikor egy hajnalon újra pozitív terhességi tesztet tart a kezében. Soniában érzések lavinája szabadul el, és hiába küzd ellenük, néhány hónap múlva magukkal sodorják. Ekkor a nő sajátos módját választja annak, hogy szembenézzen az életével, újra megtalálja önmagát, amit épp végképp elveszni lát: megteszi, ami minden anyának megfordul a fejében olykor, magához veszi a slusszkulcsot, és egyszerűen megszökik a saját életéből. A szerző izgalmas, végletesen őszinte, újszerű és nagyon személyes hangvételű könyvében maradéktalanul leszámol az anyaság köré szőtt mítoszokkal, és kendőzetlenül tárja olvasói elé Sonia ellentmondásos érzelmeit, vívódását, nem hallgat finomkodva a terhesség testi következményeiről, a fiatal nő és anya botlásairól, eltemetett vágyairól sem.

„Fahrenheit 451 fok az a hőmérséklet, amelynél a könyvnyomó papír tüzet fog és elég…” A könyveket el kell pusztítani, mert ártalmas fegyverek: sosem lehet tudni, ki ellen fordul egy olvasott ember. Guy Montag a tűzőrségen dolgozik, hivatása a könyvégetés, a fellobbanó lángok mindig gyönyörűséggel töltik el. Életében a munka, a nyugtató tablettákhoz menekülő feleség, és három óriási tévéfal a főszereplők. Új szomszédja egy kedves lány, aki furcsa dolgokról mesél: hogy családja esténként leül az asztal köré, és beszélgetnek, hogy a tűzőrök valamikor régen még oltották a tüzet, hogy szép a hajnal, amikor harmat telepszik a fűre, és felkel a nap… Érthetetlen. Egy napon aztán beleolvas egy halálra ítélt könyvbe, az események ettől kezdve megállíthatatlanok… W. Kovács Ágnes könyvtáros ajánlásával.

A gazdag emlékezet nem feltétlenül egy gazdagsággal teli élet következménye. Inkább egy gazdagon tartott emlékezet teszi az életet gazdaggá. Alexander Brody, immáron több mint háromnegyed évszázad során gyűjtötte és gyűjt tovább – barátokat és műtárgyakat; könyveket és költeményeket; epigrammákat és aforizmákat. Ízeket és illatokat. Előző és mostani könyvében ezekről ír. Hohó! De hogy lehet ízeket és illatokat gyűjteni? Csakis az emlékezet segítségével. Szerzőnk tehát az emlékezeteiről ír. De térjünk vissza az ízekre és a szagokra. Velük kapcsolatban egy filozófiai, ismeretelméleti – sőt, lételméleti – kérdés vetődik fel. Létezik-e – egyáltalán – íz az ízlelő szája, illat a szimatoló orra nélkül? Kémiailag talán. De az illat tapasztalata, jelenléte nem magától, nem kívülről, hanem belülről fakad. Ez roppant fontos, hiszen ezért nem illan el örökre. Ezért élhet például az állatok szaglóérzékében. És az ember orrában? Ott is persze. De még mélyebben, szívében él és ott örökítődik meg. A kötetben „ragasztott” szag-vignettákból kitűnik, hogy Alexander Brody nem zsákmányoló, hanem megőrző. Nem orrvadász ő, hanem illatszertáros. Finomságoknak szakértő szüretelője. Tudója annak, hogy: "Szerelem és ármány, Megőrzi az ormány."

A felfedező Az utazó fogalma nyelvünkben nem oly rég még a felfedező szinonimája volt. Kőrösi Csoma Sándort éppúgy utazónak mondtuk, mint Stanley-t és Livingstone-t. Fura dolog a nyelv: Kolumbuszt vagy Vasco da Gamát senkinek nem jutna eszébe utazónak nevezni. De vajon minek nevezzük Alexander Brodyt, aki az említetteknél sokkal nagyobb területeket járt be? Mondhatnánk, könnyű volt neki a repülőgép korában. Meg aztán: utazónak lenni napjainkban üzletemberi életforma. Brody azonban nem utazó, hanem felfedező. Mégpedig emberek, emberi kapcsolatok kivételes tehetségű felfedezője. Tudjuk, szerencse nélkül nincsen felfedezés. Minden nagy világjárót a szerencse vezérelt. Kőrösi Csoma az Ázsiában rekedt magyarokat indult el felfedezni, s Tibetben találta magát. Kolumbusz Indiát kereste, s Amerikát köszönhetjük neki. Brody még el sem indul, már „házhoz megy” hozzájuk Csortos Gyula, Czóbel Béla és Szép Ernő. Épp csak kimozdul otthonról, s a bácskai nábobnál, Dungyerszky Gyókónál repül szájába a sült galamb. Vonzza a kiválóságokat Grace Kellytől Cole Porterig. Egy müncheni étteremben a múlt század egyik legolvasottabb írója, Sommerset Maugham „szólítja le” , aki ismeri Brody nagybátyja, Hunyady Sándor írásait. Amiként Pekingben Mao Ce-tung egykori harcostársa is emlékszik Brody princetoni nyelvtanárára, a kínai történészre. Hét évtized ízeit ígéri könyve címében a szerző. Olvasó legyen a talpán, aki el tudja dönteni, hogy a karcolatokban felbukkanó figurák vagy étkek ízei az izgalmasabbak.

Van-e örökzöldebb téma, mint a csillapíthatatlanabb szerelemé? Soha nem múló szerelem, önfeláldozás és becsület drámája bontakozik ki Bródy Sándor kisregényeiből. A magyar Zolaként is emlegetett kiváló író, drámaíró Bródy magánéletében sem volt ismeretlen a két asszonyhoz tartozás. Előnyös külsejének, írói tehetségének és erős kisugárzásának köszönhetően nagy sikere volt a nők körében. Írásai azt tükrözik, hogy jó ismerője a nők érzelmeinek, szeszélyeinek és praktikáiknak is, amelyekkel mérhetetlen boldogságot vagy éppen határtalan szenvedést képesek okozni önmaguknak és a férfiaknak egyaránt. A Két feleség a vad, eszközökben nem válogató szerelmi hevület drámája, melynek középpontjában egy konfliktusokkal teli házasság áll, amelyre rávetül az első feleség árnyéka. Ellentétes érzelmek feszülnek itt egymásnak és a szerelemnek megannyi formája – megsebzett és elfojtott, türelmes és hűséges, szenvedélyes és pusztító – vonul fel a műben, melynek cselekménye megállíthatatlanul halad a drámai végkifejlet felé. Bródy másik írásában, a Hófehérke címűben is két nő határozza meg a férfi életét és boldogságának alakulását. Balassa Imre útra kel, hogy megkeresse az ideálját, „Hófehérkét” – és meg is találja, sőt hamar el is jegyzi. Mikor azonban már minden készen áll az esküvőre, találkozik egy másik lánnyal… Lehet, hogy ő az igazi Hófehérke? Mindkét történet a szenvedély és a halál szövedéke, legbelső valónk: a boldogságát holtáig hajszoló ember históriája.

Jack Reacher visszatért. És már csak 61 órája van, hogy a legújabb bűntényt megakadályozza. A visszaszámlálás elkezdődött. Dél-Dakotában az évtized hóvihara tombol. Az állam útjain mindenfelé a zord időjárásban elakadt járművek vesztegelnek. Egy távolsági busz is balesetet szenvedett a fehérbe borult tájon. Utasai átlagemberek: kirándulásra indult nyugdíjasok. És még egy valaki, aki leginkább észrevétlen szeretne maradni, mégis jobban már ki sem tűnhetne az idős emberek közül – egy tagbaszakadt, marcona férfi, akinek egész magatartásából süt a katonás fegyelem. Ez Jack Reacher. A baleset helyszínétől harminc kilométerre békés kisváros húzódik. Ám a látszat csal: a településen rendőrök tucatja véd egy idős hölgyet, aki egy semmitől vissza nem riadó kábítószer-kereskedő elleni per koronatanúja. Ha elég sokáig él, kiállhat a tanúk padjára. De a városba érkezik egy hidegvérű, magányos gyilkos, akinek egyetlen feladata van: megakadályozni az asszonyt terve végrehajtásában. Egyetlen dologgal azonban nem számolt: Jack Reacherrel… Mélyen eltemetett titkok, erőteljes ellenségek. És már csak 61 óra van hátra…

Nagy-Britanniában 1929-ben, Magyarországon viszont csak 1995-ben jelent meg először a G. K. Chesterton fő művének tartott, Az ember, aki Csütörtök volt című regény hatásait tükröző regény, A Hét Számlap rejtélye. Melynek helyszíne Chimneys, Lord Caterham vidéki kastélya, ahol fiatalokból álló vidám társaság vendégeskedik. Egyikük sem éppen korán kelő, ám akad közöttük egy, Gerald Wade, aki minden képzeletet felülmúlóan sokáig alszik. Olyannyira, hogy mire leér reggelizni, szinte már ebédre terítenek. Ez persze nem csak a háziasszonyt, hanem a többieket is bosszantja, ezért – legalábbis szerintük – remek tréfát eszelnek ki, néhány hangosabbnál hangosabb ébresztőóra közreműködésével. Csakhogy a fiatalember másnap nem hogy a megszokottnál korábban, de egyáltalán nem érkezik le a reggelihez. Mi több, később sem. Majd megjelenik az inas, aki szörnyű hírrel szolgál az érdeklődőknek: „… a szerencsétlen fiatalember örökre elaludt.” Majd kicsivel később az akkori társaság újabb tagja leheli ki lelkét. Már az első haláleset is kétségeket ébresztett egyes emberekben, ám ez a második komoly lavinát indít el – minden szinten. Főleg, mert mindkét esetben szóba kerül a Hét Számlap, ám senki nem tudja biztosan, mi is az pontosan. Csak annyiban lehetünk biztosak, hogy valami rejtély van a dologban. És persze nincs olyan rejtély, amit Lady Eileen Brent ne akarna felderíteni. Főleg, ha érintett az ügyben. Miss Marple és Hercule Poirot helyett vele, és a két „tökfilkóval” kell beérnünk. A rend hivatalos őreit pedig Battle főfelügyelő képviseli. Persze nincs könnyű helyzetben, de ehhez valószínűleg már hozzászokott. Vagy ha nem, hát most alkalma nyílik rá. Miss Brent ugyanis olyan, de olyan dolgokat művel…

Poirot mestert egy szép napon egy elegáns fiatal hölgy, bizonyos Carla Lemarchant keresi fel, és különleges üggyel bízza meg. Carla édesanyját gyilkosságért életfogytiglani börtönre ítélték, s röviddel büntetésének megkezdése után meghalt – az áldozat pedig nem volt más, mint Carla édesapja, Amyas Crale, a híres festő… Tizenhat esztendő telt el a híres bűnügy óta. Carla közben nagykorú lett, megtudta szüleinek tragikus történetét, és elhatározta, hogy kideríti anyja ártatlanságát. Tizenhat év után keresi fel Hercule Poirot az ügy öt, még élő tanúját, tizenhat év porát fújja le a régi élményekről, szenvedélyekről; egyetlen tragikus napról öt különböző vallomást szembesít, hogy megtudja: ártatlanul ítélték-e el Caroline Crale-t, s ha igen, vajon öngyilkos lett-e Amyas Crale, ez a zseniális művész és csupa élet férfi, avagy az öt tanú – az „öt kismalac” – közül valamelyik volt-e gyilkos… És hiába telt el tizenhat év, hiába borított sok mindenre fátylat a feledés, Hercule Poirot – aki természetesen mit sem veszített zsenialitásából – bravúros logikával kideríti az igazságot…

Az idős, törékeny Miss Marple maga már nem játszhat detektívesdit – amikor azonban tudomására jut, hogy barátnője, vonaton utaztában, egy gyilkosságnak lett szemtanúja, nem nyughat nyomozóösztöne. S az a „csekélység”, hogy a mondott időben a vasútvonalon semmiféle bűnesetről nem érkezett jelentés, nem gátolja a találékony öregkisasszonyt abban, hogy kiderítse: mégiscsak történt gyilkosság, s hogy a feltételezett áldozat feltételezett holtteste vajon hová tűnhetett. Gál Erzsébet könyvtáros ajánlásával.

Ódon vidéki ház, hattagú társaság, kandalló, félhomály, könnyed beszélgetés. Miss Marple jóságos arccal kötöget, olykor-olykor bosszúsan megcsóválja fejét, hogy ejnye, hát már megint leesett egy szem. Egy síma, egy fordított. Hogy gyorsabban teljék az idő, titokzatos bűnügyekre terelődik a szó. Játék, agytorna, megoldatlan rejtélyek. Ki lehet a tettes? A társaság tagjai buzgón töprengenek. Tévutak, zsákutcák, félmegoldások, Miss Marple szelíd mosollyal kötöget. Egy síma, egy fordított. Mérgezés, vérfoltos járda, halált hozó virágok, pogány istennő baljós ligete, állhatatlan leány holtteste a zúgó habokban – megannyi rejtelmes eset. És Miss Marple bájos példázatai kertészekről, cselédlányokról, St. Mary Mead csip-csup dolgairól, melyek – persze, kötögetés közben – még a legbonyolultabb esetekben is játszva eligazítják a kedves öreg hölgyet. A tizenhárom feszes történet mindegyike oly remek, hogy bármelyikükkel szívesen találkoznánk akár regényformában is. A bűnügyi történetek nagyasszonya, Agatha Christie e kötetben a sűrített feszültségkeltés mestermunkáit tárja az olvasó elé.

Tíz egymásnak ismeretlen ember meghívást kap egy pazar villába. A villa egy sziklás, elhagyatott szigeten áll, amely sziget néger fejhez hasonlít, arról kapta a nevét is. A villa titokzatos tulajdonosáról mindenféle pletykák keringenek. A vendégek, bár valamennyiük múltjában van valami, amit legszívesebben elfelejtenének, reménykedve és örömmel érkeznek meg egy pompás nyári estén a sziklás öbölbe. A tulajdonos azonban nincs sehol… A felhőtlennek ígérkező napokat egyre félelmetesebb események árnyékolják be. A sziget látogatóit a különös fordulatok hatására hatalmába keríti a rettegés. Tízen érkeznek. Hányan távoznak? A bűnügyi regény koronázatlan királynőjének talán legjobb, leghíresebb művét tartja kezében az olvasó. Osvald Éva és Pánczél Edit könyvtárosok ajánlásával.

A regény egy fiatal brazil lány életét meséli el. Maria egy gyerekkori csalódás után úgy érzi, soha életében nem fogja megtalálni az igaz szerelmet. Egy váratlan találkozás révén eljut álmai városába, Genfbe, ahol mesés gazdagságot és hírnevet remélve kezd táncosnőként dolgozni. Hamar ráeszmél, hogy a hírnevet nem adják ingyen, és nemsokára az utcán találja magát, ahol prostituáltként kell megélnie. Az igaz érzelmekről rég letett ugyan, de a szexualitás új és új utakra csábítja mindaddig, amíg egy fiatal festő fel nem lobbantja benne a szerelem tüzét. Választás elé kényszerül: vagy végleg feloldódik a testiségben, vagy megtalálja saját „belső fényét”, és a szent szerelemben keresi meg a szex helyét. Coelho újabb világsikerű művében a szerelem szentségéről és a benne rejlő szexualitásról ír, tabuk nélkül, szenvedéllyel, a tőle megszokott spirituális emelkedettséggel. Bognár Csilla és Buzsicsné Szabó Eszter könyvtárosok ajánlásával.

Harry Bosch, a Los Angeles-i nyomzó életének legnehezebb és legkockázatosabb ügyébe keveredik. A tét minden eddiginél nagyobb… A Fortune Liquors aprócska italbolt Los Angeles egyik rossz hírű környékén. Harry Bosch hosszú évek óta ismeri: mindig magánál tartja azt a levél gyufát, ami egy réges-régi ügy kapcsán került hozzá. A rajta olvasható mottó – „Boldog az, aki menedéket talál a saját lelkében” – a legsötétebb órákban jelentett számára vigaszt. John Línek, az üzlet kínai tulajdonosának a meggyilkolása érzékenyen érinti Boscht, aki megfogadja, hogy mindenáron felkutatja a tettest. A kínai bevándorlók világa azonban ismeretlen számára, sem a nyelvet, sem a kultúrát nem ismeri. Az ügy szálai egy veszedelmes hongkongi bűnszervezethez vezetnek. Ráadásul Boschtól elszakítják a lányát, aki mindennél többet jelent számára. A férfinak Hongkongba kell utaznia, hogy mindent egy lapra feltéve megmentse Maddie-t, aki vélhetően a maffia karmai közé került. A Kilenc Sárkány nevű helyen, az Éhes Szellemek ünnepén Bosch beleveti magát ebbe az ismeretlen világba, hogy szembeszálljon a triádok kíméletlen szervezetével…

Tombol a százéves háború, és a legvéresebb csatákat még meg sem vívták. Franciaország-szerte városok zárják be kapuikat, lángol a termés, az egész vidék a legrosszabbra készül. A Crécynél diadalmaskodó angol hadsereg III. Edward, a Fekete Herceg vezetésével újra szabadon fosztogat és gyilkol, míg a franciák hajtóvadászatot nem indítanak ellene… Hooktoni Thomas, a le Batard néven ismert angol íjász parancsot kap urától, hogy kutassa fel Szent Péter elveszett kardját – a szent fegyvert, amely a legenda szerint legyőzhetetlenné teszi birtokosát. Amikor pedig a túlerővel szemben harcoló angolok csapdába esnek Poitiers közelében, Thomas, az íjászai és esküdt ellenségei mind részt vesznek abban a sorsdöntő ütközetben, ami mindnyájuk életét megváltoztatja. Az 1356 színpompás, lebilincselő kalandregény, csodálatos történet egy szent ereklye utáni hajszáról, amely az emberek végzetét és egész nemzetek sorsát képes megváltoztatni.

Justin Cronin trilógiájának második kötete újabb mesteri formába öntött, vérfagyasztó remekmű, méltó folytatása A szabadulásnak. Eleinte jó tervnek tűnt: tizenkét halálraítéltet megfertőznek egy ősi vírussal, hogy élő fegyverekké alakítsák őket. Csakhogy a Tizenkettek a vírus hatására vérszomjas szörnyetegekké váltak. Amikor kitörtek a titkos kísérlet helyszínéről, elszabadult a pokol. Rémálom lett úrrá a Földön. A vírus pusztítását túlélő kevesek kis ellenállócsoportokba szerveződtek. Ám ha biztosítani akarják az emberiség fennmaradását, ahhoz nem elég, hogy igyekeznek életben maradni. Veszélyes küldetésre kell vállalkozniuk: fel kell kutatniuk a Tizenkettek mindegyikét, hogy végezzenek velük. Az ellenállók különös dolgot tapasztalnak: a fertőzöttek viselkedése érthetetlen módon megváltozik. A nyomok egy komor diktatúrához, a Hazához vezetnek, ahol egy igen különös trió nő igyekszik kedvére formálni az emberiség jövőjét. Talán csak egyvalaki húzhatja keresztül a számításaikat: Amy, a Sehonnan Jött Lány, az egykori titkos kísérlet tizenharmadik alanya, az ellenállók vezetője. Ő az egyetlen emberi lény, aki feltárhatja a Haza titkát, és aki képes behatolni a Tizenkettek elméjének mélyére. És meglehet, hogy amit ott talál, az mindennek a végét jelenti. Musztács Krisztián könyvtáros ajánlásával.

Csehov a novellának, ennek a nehéz és gyönyörű műfajnak talán a legnagyobb mestere. Impresszionista művész: odavetett, könnyű vonásokkal rajzol leheletszerű, elfutó és elfutásukban megrendítő dolgokat.

A Három nővér a kárba veszett szépség drámája. A három testvér (Olga, Mása és Irina) egy vidéki városban él. Életük kusza, szerelmeik zűrzavarosak, mindhárman boldogtalanok. A darab hangulatát a szenvedésnek ez a megfoghatatlan légköre adja, s ugyanilyen megfoghatatlan az „optimizmus”, amely a mű végén fogalmazódik meg: „… a mi életünk még nem fejeződött be… nemsokára megtudják, miért élünk, miért szenvedünk…” A darab, amelynek sem tragikus konfliktusa, sem tragikus szereplői nincsenek, a mozgalmas és az értelmes élet iránti enervált, meddő várakozást rajzolja meg. A három nővér jellegzetes csehovi hősök, akiket a közös – az élet elhibázott, a célokat, eszményeket az életbe átültetni nem tudó, akarat és tartás nélküli, de gazdag belső világot felmutató – szellemiség tart össze.

Dymphna Cusack ausztrál írónő világhírű regénye két fiatal szerelmes, a dzsungelháborút megjárt Bart Templeton és az árva, nővére biztonságos,de szerény és szegényes háterében nővé érett Janat Blakeley története. A romantikus szerelmi történet a szegények kiszolgáltatottságáról és a szerelem mindent elsöprő hatalmáról szól.

Egy angol falucskában él szüleivel és Misi bátyjával a csöpp kis Matilda. Fekete haja van, barna szeme – és világraszóló nagy esze. Eleinte maga sem tudja, mi mindenre képes – ám amikor öt esztendős korára elolvasta már a falusi könyvtár valamennyi gyerekkönyvét, és jócskán belekóstolt a „felnőtt” irodalomba is, no meg a sokjegyű számok fejben szorzása sem okoz neki gondot: fantasztikus szellemi képességeinek és még annál is meghökkentőbb akaraterejének új feladatokra van szüksége. Sajnos – vagy talán szerencsére? – csodatevő erejét ugyancsak meg kell dolgoztatnia, ha felül akar kerekedni az egész iskolát, sőt, az egész falut rettegésben tartó igazgatónőn, Ordass kisasszonyon. Hogyan nyeri el a csodálatos Matilda jóvoltából jutalmát a szelíd Édess kisasszony és méltó büntetését a félelmetes Ordass – ezt meséli el Matilda három csodájának fordulatos, mulatságos történetében a meghökkentő mesék szerzője, és számos gyerekregény – Danny, a szupersrác; Szofi és a Habó; Karcsi és a csokoládégyár; Karcsi és a nagy üveglift – kimeríthetetlen képzeletű mesemondója, a norvég születésű angol Roald Dahl.

Újabb kóstoló az Ezer nap Velencében szerzőjének szenvedélyes életéből Marlena, az újdonsült velencei feleség életének ez az újabb ízes szelete a házaspár Toszkánába költözését meséli el. A két ember határtalan lelkesedéssel és igencsak behatárolt anyagiakkal indul útnak a lagúnák városából egy kétszáz lelket számláló falucskába, időtlen idők óta művelt olajfaligetek és etruszk hőforrások közé. Beköltöznek egy félig-meddig renovált egykori istállóba, ahol se telefon, se központi fűtés, a konyha pedig csak talpalatnyi, és hamarosan összebarátkoznak Barlozzóval, a falu önjelölt elöljárójával. Barlozzo gazdag helyi folklórral átitatott elbeszélései betekintést engednek számukra – és számunkra is – Toscana lelkébe. Hőseink részt vesznek az évszakokhoz kötődő ünnepeken, megkóstolják a frissen sajtolt olívaolajat pirított házikenyérre csorgatva; a bundázott cukkinivirágot tengeri sós vízzel meghintve. Falusi osteriákban vacsoráznak, ahol az aznapi fogás vagy termés kerül az asztalra. Elkísérjük őket szelídgesztenyét és szőlőt szüretelni, erdei gombát gyűjteni, decemberi hidegben fára mászni és szemenként olívabogyót szedni. Barlazzó az ősi gyógyfőzetektől a toszkán gazdálkodás hagyományaiig mindenhez ért, és szívesen megosztja ismereteit a két jövevénnyel; bár titkokat is rejteget, s ezek egyike a falu szépével, Florianával kapcsolatos.

Fergeteges családregény, főzési szentháromsággal és konyhai tízparancsolattal ellátott gasztronómiai útmutató, különleges, ám – ennek ellenére – megbízható szakácskönyv, bájosan vicces képeskönyv és mindenekelőtt szeretetteljesen csipkelődő anyaportré: ennyi s más semmi Dés Mihály letehetetlen új könyve, amelyet a szerző édesanyjának, a legendás Sütimamának élete és étele ihletett.

Különös jelenethez asszisztál reggelente a 6 óra 27-es, Párizs környéki RER-járat utazóközönsége. Egy fura fiatalember nap nap után ugyanoda telepszik le, táskájából előkotor néhány viseltes lapot, majd az összefüggéstelen könyvoldalakat felolvassa a vonatkocsi plénumának okulására. A felolvasó, Guylain Vignolles egy könyvzúzdában dolgozik, a démoni kisugárzású, gyilkos hajlamú zúzógépet irányítja, és gyűlöli ezt a hóhérmunkát. Bizalmasa egy aranyhal, legjobb barátai egy balesetet szenvedett volt munkatársa, akinek eltökélt szándéka, hogy visszaszerezze odaveszett lábait, valamint egy hóbortos versfaragó, aki kizárólag rímekben hajlandó kommunikálni felebarátaival. Egy szép napon történik valami. Váratlan esemény forgatja fel Guylain monoton hétköznapjait. Vajon hová, milyen emberi kapcsolatok, milyen új élet felé vezetik a nem várt változások? Felemelő, kedves humorú, szívet nyugtató mese emberekről jókról, komiszakról, bogarasakról vagy épp hétköznapiakról. És a boldogságról, amely talán ránk talál, ha már kellőképp felkészültünk rá.

A Hétpecsétes titok a 19. századi Londonba kalauzolja az olvasót. A megtörtént eseményeken alapuló történet két hősnője a korabeli nőmozgalmak egyik élharcosa, Emily 'Fido' Faithfull, és a jómódban élő, házasságába belefásult szépasszony, Helen Codrington. A két nő hosszú évek után találkozik újra az angol fővárosban, s Fido egyik pillanatról a másikra Helen házassági válságának kellős közepében találja magát. A válság végül botrányos váláshoz vezet, amelyben nemcsak Helen, de Fido jó híre is kockán forog. A viktoriánus Angliában nem nézik jó szemmel sem a házasságtörést, sem a női egyenjogúsági mozgalmakat, s végképp elutasítóak a válással szemben. Amikor pedig felmerül a gyanú, hogy a két asszony viszonya több is lehetett barátságnál, Fidónak nemcsak a társadalom súlyos ítéletével kell szembenéznie, de önmagával is, és mindazzal, amit önálló, független nőként képviselt. Emma Donoghue színes tablót rajzol a korabeli angol társasági élet képmutató világáról, a nőket sújtó megkülönböztetésről, a feminizmus kezdeteiről, nem utolsósorban a pusztító szerelmi szenvedélyről.

Alexandre Dumas legismertebb regénye feledhetetlen olvasmány mindazoknak, akik szeretik a kalandos történeteket. A regény cselekménye XIII. Lajos uralkodása alatt játszódik. Abban a korban, amikor egymást érik a cselszövések, amikor nyom nélkül tűnnek el udvaroncok, katonák, gazdag polgárok, mert keresztezték a mindenható Richelieu bíboros útjait. A regény fõszereplõi, a királyi testõrség három tagja és D'Artagnan lovag igazi jó barátok, akik esküvel fogadják, hogy tûzön-vízen keresztül szolgálják szeretett királynéjukat. Richelieu fondorlatos módon meg akarja buktatni a királynét. Ám nem számolt a négy lovaggal…

A három testőr folytatása két évtizedet ugrik az időben, ám mindössze egy évvel a legendás főmű után látott napvilágot: ezzel a termékenységgel Dumas módfelett bosszantotta kritikusait, az olvasóközönség azonban mind a mai napig készséggel megbocsátja neki, hogy nem sajnálta a tintát. 1648-ban látjuk viszont hőseinket: a vitézi élettel egyedül d'Artagnan nem hagyott fel négyük közül. A többiek nevet is változtattak, Athos a fiát, a majdan szintén regénybe foglalt Bragelonne vicomte-ot cseperíti már. Sajátságos módon polgárháború hozza össze ismét a csapatot, annak ellenére, hogy a Fronde, a nemesi ellenzék felkelése az özvegy királyné és mindenható minisztere, Mazarin bíboros ellen, d'Artagnant és Athost Mazarin oldalán, Porthost és Aramist a lázadók között találja. A történet angol földre is átkanyarodik, véres polgárháború zajlik ott is, Cromwell dönti meg éppen I. Károly trónját. A négy jó barát egyszerre ismét elválaszthatatlan, a régi becsvággyal lát dologhoz, ám még a síron túlról is szorongatják őket: a Milady fia is bosszút akar állni rajtuk. Osvald Éva könyvtáros ajánlásával.

David Ebershoff 2008-as regényét, A 19. feleséget kézbe véve sem a krimi műfaját kedvelők, sem a történelem iránt rajongók nem fognak csalódni. A regényben két szál fut párhuzamosan – az egyik egy napjainkban játszódó, izgalmas bűnügyi nyomozás, míg a másik egy XIX. században élt asszony, Ann Eliza Young életének története. A két fonalat egy amerikai egyházi közösség, a mormon egyház története kapcsolja össze. Valóban BeckyLyn végzett férjével házuk pincéjében? A húszéves Jordan Scott – akit egyháza hat évvel korábban kiközösített – visszatér szülővárosába, hogy izgalmas, veszélyes nyomozás során, új barátokat szerezve kiderítse, édesanyja valóban gyilkos-e. És milyen asszony volt Ann Eliza Young, a hírhedt tizenkilencedik feleség, aki egy elzártan élő közösség tagjaként egyszer csak rádöbbent, hogy képtelen tovább élni egyháza tanait követve? A mormonok prófétájának tizenkilencedik felesége bátran szembeszállt hitbéli közösségével, annak vezetőjével, és addigi életét hátrahagyva elindult a – számára addig ismeretlen – külső világba, hogy mindenkinek elmondja, milyen élet jut azoknak az asszonynak, akiknek nemegyszer legalább egy tucat másik nővel kell megosztozniuk a férjükön. A regény fikció, de szereplői valóban léteztek, az Utolsó Napok Szentjeinek Jézus Krisztus Egyházának tagjai voltak.

„Budapesten a Szélkirály! Értesülésünk szerint tegnap este teljes titokban Magyarországra érkezett Francesco Ventoso, a Meteorológiai Világszervezet végrehajtó tanácsának egyik prominens tagja, a világ egyik leghíresebb szél- és zivatarkutatója. A svájci székhelyű, csaknem kétszáz országot tömörítő szervezet gyakorlatilag a kezdetektől fogva élénk figyelemmel kíséri a Kárpát-medencében zajló időjárási anomáliát. A szervezet többszöri puhatolózása, majd kifejezett kérése ellenére sem kapott meghívást Budapesttől, annak ellenére, hogy az immár egész világot egyre nagyobb mértékben aggasztó szélcsend kiindulópontja és epicentruma tudvalevőleg a magyar főváros.” Hat ember élete gabalyodik össze a tomboló viharban egy margitszigeti eperfa alatt. Hat magányos emberé, akinek története van, és dolga egymással – bár kérdés, hogy kinek, kivel, micsoda. Mintha csak azért sodorta volna őket egymás útjába a szél meg a véletlen, hogy mindezt kiderítsék. A minden oldalról heves és felkavaró kiderítő manőverek háttere a jelen különös időjárási anomáliától sújtott Magyarországa, és ahogy haladunk előre a történetben, ahogy a vihart felváltó szélcsend rátelepszik nemcsak a tüdőkre, de a szívekre is, a háttér lassan előtérbe nyomul, hogy átvegye az irányítást az egyéni sorsok felett: „egyfajta ébredés ez mégiscsak, de nem álomból, hanem valóságból egy másik valóságba, a fények rögtön megváltoznak, ahogy eláll az eső, skandináv típusúak, ők ezt nem tudják, ezt Orsolya tudná, ha ott lenne velük, akkora a csend, amekkorát soha nem hallottak még, és nemcsak csend ez, üresség is, totális elmúlás, visszavonhatatlan élettelenség, halálos semmi, tébolyító süketség…” A Portugál világsikerű szerzőjének második regénye utópia a jelenből, minden aktualitáson túlmutató, igazi téttel. Egressy Zoltán 1967. augusztus 2-án született Budapesten. József Attila- és Szép Ernő-díjas író.

Mi a jó az érzelmi hullámvasutazásban? Leszállhatunk-e szabad akaratunkból erről a hullámvasútról? Fejős Éva 2000-ben írt, eddig kiadatlan regényének hősei ezekre a kérdésekre is választ keresnek. A Száz éjjel vártam rengeteg kalandot tartogat, emellett lelki és fizikai utazásra hívja az olvasókat, sok humorral, érzelemmel és izgalommal.

Felméri Péter első regénye. Az UFÓk és Magyarország. Egy teljesen komoly és hihetetlenül pörgős regény, a szerző igényes rajzaival.

A kilencedik felhő nagyon magasan van. Lehetséges-e onnan visszatérni? Ian ül barátja – szinte a testvére – betegágya mellett, és nézi a sápadt arcot. Közben emlékezik és ír: történeteket a balesetet szenvedett Stollyról. De baleset történt-e egyáltalán Stollyval? Mit keresett a legfelső ablakban? Stolly olyan különös… Szemrebbenés nélkül megszólítja a vezető tanárt, hogy cseréljenek joghurtot. Kertelés nélkül közli, ha szerinte a tanáruk nem jól tanít valamit. Fantasztikus fogalmazásokat ír, döbbenetes kiselőadásokat tart, de tornaórán elbújik az öltözőszekrénybe. Imád temetőbe járni, és kihajolni olyan helyekről, ahonnan józan ember nem teszi…

A nagy sikerű Itáliai affér írónője új regényében hét év utazásairól számol be. Negyvenedik születésnapjára Laura meglepi magát egy mexikói úttal. Itt találkozik azzal a francia férfival, aki közel tíz éven át volt útitársa, szeretője és lelki támasza. Ám a férfi már máshoz kötötte az életét, s Laura fájó szívvel szembesül azzal, hogy a jövőben egyedül kell majd utaznia. Laura fordulóponthoz ér. Most először gondolkodik el komolyan azon, merre is tart az élete. Egyszerre vágyik az utazással együtt járó kalandokra, új élményekre, új ízekre és otthonra, férjre, gyerekre. Harmincas éveiben kiélhette utazási vágyát, azonban most felteszi magának a kérdést: vajon a Wanderlust nem fosztotta-e meg a családi élettől, az állandó társtól? Hét éven át tartó s nemegyszer veszélyes utazásai során a világ különböző pontjaira jut el: Argentínába, Peruba, Nápolyba, Provence-ba, Párizsba, Ruandába. Egyre inkább arra a felismerésre jut, hogy a legfontosabb út, amelyet az embernek meg kell tennie, ha meg akarja találni a harmóniát, az a belső út, az önmegismerés útja.

A kortárs amerikai próza egyik jelentős szerzője, aki Hideghegy című regényével a magyar olvasót is meghódította, ezúttal is a tizenkilencedik század középső harmadába, a polgárháború előtti és alatti időkbe kalauzol, a térképen fehéren hagyott Indián Területre. A tizenhárom hold hőse és öniróniától sem mentes narrátora, Will Cooper élete végéhez közeledve a szerelem, a szerencse, az otthon és az otthontalanság kérdésein töpreng. Története tizenkét évesen kezdõdik: szolgasorba adják, a Cseroki Terület határán kell önállóan vezetnie egy kis kereskedőállomást. Will ekkor ismerkedik meg élete két meghatározó apafigurájával: a cseroki indiánok törzsfőnökével, az emberi tartást megtestesítő, ugyanakkor magánéletében esendő Medvével, és a cinikus, ám nem kevésbé nagyszabású fehér indiánnal, a déli telepes Featherstone-nal. Életre szóló szerelme is itt, ebben az érintetlen tájban lobban fel Claire iránt, és úgy beleég a sorsába, akár a tenyerébe egy véletlenül megmarkolt vasnyárs. Hogyan alakul kettejük története, hogyan fonódik össze az indiánok nyugatra telepítésével és az ellene irányuló földvásárlással, hogyan fordul meg Will Cooperrel többször is a szerencse: erről szól Frazier sodró lendületű nagyregénye.

André története a következő parlamenti választások napjaiban indul ismét útjára, feszült, konfliktusokkal teli időszakban. A képzeletbeli Magyarország arra ébred, hogy a kisebbség került többségbe. De hogyan? Miként és miért esik egymásnak a magyar politikai és gazdasági elit egy része, és mi köze mindehhez Andrénak, Adriennek és egy kaliforniában élő sikeres magyar feltalálónőnek? Mi történik a sarokba szorított miniszterelnökkel, a magyar poli-garchákkal, és persze Andréval, meg az ő fekete szemű hároméves kislányával, Fruzsikával. Bátor és izgalmas utazás a következő évek Magyarországának kulisszái mögé! Az André-trilógia 3. része. Előzményei: A megmentő; A bankár

Latin-Amerika nemcsak leghíresebb, de egyben legreprezentatívabb regényének színhelye Macondó, egy képzeletbeli, szinte meseszerű városka az őserdők mélyén, ahol a Buendíák évszázados történetét kísérhetjük figyelemmel. A városka előbb felvirágzik, majd elpusztul, de a Buendíák sorsa lényegében változatlan marad: gazdagon vagy nyomorral küzdve egyaránt a társtalanság, az egyhangúság ellen lázadnak, amelyből a család minden tagja csak egy kivezető utat talál: a szenvedély és a szerelem megváltó lehetőségét. Az eposzként hömpölygő mesében végül kipusztulnak ugyan a Buendíák, kihal a család, de az utolsó, Aureliano megtalálja az értelmes, tudatos élet elemeit, amelyben az olyan nemzetségnek, amely száz év magányra van ítélve, nem adatik meg még egy esély a világon. A Nobel-díjas író legnagyobb remeklése e regény, minden olvasónak ajánljuk. A mű bekerült A Nagy Könyv játékban kiválasztott legjobb tizenkét regény rangos listájába. Bognár Csilla és Osvald Éva könyvtárosok ajánlásával.

A 35 kiló remény egy francia kiskamasz története, akinek remek a kézügyessége, hatalmas a szíve, de iskolába járni nagyon nem szeret, hiszen nem igazán tud megfelelni az ottani követelményeknek. Grégoire, bármit megszerel, szívesen segít barkácsolni imádott nagypapájának, de a matekkal és a szüleivel hadilábon áll. A helyzet napról napra romlik, kicsapják az iskolából, és senkinek sincs ötlete, hogyan tovább… Anna Gavalda ifjúsági regényében minden írói erényét megvillantja: egy hétköznapi történetet mesél el rólad vagy a szomszéd fiúról, egy családról, ahol mindig lenne mit tenni, elfogadásról és elutasításról, és arról, hogy gyerekként sem könnyű az élet.

Bár mindenkinek pánikba kellett volna esnie, és az eseményekről hírt adó személyekben fel is merült némi balsejtelem, a többség megőrizte a nyugalmát és higgadtságát. A tudósok megdöbbentek, hogy egy ilyen jelentős elmozdulás figyelmeztetés és katasztrofális körülményektől mentesen mehetett végbe. Nem volt szökőár. Nem volt földrengés. A Távol-Keleten, ahol már 2012. december 22-ének reggele volt, szokatlanul lágy és tiszta égboltra kelt fel a Nap. A Földön mindenhol úgy tűnt, csodálatos napnak néznek elébe. Nem világvége, de befejeződik egy hosszú korszak, és elkezdődik egy új. Van, aki dimenzióváltásnak nevezi. A legenda úgy tartja, hogy a maja naptárak időszámítása alapján ezen a napon ér véget az a ciklus, amely Kr. e. 3114. augusztus 30-én kezdődött el. Ezután egy újabb 5125 éves időszak indul, amely teljesen különbözni fog az előzőektől, és egyáltalán nem lesz zökkenőmentes az átmenet… A világ nem mehet úgy tovább, mint eddig. Ha nyitottak vagyunk, és igazán figyelünk, izgalmas spirituális forradalom részesei lehetünk. Az is felnyithatja szemünket, ha csatlakozunk a nem mindennapi történet hőséhez, Maxhez, aki misztikus látomását követve találkozik tizenkét különleges emberrel, akikkel közösen sorsfordító feladatokra rendeltetett. A Tizenkettek tagjai – mint tükörképeink – reményt adhatnak mindenkinek: a világ jobbá tételében részt vállalhatunk legapróbb tetteinkkel és szeretettel is. Ha tudjuk, mire számíthatunk, kezünkbe vehetjük sorsunkat. Rajtunk is múlik, milyen átmenet vár ránk csupán néhány év múlva. Mi is tehetünk valamit azért, hogy ez az emberiség önmagára ébredésének és megvilágosodásának korszaka legyen…

A Gyógyír északi szélre folytatása! Egyetlen ember nem adhat meg mindent a másiknak. De akarnia kell. És soha nem adhatja fel, hogy legalább megpróbálja. Leo és Emmi véletlenül kezdenek e-mailezni egymással, s noha egyetlenegyszer sem találkoznak, szenvedélyesen egymásba szeretnek. Csakhogy Leo váratlanul Amerikába távozik, levélváltásuk megszakad. A férfi egy év után tér vissza Bostonból, s újra levelezni kezdenek. Mindketten érzik, hogy még mindig vonzódnak egymáshoz. Talán mégis jó lenne találkozni, hogy végre kiderüljön, hogyan tovább.

2033. Az egész világ romokban hever. Az emberiség majdnem teljesen elpusztult. Moszkva szellemvárossá változott, megmérgezte a radioaktív sugárzás, és szörnyek népesítik be. A kevés életben maradt ember a moszkvai metróban bújik meg – a Föld legnagyobb atombombabiztos óvóhelyén. A metró állomásai most városállamok, az alagutakban sötétség honol, és borzalom fészkel. Artyomnak az egész metróhálózaton át kell jutnia, hogy megmentse a szörnyű veszedelemtől az állomását, sőt talán az egész emberiséget. Folytatása: Metró 2034.

A jelenleg sikeres ügyvédként tevékenykedő egykori ügyész, Jack Ruskin olyan különleges tudás birtokában van, melynek segítségével egy sor tökéletes gyilkosságot követhet el, anélkül, hogy bármiféle nyomot vagy bizonyítékot hagyna maga után. Áldozatai maguk is bűnözők, javíthatatlan szexuális erőszaktevők. Ruskin nem áll velük semmiféle kapcsolatban, értesüléseit a sajtóból és egyéb nyilvános forrásokból szerzi. Az ügy hátterében személyes bosszú áll, ugyanis Jack tizenöt éves lánya is áldozatul esett egy aberrált gonosztevőnek. Ruskin eltökélt célja, hogy másokat megkíméljen azoktól a fájdalmaktól, amelyeken ő ment keresztül. Több ezer kilométerrel távolabb él Amanda Lee, FBI-ügynök és boldog családanya. Karrierje töretlenül ível felfelé, és fiatal kora ellenére területének egyik legjobb szakértőjeként tartják számon. Egy elfuserált nyomozás azonban fenekestül felborítja Amanda életét és karrierjét, aminek következtében egy olyan ügyet kap, mellyel kapcsolatban a legtöbben azt szeretnék, ha soha nem oldódna meg. Ráállítják egy sorozatgyilkosra, aki nemi erőszak miatt elítélt bűnözőket tesz félre az útból. Amanda nem is sejti, hogy a múltja kísérteni fogja, és hogy az ügy halálos veszélybe sodorja önmagát és családját… Jack módszeresen és könyörtelenül folytatja küldetését, Amanda pedig egyre közelebb kerül a megoldáshoz. A sors különös szeszélye folytán mindketten abba a helyzetbe kerülnek, hogy elveszejthetik a másikat, ha akarják. Mielőtt azonban a hajsza befejeződik, el kell dönteniük, hol is húzódik a határ az igazságszolgáltatás és a gyilkosság, a jó és a rossz között.

A Kossuth-díjas szerző legújabb műve a számvetés regénye. Kegyetlen és önsajnálat nélküli szembenézés azzal, hogy eltűnt egy világ: megszűnt a Felvidéken a magyar középosztály. Grendel Lajos mindezt tragikus iróniával, sok humorral és szigorú éleslátással beszéli el pátosz és nosztalgia nélkül. Túlzás nélkül állítható, hogy e regény megjelenése fordulatot jelent Grendel írói pályáján és egyben a kortárs irodalom eseménye.

Miért is kérdőjeleznénk meg egy történelmi esemény leírását, egy hadvezér vagy király jellemzését, amikor iskolában is tanultunk, filmet láttunk, olvastunk róla? Néró felgyújtotta Rómát, a Szent Koronát a pápa adta Szent Istvánnak, a mohácsi vereségért a magyar nemesség a felelős, Jaltában osztották fel a világot. – Kívülről fújjuk mindannyian. Csakhogy sok esetben a biztosnak vélt tudás cáfolható. Mégpedig nem egy másik hiedelemmel, hanem tényekkel. E könyv szerzője 100 történelmi tévhitet oszlat el, s állít velük szembe hiteles forrásokat és történészi következtetéseket. 100 állítás – 100 cáfolat – 100 talány a régmúlttól napjainkig. Hahner Péter történész a Pécsi Tudományegyetem Újkortörténeti Tanszékének vezetője. Több francia és angol klasszikus történelmi művet és életrajzot ültetett át magyarra. Most megjelent könyve a tizenkettedik önálló kötete. Korábbi munkái Franciaország és az Amerikai Egyesült Államok történelmével foglalkoztak. A történelem iránt érdeklődők a Rubicon című folyóiratban is rendszeresen találkozhatnak írásaival.

Ebben a kötetben, akárcsak a 2010-ben megjelent, 100 történelmi tévhit című könyvemben, olyan tényekre és értelmezésekre szeretném felhívni a figyelmet, amelyeket a történettudomány már régen megcáfolt, de ezek a cáfolatok mégsem terjedtek el szélesebb körben. Az egyszerűség kedvéért ezúttal is meglehetősen különböző megállapításokat foglaltam össze „tévhit” néven: akadnak itt téves adatok, felületes megállapítások, elavult kutatási eredmények, elsietett értelmezések, rosszindulatú híresztelések, megszépítő vagy befeketítő történelmi legendák, sőt, egyszerű pletykák is.

Hajdú Farkas-Zoltán "képes regénye" sokműfajú alkotás: egyszerre történelmi és (ál)dokumentumregény, "századregény" - amely az első világháború előtti utolsó békeév, az 1913-as esztendő történéseit kelti életre. Vidák Zsolt színes bélyegeket ábrázoló rajzainak nyomatékosabb a szerepe mint egy átlag illusztrációnak, már majdhogynem mellérendeltjei a szövegnek.

Halász Péter író, újságíró 1922-ben született Budapesten. Számos regényt, színművet, filmet és hangjátékot írt. 1956-ban hagyta el Magyarországot. New Yorkban majd Londonban élt, végül Münchenben telepedett le. 1957–1987 között a Szabad Európa Rádió munkatársa. 2010 februárjában írói és újságírói munkájának elismeréseként a Magyar Köztársasági Érdemrend középkeresztje kitüntetést kapta. „Második Avenue” című könyve először 1967-ben jelent meg Kanadában. A regény New York magyar negyedébe vezeti az olvasót, a Második Avenuera, a 70-edik és 80-adik utcák között elterülő városrészbe, melyet valaha úgy neveztek: „Little Hungary”. „Jelképes értelemben is Második Avenue ez az itt lakók életében : második út, második lehetőség. Új világ, új haza. Ebben a regényben tulajdonképpen semmi regényes nem történik – mégis letehetetlen. Okos, humánus, szívszorító dokumentum a múlt század második feléből. A szerző, aki tökéletesen ismeri Amerikát is és a menekült-sorsot is, végigvezeti a négy Horváthot az emigráns-lét minden stációján: nyelvtanulás, új szokások, új ízek, új időjárás, új barátok. Minden megváltozik. Más a politika, a pénz, a szerelem, még a halál is. És nincs visszaút.” (Adam Biro, író, könyvkiadó, Párizs)

Ez a méltán világhírű könyv több mint negyven nyelven, számos kiadásban, több millió példányban kelt el világszerte az elmúlt évtizedek során. Míg Európában dúlt a második világháború, az író, Heinrich Harrer, mint szökött hadifogoly több ezer kilométert megtéve a Himaláján keresztül eljut Tibetbe, és annak tiltott fővárosába, Lhászába. Ott tartózkodásának hét éve alatt nemcsak a tibeti népet, kultúrát ismeri és szereti meg, hanem a fiatal, éppen trónra lépő XIV. Dalai Láma személyes barátjává fogadja őt. Azóta is mindketten melegen őrzik szívükben e fiatalkori, különleges találkozás emlékét. Így Harrer nemcsak nagy történelmi idők tanújává válik, hanem a buddhista szemlélet megismerése révén az önmagával szembeni spirituális háborúját is meg kell vívnia. Eljön a kínaiak által régen várt pillanat: elfoglalják Tibetet, és iszonyú pusztítást visznek véghez az országban. Előbb Harrer, majd Őszentsége, a Dalai Láma is az ország elhagyására kényszerül. Heinrich Harrer a tibeti kultúra megmentésének elkötelezett harcosa, élete részévé vált a felismerés, hogy az emberi élet folytatásához szükséges hiteles hagyomány megmegsemmisülése pótolhatatlan veszteség az egész világ számára.

Les Laveuses apró falu a Loire mentén. Ide tér vissza Framboise, hogy élete végét szülőfalujában élje le. Nevét, kilétét gondosan titkolja, kemény munkával rendbe hozza a régi házat és a gazdaságot, kis vendéglőt is nyit, amely hamarosan közkedveltté válik. Visszatérése azonban felkavarja benne a faluval kapcsolatos gyermekkori emlékeit. A múltbéli szál a német megszállás ideje. A lázadó természetű, akkor kilencéves Framboise özvegyen maradt anyja kemény kézzel vezeti a gazdaságot, neveli gyermekeit, akik újságokért, ritka élelmiszerekért, rúzsokért apró kis füleseket, megfigyeléseket szállítanak a németeknek. Sőt, egyikükbe, a fiatal Tomas Leibnizbe Framboise lassan bele is szeret. Háború idején a falu mindezt nem nézi jó szemmel, s a család körül lassan lincshangulat alakul ki… A titkolt múltra a jelen drámai eseményei közepette fény derül, mígnem Framboise kénytelen leleplezni önmagát, és vállalni a múltat.

Az 1923-ban született amerikai regény- és drámaíró, Joseph Heller első regénye korszakalkotó, groteszk, mégis zseniálisan ábrázolja a háborút. A háborút, mint őrült gépezetet, amelyben mindenki őrülten viselkedik, és amelyből akkor sem lehet kikerülni, ha valaki őrült, és akkor sem, ha valaki normális. Ez a 22-es paragrafus csapdája. És egyben világunk abszurditásának egyik legtökéletesebb megfogalmazása. Benke Dániel könyvtáros ajánlásával.

Amikor 1996 augusztusának végén Peter Hessler Szecsuán tartomány szívében, a Jangce teraszos hegyoldalai között megbújó Fulingban partra száll, csak annyit tud a városról, hogy ötven éve nem járt ott amerikai. Ő a Békehadtest önkénteseként azért keveredik oda, hogy angol nyelvet és irodalmat tanítson a helyi főiskolán, és hogy megtanuljon kínaiul, de arra nem számít, hogy örökre beleszeret a kínai kultúrába, arra pedig talán nem is gondol, hogy egyszer majd milyen varázslatos portrét ír a poros kisvárosról.

Kilenc név egy listán. Kilenc színészé, akiknek az aláírására szükség van egy színdarab bemutatásához. A feladat: megtalálni ezt a kilenc embert és rábeszélni őket, hogy írják alá a szerződést. Erre kap Pircsi két hetet megbízójától, a híres és titokzatos rendezőtől, Dénestől, aki nem sokat árul el a darabról, de annyit igen, hogy Kovács Vera írta. Pircsi épp ráér, munkája nincs, a barátja Afrikában, naná, hogy elvállalja a lehetetlent. Véletlen segítsége is akad, mindjárt kettő: Lulu, az állásából épp elbocsátott, kicsit lökött barátnő, és Attila, a váratlanul előkerült volt barát. Így hát hárman vágnak neki a nagy utazásnak. Az első színésznőt könnyen megtalálják, hisz tudják, hol forgat Erdős Mária…

A Holistic Kiadó 2007-ben induló Remek-Művek sorozatának első kötete Tizenegy címmel jelenik meg, s Patricia Highsmith remekbe szabott novelláit tartalmazza, Baló András Márton fordításában. „Highsmith nem annyira a félelem, mint inkább a rettegés mestere… Ezekben a rövid történetekben nem az olvasó lassú körülfonása, hanem gyors leterítése a célja, és bámulatos terepismerettel cserkész be minket” – állapítja meg Graham Green a Tizenegy c. novelláskötethez írt előszavában. A Publishers Weeklyben ezt olvashatjuk a kötetről: „Ez a novellagyűjtemény egyrészt szórakoztató olvasmány, másrészt minden pszichológiát tanuló diák számára kötelezővé kellene tenni.” „Highsmith csúcsformában. Lépésről lépésre építi fel a rögeszmék vagy nyomasztó érzések sorozatát, egészen addig, amíg az erőszak elkerülhetetlenné válik, sőt majdhogynem érthetőnek tűnik. Zseniálisan írja le a gyilkosságok indítékait, anélkül hogy igazolná azokat, vagy éppen úgy tenne, mintha teljesen megértené azokat. Ez az, amiért nem sorolható be a rejtélyeket felvonultató krimiírók közé (ami egyébként gyakran megtörténik), ugyanúgy, ahogy Dosztojevszkij, Faulkner és Camus sem. W. W. Nortonnak köszönhetjük, hogy Highsmith ismét elérhetővé vált számunkra, és hogy megtapasztalhatjuk az írónő különös, bölcs és gyönyörűségesen nyugtalanító világát” – írja Joan Smith a Los Angeles Times hasábjain P. H. válogatott novelláiról.

A Sparrow család asszonyai nemzedékek óta rendkívüli tulajdonságokkal rendelkeznek. Valamennyien március havában születtek, és mire betöltötték tizenharmadik életévüket, különleges képességük mágikus erővel tőrt rájuk. Elinor, a nagymama szó szerint megérzi a hazugságot. Jenny, a lánya ismeri mások álmait, Stella, az unokája – aki éppen a tizenharmadik születésnapját ünnepli – döbbenten ismeri fel, hogy előre látja mások halálát. Miközben Stella újonnan megismert képességével igyekszik megbirkózni, csaknem végzetes félreértés történik: látomása gyilkosság vádjával börtönbe juttatja az apját…. A nemzedékek titkait, emlékeit, talizmánjait őrző családi mese igazi irodalmi csemege.

Afganisztán, 80-as évek. A perzsa kultúra egykori bölcsőjének életét ellehetetleníti a terror és a háború. Két nő: Mirjam és Leila. Mirjam a társadalomból kivetett törvényen kívüliként születik, s kamaszkorában még azt a kevés szeretetet is megvonja tőle a sors, amit gyerekként még megkapott. Leilára akár boldogság is várna, ha életét nem forgatná fel mindenestől a véres háború. A két nőt közel hozza egymáshoz a szenvedés és a szeretett emberek elvesztése, sorsuk összefonódik a kegyetlen férfivilágban. A Papírsárkányok című világhírű regény szerzője az afgán történelem harminc évnyi krónikájába ágyazza a szívszorító történetet szeretetről, szerelemről és egy hihetetlen tettekre sarkalló önfeláldozó barátságról. Khaled Hosseini új regényében megdöbbentő képet fest a tálib uralom alatt sínylődő Afganisztánról, miközben páratlan érzékenységgel ábrázolja a női sorsokat. Megjelent Egyezer tündöklő nap címmel is.

Egy svéd kisvárosban, az idősek otthonában születésnapi ünneplésre készülnek: az otthon lakóját, a százéves Allan Karlssont akarják felköszönteni – el tudnak képzelni ennél érdektelenebb kezdést? Pedig ez a ravasz Jonasson bizony így kezdi kalandregényét, hogy aztán átcsapjon egy teljesen kiszámíthatatlan és végtelenül vicces ámokfutásba, amelynek minden egyes fordulata elismerő csettintésre készteti az olvasót, és minden bekezdésben ott van legalább egy, de inkább több ütős poén. Nem hiába vásárolták meg a könyvet egy év alatt majd´ nyolcszázezren a kilencmilliós Svédországban, és jelenik meg harminc nyelven szerte a világon.

Melyik gyerek nem gondolt még arra, mennyire jó lenne egy ikertestvér, aki úgy hasonlítana rá, hogy még az édesanyjuk sem tudná megkülönböztetni őket? Nos, Kästner regényében két ilyen kislányról van szó. Ráadásul még nem is ismerik egymást, mert szüleik régóta elváltan élnek, s egyik az apjánál, másik az anyjánál nevelkedik. Az ikrek egy gyermeknyaralóban találkoznak, és rájönnek, hogy testvérek. Hasonlóságuk sok mulatságos bonyodalmat okoz, de a két kislány komolyabb dolgot tervez: ki akarják békíteni az elvált szülőket, s ezért szerepet cserélnek. Hogyan viselkedik mindegyik a megváltozott élethelyzetében, és miképp sikerül tervük végrehajtása – erről szól A két Lotti könnyes-vidám története.

Amikor Jókai Mór az anyai átok ellenére feleségül vette Laborfalvi Rózát, annak már volt egy tizenharmadik évében lévő törvénytelen lánya, akit ugyancsak Rózának hívtak. Az új „Jókai” kisasszony szeszélyes, elkényeztetett gyermek volt, fiatal lány korában pedig makacs, fékezhetetlen teremtés. Az ő törvénytelen lánya a harmadik Róza, akit anyja halála után Laborfalvi kérésére Jókai örökbe fogadott. A harmadik Rózából Feszty Árpádnak, a körkép festőjének felesége lett. Laborfalvi halála után a házaspár együtt élt Jókaival. A harmonikus viszony akkor szakadt meg, amikor Jókai feleségül vette Nagy Bellát, a nála ötvennégy évvel fiatalabb színésznőt. Jókairól és a három Rózáról szól a népszerű írónőnek ez a nagyrészt ismeretlen életrajzi adatokat feltáró, de romantikus elemekben is bővelkedő igaz regénye. Buzsicsné Szabó Eszter könyvtáros ajánlásával.

Sally Porter az élet kellemetlen helyzetei ellen azzal védekezik, hogy elveszíti öntudatát. De ezzel nincs vége a dolognak. Mikor újra magához tér, új helyzetben találja magát. Az idő továbbhaladt és ő nem tud róla számot adni. Olyasmikre próbálják emlékeztetni, amiket tudtával nem követett el. Otthon olyan holmikat talál, amelyeket soha esze ágában sem volt megvásárolni. És amiket a férje összehazudott róla a válóperi tárgyaláson! Hogy hetekre eltünedezett, hogy hajlamos az erőszakra, hogy félmeztelenül táncolt egy mulatóban… El tudja ezt képzelni, dr. Ash? Igen, a pszichiáter el tudja képzelni. Ismeri ezt a betegséget, de szemtől szembe csak most találkozik vele először. Ez a többszörösen hasadt személyiség esete. A jámbor, félénk Sallyben négy további én lakozik, még saját nevük is van. Bella tömény érzékiség, Nola merő intellektualitás, Derry csupa jóindulat, Jinx pedig- tőle isten óvjon, ő maga a megtestesült agresszivitás. Ezeket a gyerekkorban lehasadt, önálló életre kelt személyiségdarabokat kellene szép sorjában visszaolvasztani a helyükre- létrehozni Sally valódi, gazdag, sokrétű személyiségét. A küzdelemnek dr. Ash számára is nagy a tétje. Ő is válságban van, belsőleg belerokkant a hivatásába, kiégett, házassága tragédiába torkollt. Sally esete a próbakő: meg tud-e újulni, képes-e még valódi együttérzésre? Meg tudja-e tehát egymást gyógyítani orvos és betege?

Ami ebben a pokoljárásban vonzó – különös, hát a borzalomnak is lehet bája? –, az maga a szerző személye, a vézna, szőke fiúé, aki öt esztendőt töltött a halál árnyékában. Tizenkilenc éves volt, amikor a 290-es számot kapta Auschwitzban, s az érkezéskor még azt kérdezte magától: „Auschwitz? Az ördög hallott róla. És milyen lehet egy koncentrációs tábor? Hamarosan megtudom.” Ami azt illeti, alaposan megismerhette öt esztendő alatt. Megtanulta a túlélés művészetének minden „naprakész” csínját-bínját, a fogarany, a cigaretta, a krumpli csereértékét, illetve az emberélet értékének teljes semmibevételét. És megismerte Kielar a halál minden fajtáját, mielőtt megismerhette volna a szerelmet, az életet. Alvilági útikalauz ez a fekete memoár; felsorol minden pokolbeli látnivalót, és mint minden jó útikalauz, végül a halál glosszáriumát is közli, azt a német társalgási nyelvet, amelyet rabok és rabtartók egyaránt beszéltek. Az olvasót magával ragadja a szerző egyéni bája és egyéni látásmódja. S amit olyan sokszor elmondtunk már: a haláltáborok kora után született nemzedékek megismerhetik ebből a könyvből azt a világot, amely ugyan már távoli, de amelyről a haladó emberiség nem feledkezhetik meg soha.

„Ami történt, az nem volt más, mint a hagyomány által szentesített rituális emberölés. Hiszen a nők élete amúgy sem számított sokat és régóta bevett szokás, hogy a család szégyenét az asszony vérével mosták le.” Elizabeth Kim sorsa is a borzalmak éjszakájával kezdődik, ahol a becsületbeli ügy nevében rokonai a szeme láttára anyját felakasztják egy kis koreai faluban. Meggyilkolják, mert megbocsáthatatlan bűnt követett el, lefeküdt egy amerikai katonával és megszülte lányát, a törvénytelen gyermeket. A felfogás szerint még halottnak lenni is jobb, mint ami ő volt „honhyol” vagyis olyan nőnemű lény akinek sem neve, sem születési dátuma nincsen. Az árvaházba kerülése, a borzalmak sokasága, az örökbefogadás tortúrái egy gyermektelen amerikai családnál mind-mind szenvedéseit és fájdalmát fokozták. Az életet jelentő kiút csak egy újabb megpróbáltatás, amely azonban meghozza számára a végső biztonságot. Tízezer könnycsepp a szenvedésről, tízezer könnycsepp az emberi akaratról, a megbocsátás erejéről, mely túlél, legyőz mindent, és kivívja csodálatunkat.

Kukorelly Endre új regénye a nagysikerű TündérVölgy folytatása, ugyanakkor botránykönyv. Botrány abban az értelemben, hogy a magyar irodalomban még nem írtak ilyen nyílt őszinteséggel a nőkről, a testiségről és a házasság hiábavalóságáról. A regény az Anna Karenina című Tolsztoj-mű radikális újraírása.

A 18. század eleji Londonban Nora, egy jómódú kereskedő lánya arról álmodozik, hogy szerelmével egy karib-tengeri szigeten éli le az életét. Miután kedvese tragikus körülmények között meghal, a lány tovább őrzi emlékét. Hogy beteljesítse közös álmukat a földi paradicsomról, feleségül megy az idősödő Elias Fortnamhoz, egy jamaicai cukornád-ültetvényeshez. A házasság azonban nem úgy sikerül, ahogy tervezi: vágyai szigete helyett a földi pokolban találja magát. A békés felszín alatt sötét titkokra lel, ráadásul döbbenten tapasztalja, milyen embertelenül bánnak a brit gyarmaton a rabszolgákkal. Elhatározza, mindent megtesz, hogy legalább a saját cukornádültetvényükön segítse az életüket. Ebben egyedül mostohafia, az európai tanulmányairól visszatérő Doug segít neki. Egy idő után Norának be kell látnia, hogy a rabszolgák iránti együttérzésnél több köti össze a férfival. De ahhoz, hogy megtalálja a boldogságot, előbb ki kell lépnie az álmok világából, és el kell engednie szerelme emlékét. Sarah Lark regénye az igaz szenvedély és hűség történetét mondja el, egyúttal történelmileg hiteles korrajzot fest a karib-tengeri gyarmatok életéről. Folytatása: A vörös mangrovefák.

A „Hatok hatalma” egy pillanatra sem engedi lankadni az olvasó figyelmét. Egymást követik az izgalmasabbnál izgalmasabb fejezetek: a mogadoriak főhadiszállásának megrohamozása, a Sarah házánál lejátszódó események vagy Kilencedik felbukkanása egyértelműen filmvászonra kívánkozik. Csupa kiválóan megkomponált, gondosan kidolgozott jelenet, amely csak arra vár, hogy Hollywood lecsapjon rá.

Pittacus Lore a Lorieni Bölcsek bölcse. Tizenkét éve él a Földön, készül a bolygó sorsát meghatározó, mindent eldöntő háborúra. Tartózkodási helye ismeretlen. A Lorienről érkeztünk a Földre. Tizenkét évvel ezelőtt. Úgy nézünk ki, mint ti. Ugyanazt a nyelvet beszéljük. Köztetek élünk. De másmilyenek vagyunk. Olyan hatalommal rendelkezünk, amiről nem is álmodhattok. Elképzelni sem tudjátok, milyen erősek és gyorsak vagyunk. Hozzánk hasonló szuperhősökkel eddig csak filmekben vagy képregényekben találkozhattatok, de mi valóban létezünk.

Azt hitték, a legrosszabbon már túl vannak. Egy bő évtized elteltével végre megtalálták egymást. Sorra tárultak fel a múlt titkai. Gyakoroltak, napról napra erősebbek lettek. Már-már boldogok voltak együtt. Legszörnyűbb rémálmukban sem képzelték volna, hogy ellenségeik egyiküket ellenük fordíthatják. A Védőket súlyos veszteség érte, amikor Ötödik elárulta őket. Elveszítették Nyolcadikat, Ella pedig a mogadoriak fogságába esett. A csapat bármit megtenne, hogy Nyolcadik ismét velük legyen, de hiába. Így aztán minden erejüket arra fordítják, hogy leszámoljanak a mogokkal, akik elől egész életükben bujkálniuk kellett. Ennek most vége. John Chicagóban meglepő szövetségesre tett szert, akinek révén feltárulhatnak az ellenség gyengéi. Ám hamarosan félelmetes titokra derítenek fényt. Mindeközben a többiek bosszúra szomjazva üldözik az árulót, Ella pedig különös rejtély nyomára bukkan a mogadori hajón. A Védők csapata szétszóródott, de legyőzni nem sikerült őket. Amíg akár csak egy is él közülük, a Földért folytatott küzdelem még nem vesztett csata!

„A Negyedik és "A Hatok hatalma” folytatása – a Lorieni Krónikák harmadik könyve. Pittacus Lore a lorieni Bölcsek bölcse. Tizenkét éve él a Földön, készül a bolygó sorsát meghatározó, mindent eldöntő háborúra. Tartózkodási helye ismeretlen…

A Negyedik, A Hatok hatalma és a Kilencedik titka folytatása – a Lorieni Krónikák negyedik könyve. John, a Negyedik azt remélte, hogy miután a lorieni Védők megtalálták egymást, nem kell többé menekülniük. Megküzdhetnek végre ősi ellenségeikkel a mogadoriakkal, és legyőzhetik őket. Ám tévedett. Örülhettek, hogy ép bőrrel megúszták az összecsapást. A csapat tagjai Kilencedik chicagói búvóhelyén meghúzódva igyekeznek kigondolni, mi legyen a következő lépésük. Megerősödtek ugyan, az erejük mégis kevésnek bizonyult egy egész hadsereggel szemben. Hogy felülkerekedhessenek a mogokon, teljes mértékben el kell sajátítaniuk különleges képességeiket, a tálentumokat, és meg kell tanulniuk csapatban harcolni. És ami még ennél is fontosabb: meg kell tudniuk, pontosan milyen szerepet szántak nekik a Lorien Bölcsei. Felcsillan a remény, amikor egyszer csak titkos jelet kapnak Ötödiktől – de vajon nem ismét a mogadoriak csapdája vár rájuk? Sürgeti őket az idő: ha a jelet valóban Ötödik küldte, mindenképp meg kell találniuk, mielőtt a mogok csapnának le rá.

Az iraki sivatagban eltemetett piramisra bukkannak a kutatók. Ki építette és ki temette be? Mit őriznek a kőoroszlánok, miért támadnak fel a halottak, kik a titokzatos „segélymunkások”, és kik rajzolják a homokba fenyegető ábráikat? Ismét felbukkannak a manituk, de ott vannak régi ismerőseink, Ross Candell régész, Lacy, Lucky és a többiek, hogy végre megfejtsék a régmúltból felbukkanó erők titkát. Lőrincz L. László izgalmas regénye a nagysikerű Manituk folytatása.

Egy igazi lady nem szivarozik, a lovat nem férfimódra üli meg, nem foglalkozik vívással és nem is párbajozik. Ezenkívül nem lő pisztollyal és nem kártyázik férfiklubban. Lady Calpurnia Hartwell mindig betartotta ezeket a szabályokat, de végül is mi értelme volt ennek? Még mindig nincs férjnél és enyhén szólva elégedetlen a helyzetével. De most megfogadta, hogy megszeg minden szabályt és végre élvezni fogja az életet! De ahhoz például, hogy végigtáncoljon egy bált vagy szenvedélyesen csókolózzon, kell egy megfelelő partner is. Egy olyan férfi, aki mindent tud a szabályszegésről. Például az elbűvölően vonzó Gabriel St. John, Ralston márki, akinek épp olyan rossz a híre, mint amilyen bűnös a mosolya. Ha Lady Calpurnia nem vigyáz, akkor éppen a legfontosabb szabályt fogja megszegni: akik az élvezeteket keresik, azoknak soha nem szabad reménytelen szerelemre lobbanniuk. Folytatása: A hódítás tíz szabálya.

Különös kegyetlenséggel elkövetett gyilkosságok sorozatát kell ezúttal felderítenie Kurt Wallandernek. Az áldozatok mindegyike látszólag ártalmatlan, békésen élő férfi: az egyik titokban verseket írt, a másiknak virágboltja volt, a harmadik pedig kutatóként a egyetemen dolgozott. Vajon miért kínozta meg őket a gyilkos ilyen brutálisan? Miért akarta, hogy az áldozatok hulláinak megtalálásakor ez a szadista kegyetlenség tűnjön fel legelőször? Wallander válasza így hangzik az eset megoldása után: „Az emberek a legritkább esetben olyanok, amilyeneknek látszanak.”

Annika telefonügyeletes egy stockholmi bulvárlapnál. Egy napon valaki véletlenül bejelenti, hogy egy ruhátlan halott lány fekszik egy parkban meghúzódó, régi zsidó temetőben. Annikát is kiküldik a helyszínre. Tudósításával kivívja főnöke elismerését, egyben felébreszti idősebb kollégái féltékenységét. Az első gyanúsított az áldozat barátja, ám idővel képbe kerül egy miniszter is, aki a park közelében tart fenn titkos lakást. S ahogy Annika is nyomozni kezd, kiderül, hogy a kormány e magas rangú tagja egy dologban biztosan sáros; egy, az egész pártjára nézve rendkívül kínos, korábban eltűntnek hitt archívum nyilvánosságra kerülését akarja megakadályozni. Annika mint vérbeli bulvárújságíró az áldozat egykori munkahelyére, egy sztriptízbárba is beépül a nyomozás kedvéért, miközben a szerkesztőségben folytonosan küzdenie kell az őt gáncsolni próbáló kollégákkal, és barátjával, Svennel való kapcsolata is egyre félelmetesebb irányt vesz… Pánczél Edit könyvtáros ajánlásával.

1486-ban Giovanni Pico della Mirandola nyilvánosságra hozta 900 tézisét, mire a pápa eretnekké nyilvánította. Ám lehetséges, hogy Picónak volt egy sokkal meglepőbb titka. 99 újabb tézis, amelyek felforgatják az egész világot, és újraértelmezik a három nagy egyistenhívő vallás megszületését. Az évszázadok során már sokan megpróbálták megszerezni ezeket a titkos feljegyzéseket. 2009 szeptemberében Guido de Mola egy titokzatos küldeményt kap nemrég elhunyt nagyapjától. A csomagban egy levelet talál, s mellette két kéziratot, az egyik újkeletű, a másik pedig nagyon régi, a külseje alapján a reneszánsz korból származhat. De Mola szép lassan megérti, hogy rá vár a feladat, hogy a családi hagyománynak megfelelően Pico titkának utolsó védelmezőjévé váljék. Egy titokénak, ami ha napvilágra kerül, kérdésessé teheti mindazt, amit a világról 2000 éve gondolunk.

A népszerű, magyar származású amerikai újságírónő új könyve annak a kilenc magyar emigránsnak az élettörténetét dolgozza fel, akik a nácizmus elől külföldre menekültek, s akik új hazájukban a maguk területén, a tudományban vagy a művészetben világhíresek lettek, s kiemelkedően fontos helyet töltenek be a huszadik század történelmében, kultúrájában, művészetében. Szilárd Leó (Leo Szilard), Teller Ede (Edward Teller), Wigner Jenő (Eugen Wigner), Neumann János (John von Neumann), Kösztler Artúr (Arthur Koestler), Friedmann Endre (Robert Capa), Kertész Andor (André Kertész), Korda Sándor (Alexander Korda), Kertész Mihály (Michael Curtiz).

Az egykori „Kelet Párizsa”, Bukarest 1989-ben – a veszély, az elnyomás és a korrupció, ugyanakkor az intenzitás és a feldúlt szépség világa. Mialatt Ceausescu romboló osztagai sietve pusztítják a régi várost, hogy helyére felépíthessenek egy sztálinista Legolandet, lakói a kommunizmus végóráiban élik hétköznapjaikat, mit sem sejtve, hogyan és mikor fejeződik be e véres játék. „Az utolsó száz nap”-ban egy brit fiatalember bukaresti élményeibe pillanthatunk be, bejárjuk vele a várost, megmerítkezünk Európa legparanoiásabb rezsimjének embertelenségében és brutalitásában. Miközben a főhős belakja e szokatlan élményekkel teli világot, ismeretséget köt a román diktátor „bábszínházának” valamennyi karakterével: az ellenzéki gondolkodókkal, a vezető pártfunkcionáriusokkal, a feketézőkkel, a korrupt diplomatákkal, a kémekkel és a hétköznapi emberekkel egyaránt. S szomorú iróniával el kell fogadnia e furcsa helyzetet és a még furcsább játékszabályokat: „Ez egy olyan ország, ahol a lakosság egyik fele a másik felét figyeli, aztán cserélnek.”

Ben Addison, a Yale jogi karán végzett fiatalember a Legfelsőbb Bíróság új fogalmazója. De mikor véletlenül egy ügy végkimenetelét elkottyantja még az ítélethirdetés előtt, egy zsaroló milliókat nyer, és Ben elkezd izzadni. Méghozzá nagyon. Munkatársához, Lisához és lakótársaihoz, Nathanhez, Erichez és Oberhez fordul segítségért. Washingtonban ők a legjobbak. Az igazságügyi minisztérium, egy washingtoni újság és a szenátus forrásai állnak rendelkezésükre. De mielőtt rádöbbennének, karrierjük és az életük is veszélybe kerül.

Fülledt nyári szombat délután. Tengerkék ég, égszínkék tenger. Lustán nyújtózik a fövenypart a halkan surrogó, elhaló hullámokba… De ezen a napsütötte francia tengerparton, ezen az egyre keskenyedő földsávon francia és angol katonák tízezrei várják szívszorongva a behajózást, az élet lehetőségét. Előttük a tenger, mögöttük a közeledő német hadsereg, felettük a horogkeresztes bombázók: Dunkerque, 1940 júniusa. Ebből a tehetetlen várakozásból ki akar törni egy francia katona, és két nap alatt megjárja a poklot, megpróbál mindent, csak hogy tovább élhessen… Tiszta szerkezet, sodró lendület, lüktető izgalom, mélységes emberiesség teszi felejthetetlenné a 2004-ben elhunyt Robert Merle Goncourt-díjas regényének megrázóan hiteles mondanivalóját.

Las Vegas a korlátlan lehetőségek hazája. A csalóka fény városában minden megszerezhető, csak szerencse kell hozzá. Vagy különleges tudás. Az ifjú Kevin Lewis zseniális matekos – egyetemi professzora fel is figyel különleges képességeire, és meghívja, vegyen részt különóráin, melyek már nem a tanteremben, hanem a zöld posztó mellett folynak. A tanár legjobb és legvagányabb tanítványai segítségével kidolgozza a módszert, amely teljesen legális, mégis biztos pénzt hoz. Csak koncentrálni kell, hibátlanul számolni fejben, és készen állni a megfelelő pillanatra. De ahogy emelkednek a tétek, változnak a szabályok is. És ha megváltoznak a szabályok, már a játék sem lehet ugyanaz: a kaszinók biztonsági emberei felfigyelnek a verhetetlen csapatra, és hamarosan a nyomukba erednek. Ők viszont már túl közel kerültek a nagy nyereményekhez – nem hajlandók könnyen bedobni a lapokat…

A millenniumi esztendő kiadványa! Fábry Anna válogatta a kötet anyagát, amely Mikszáth Kálmán – az alcím meghatározása szerint – kisebb elbeszéléseit tartalmazza. Az írások az 1886 és 1893 között íródtak. Mikszáth családi élete ebben az időszakban már rendeződni látszott, ismét feleségül vette Mauks Ilonát, boldog, kiegyensúlyozott családi életet éltek, melyre kisfiuk, Jánoska 1890-ben bekövetkezett halála vetett sötét árnyékot. Írásaiban ahogy Móricz mondta róla – 'a magyar dzsentri diskuráló tehetségét virágoztatta ki irodalmilag'. Elbeszélő hangjának közvetlensége, amely az élőbeszéd elevenségével hat – kevesek által tudott – kemény, kitartó művészi munka eredménye. A 'Burkus' című történetben az álmos vidéki kisváros egymással rivalizáló újságjainak életét fölpezsdítő 'kutyaesetről' lírai hangon, mégis kedves közvetlenséggel számol be. A címadó történetet erőteljes ellentétek mozgatják, a jóság és gonoszság, a naivitás és ravaszság, a látszat és a valóság, a tudás és a tudatlanság ellentétpárjai egyként érzékelhetők A kétezer éves ember öregasszonyának alakjában. Pontosan érzékelhető az is, hogy bár Mikszáth kényes erkölcsi érzékű ember volt, ugyanakkor mélyen érző, aki mindenkor talált mentséget mások gyengeségeire, az emberi gyarlóságokra. (Az öregek) A Vidéki alakokban megrajzolt remek figurái: Az általános választó, A nagy tósztírozó, A római, A furcsa alperes eleven, mikszáthi figurák, akik valamennyien olyan jellemző embertípusokat testesítenek meg, akik közül jó néhány ma is föllelhető a politikai élet porondján. – A kötet, melynek válogatója az utószóban megrajzolja Mikszáth pályájának ívét, a legszélesebb körben ajánlható.

Az írónő Gerald Durrell és Brunella Gasperini hagyományainak méltó követője, aki családjával együtt macskák, kutyák és mindenféle különleges állatkák társaságában éli bolondos mindennapjait. Üde humor, egészséges önirónia és nagy-nagy életszeretet! Garantált kikapcsolódás!

"A nap éppen most kel fel, gyönyörű reggel van. Babi iskolába tart, miközben Step még nem tért aludni az előző éjszaka óta. Ez a nap is úgy indul, mint a többi. Legalábbis amíg egymás mellé nem kerülnek a piros lámpánál. Ettől kezdve semmi sem lesz már ugyanaz.” Babi gazdag szülők gyermeke, kiváló tanuló, igazi „jókislány”, míg Step „nehézfiú”, aki állandóan keresi a veszélyt, folyamatosan harcban áll mindennel és mindenkivel, illegális motorversenyeken vesz részt. Két különböző világhoz tartoznak, mégis egymásba szeretnek. A felhők fölött 3 méterrel-t egy kis római kiadó adta ki, majd évekig fénymásolatokon terjedt, így vált kultuszregénnyé az olasz főváros fiataljainak körében. Sikerét mi sem bizonyítja jobban, mint hogy két filmadaptáció is készült belőle.

1984 már nem létezik. 1Q84 van. Kicserélődött a levegő, kicserélődött a táj – két hold ragyog az égbolton. Mindenkinek be kell illeszkednie az új világ rendjébe. Mint amikor új vad kerül be a vadonba, és megváltozott szabályok között kell életben maradnia. Murakami legújabb, minden korábbinál grandiózusabb – zenei és matematikai összefüggésekre komponált – trilógiája a világ teljességét igyekszik megragadni, eltörölve a valóság és a misztikum eddig ismert határait. A földi világ és az életek bonyolult hálózata az olvasót sem hagyja érintetlenül, menthetetlenül a könyv légies szövedékű gubójába kerül, egyre azt várva: mikor és miként születhet újjá – a másik világra… Kálóczi-Bognár Ágnes könyvtáros ajánlásával.

Egy német nő és egy pakisztáni férfi szerelmével kezdődött… Kislányuk, Nasima neve azt jelenti: tavaszi virág. Nasima hároméves volt, amikor apjával először látogathatta meg Pakisztánban élő nagyszüleit. Apa és lánya attól kezdve majdnem minden karácsonyt ott töltöttek, a kislányt pakisztáni rokonai kényeztették, mint egy kis hercegnőt. De pár évvel később Muhztfahr másodjára is megnősült. Maria, a német feleség, mit sem sejtett erről. Ahogy véget ért a karácsonyi szünet, folytatódott a tanítás, de Maria nem kapott hírt sem a gyermekéről, sem a férjéről. Az aggódó anya bizonyosra vette, hogy valami baj történt. Arra álmában sem gondolt, hogy a férje esetleg elrabolta Nasimát. Pedig Muhztfahr úgy döntött, most hogy már gazdag embernek számít szülőhazájában, új feleségével és lányával ott telepszik le. Maria azonban nem törődött bele a sorsába, nagy összegű kölcsönt vett fel, felfogadott két detektívet, és Pakisztánba utazott. Végül mégis a lánya nélkül, az anyagi csőd szélén kellett hazatérnie. Nasimát eközben az apja fogva tartotta, és egy távoli unokaöccséhez akarta feleségül adni. A szinte még gyermek Nasima és szerelme együtt szöktek meg, s ezzel kezdetét vette az idegtépő hajsza keresztül-kasul Pakisztánon… Maria és Nasima immár a világ számos nyelvén olvasható regénye egy leány története, aki mindenáron el akart jutni az édesanyjához, és egy anyáé, aki csadorba bújtatott leányáért harcolt.

Marie NDiaye három felejthetetlen női portrét rajzol fel sajátos hangulatú és egyedi stílusú könyvében, amelyben olyan alapvető kérdésekre keresi a választ, hogy hol húzódik a jó és rossz, az igaz és hamis közötti határvonal, hogy mi okozza korunk egyik legnagyobb nyavalyáját, az emberek közötti kommunikációképtelenségét, és az ebből következő magányt, lelki elsivárosodást. Két világ, két kultúra között hányódó, mélyen eltemetett és elhallgatott családi titkok béklyójában vergődő hősnői méltóságukat védelmezik, önmagukat keresik – akár az életük árán is.

1988-ban kommentálva az 1984-et, a valóságos és jelképes évszám között tűnődően botorkálva szükségszerű a kérdés: a történelmi rémképet illetően érvényes-e, érvényes maradt-e Orwell regénye? Nem és igen. Igen és nem. Nem, ha megkönnyebbülten nyugtázhatjuk, hogy az a totalitárius diktatúra, amely az 1984-ben megjelenik, a regény megírása óta nem valósult meg a valóságos történelemben, és a kommentár fogalmazása közben nincs jele – kopogjuk le, persze – , hogy a közeljövőben bármelyik nagyhatalom megvalósítani kívánná. Igen, ha a tegnapi történelem némely államalakzatára gondolunk. Nem a náci Németországra, nem a sztálini Szovjetunióra, hanem időben közelebbi képződményekre: Enver Hodzsa Albániájára, Pol Pot Kambodzsájára. Hogy jelen idejű államképződményeket a diplomáciai illem okából ne említsünk. Röviden elmerengve ennyit mondhatunk ma az 1984 történetfilozófiai érvényességéről. És a regény? Ünnepelték és kiátkozták a hidegháború hosszú évei során. A sorompótól balra ezért, a sorompótól jobbra azért. Jelképpé és jelszóvá lett. Sorompó arra kell, hogy két oldalán ugyanazt a szöveget kétféleképpen lehessen érteni és értelmezni. Regény azonban nem arra való, hogy jelkép és jelszó legyen. Regény arra való, hogy olvassák, hogy szabadon olvasható legyen. Salamonné Vadász Tímea könyvtáros ajánlásával.

Tizenkilenc perc alatt lenyírhatod a ház előtt a füvet. Befestheted a hajad. Megnézheted egy hokimeccs első harmadát… Tizenkilenc perc alatt meg tudod állítani a világot, és akár le is szállhatsz róla... A világszerte méltán népszerű írónő új regénye olyan problémákat feszeget, amelyek nemcsak Amerikában, hanem Magyarországon is egyre inkább gondot jelentenek: visszaüssön-e, akit bántalmaznak? Érdemes-e minden értékítéletet és meggyőződést feladni, csak hogy befogadjon minket a közösség? Mekkora a szülők felelőssége, és meddig terjed a tanároké, a társaké, a környezeté? Homokba dughatjuk-e a fejünket, vagy ezzel csak saját magunkat és gyermekeinket veszélyeztetjük? Lehet, hogy nem elég jól, nem elég okosan szeretjük őket, és így nem is tudjuk megvédeni őket se maguktól, se a világtól?

Gorcsev Iván milliomosként – mert ennyit nyert a ruletten – magántitkárává fogadja Vanek urat. A furcsa öltözetű és kimért modorú gentleman egyik munkaköri kötelessége az, hogy helyettesítse Gorcsevet az idegenlégióban. Vanek úr itteni működése többször az agyvérzés közelébe juttatja elöljáróit, akiket kalap-, pontosabban kepiemeléssel köszönt, egyik bajtársának pedig elárulja, hogy ő szimbólista, s tudni illik, hogy a szimbóla egy igen finom hangszer, amit három részből kell összecsavarni… Ezenközben az igazi Gorcsev elnyeri szerelme kezét, s mellékesen visszaszerzi jövendőbeli apósa aranyból készült autóját.

Egy Hebron palesztin negyedében rendezett vérfürdő során titokzatos körülmények között eltűnik Ray Kerman őrnagy, magas rangú SAS-tiszt. Nem marad semmi nyom, csak Kerman két őrmesterének holtteste, akik az izraeliek tanácsadóiként szolgáltak. Az elkövetkezendő hónapok során a Hamasz terroristáinak támadássorozata döbbenti meg a brit és az amerikai kormányt. A Nemzetbiztonsági Hivatalnál dolgozó Jimmy Ramshawe hadnagy és Arnold Morgan admirális, az elnök nemzetbiztonsági tanácsadója szembesülnek a ténnyel: a Hamasz támadásai mögött egy katonai zseni áll. Mindketten Kerman őrnagyot sejtik az események hátterében, aki véleményük szerint átállt az ellenség oldalára. A washingtoni és londoni hírszerzés elsősorban attól tart, hogy a terroristák egy atom-tengeralattjáró birtokába jutnak, amely hatalmas pusztítást okozhat víz alól indítható, nagy hatótávolságú irányított rakétáival. Kerman meggyőzi támogatóit Szíriában, Iránban és Kínában: finanszírozzák e gyilkos terv végrehajtását… Választása az oroszok által épített Barracuda 945 típusú tengeralattjáróra esik. Az Iráni Haditengerészet kapitányával, Ben Badr tábornokkal együttműködve átszelik a Csendes-óceánt, és északra hajóznak. Az alaszkai olajvezetékek ellen intézett támadássorozattal sikerül káoszt okozniuk az Egyesült Államok nyugati partjainál. Miközben a Pentagon látszólag tehetetlenül áll a láthatatlan, óceán mélyén rejtőzködő ellenséggel szemben, Morgan admirális nagyszabású ellentámadást szervez…

Piet Hoffmann titkosügynök a svédországi lengyel maffia teljes bizalmát élvezi. Mint elismert, tekintélyes maffiózó kapja tőlük a megbízást, hogy szerezze meg számukra a svéd börtönökön belüli drogpiacot. Ugyanakkor titkosügynökként az elítéltek közti drogterjesztés felszámolását várják tőle. Hoffmann csakhamar teljesen magára marad ezzel a megoldhatatlannak látszó kettős feladattal. Minden ravaszságát, lélekjelenlétét mozgósítania kell, hogy a halálos csapdából élve kerüljön ki. A díjnyertes újságíró, Anders Roslund és a börtönviselt Börge Hellström Svédország ünnepelt szerzőpárosa. A bűnözés világát életközelből ismerik. Sok szálon futó, sodró erejű regényükben lerántják a leplet a bűnüldözés és a büntetés-végrehajtás súlyos visszásságairól is.

„Salinger Kilenc története kilenc novellát tartalmaz, közülük az első, az Ilyenkor harap a banánhal, Seymour Glass öngyilkosságát beszéli el. A Glass család Salinger visszatérő témája, a szűkre szabott életmű fókuszában Seymour áll, a megközelíthetetlen, ám testvéreihez igen közel álló Művész, kinek történeteit Salinger alteregója, Buddy Glass, az Író meséli el. Salinger minden történetében ugyanarra koncentrál: a meg nem értett másság problematikájára, az intellektus olyan szárnyalására, melyet az átlagelme fel nem foghat, meg nem közelíthet, valamint a másság érzelmi kivetülésére – mely mások számára ismételten rejtély marad. A legnagyobb rejtély pedig a halál, mely – valamilyen abszurd és alig felfogható módon, de mégis – logikusan következik a karakterből.” (Limpár Ildikó)

A regény cselekménye 1944-ben, a nyilas terror napjaiban játszódik. Négy kisember beszélget estéről estére egy kocsmában az élet nagy kérdéseiről, erkölcsről, lelkiismeretről. A könyv megfordítja a mindennapi históriát: ezek az emberek, amikor komolyan, őszintén végiggondolják a sors kínálta lehetőséget – embertelenség árán menekülni az embertelen pokolból –, elbuknak, de amikor maga az élet állítja eléjük a nagy kérdést, egytől egyig az emberi tisztaság és bátorság hőseivé magasodnak.

A rejtélyes üzenetet egy idős történész hátrahagyott papírjai között találták Rio de Janeiróban. MOLOC NINUDIA OMASTOOS Tomás Noronha, a Lisszaboni Új Egyetem történelemtanára, a régi nyelvek szakértője és kriptoanalitikus, azt a megbízást kapja, hogy fejtse meg ezt a rejtélyes üzenetet. De a benne rejlő titok minden képzeletet felülmúl, és a felfedezések korának legféltettebb titkához vezeti el a portugál történészt: Kolumbusz Kristóf valódi kilétéhez és küldetéséhez. A regény eredeti történelmi dokumentumokon alapszik, és döbbenetes időutazásra invitálja az olvasót, amely tele van kalandokkal, rejtélyekkel és legendákkal, leleplezett titkokkal és titokzatos jelekkel, csalóka látszatokkal és elhallgatott tényekkel: igazi tükörjáték ez, amelyben az illúzió elfedi a valóságot, hogy eltakarja az igazságot.

Suzanne csinos, sportos és okos harmincas újságíró. Nincs vele semmi baj: nem nyafka, nem válogatós, nem házisárkány, és semmilyen rejtélyes kórság sem gyötri. Mégis mintha átok ülne rajta. A szinglik átka. Hogy mi az? Talán sokan tudják a választ. Amikor az ember mindent megtesz azért, hogy társra találjon, de hiába. Így van ezzel hősnőnk is. Miután kilép egy sehová sem vezető hároméves kapcsolatból, kezdetét veszi a kudarckorszak, a cölibátus érája. Suzanne igazi rekordot dönt, amikor több mint ezer napot kibír szex és pasi nélkül. Pedig nem tétlenkedik: másik városba költözik, egzotikus utazásokon vesz részt, órákat tölt internetes párkereső oldalakat böngészve, instant randikat bonyolít, a feng shui jegyében beszerez egy hal nélküli akváriumot, mely szintén a várva várt férfit hivatott bevonzani. Suzanne párkeresési viszontagságai ellenére sem veszíti el a humorérzékét, sem az optimizmusát, és a végén megtalálja, ha nem is a Mr. Tökéletest, de a Mr. Pont-Neki-Valót.

Margaret Lea kisasszony egy angol kisvárosban éli nem túl izgalmas életét. Édesapjával egy antikváriumban dolgoznak. Egy nap furcsa levelet kap Miss Wintertől, aki felkéri írja meg az ő életrajzát. Margaret kideríti, hogy bár sokan írtak már az életéről, karrierjéről, úgy tűnik mindannyiszor más változattal lepte meg a közönséget. A lány elindul a nő házába, ahol még több titok, meglepetés és szellemi kaland vár rá. Osvald Éva és Szörényiné Kis-Gergely Lilla könyvtárosok ajánlásával.

Nem mindenki tudja, hogy a 101 kiskutya c. film forgatókönyve ebből a bensőséges hangulatú, csodálatos meseregényből készült. A filmeknél gazdagabb, meglepetéseket tartogató történet inkább a nagyobb gyermekekhez, sőt az érzékeny szívű felnőttekhez szól, s jóval több szereplőt ismerhetünk meg belőle. Az angol írónő mind a kutyákra, mind az emberekre jellemző tulajdonságokkal fölruházott kutyahősei örökre az olvasók szívébe lopják magukat.

Amikor a félelem egy egész népet elhallgattat, egy embernek kell kimondania az igazat! A Szovjetunió, 1953-ban… Sztálin még él, vasmarkában tartja az országot, s ezt a vasmarkot az Állambiztonsági Minisztérium, az MGB vagyis a titkosrendőrség testesíti meg, amelynek éppen csak a brutalitása nem titkos, s ha azt mondja, a szovjet társadalomban bűnözés nem létezik, akkor az úgy is van. Vagy talán mégsem. Amikor Moszkvában, a vasúti sínek mellett megtalálják egy kisfiú borzalmasan megcsonkított hulláját, Lev Gyemidov, korábbi háborús hős, most az MGB nyomozója csodálkozva hallja, hogy a család szerint nem gázolás, hanem gyilkosság történt. Eleinte engedelmeskedik feletteseinek, eltussolná az ügyet, de addig növekszik benne a kétely, míg végül feleségével együtt egy uráli koszfészekbe száműzik, egyszerű közrendőrnek. És ráébred, hogy az a fajta bűntény, amelyet a fővárosban segített eltitkolni, itt is megismétlődött: Újabb gyermeket gyilkoltak és csonkítottak meg. Lev és felesége, Raisza mindent kockára tesz, hogy a vérengző fenevadat megállítsa – még ha ezzel az Állam ellenségeivé válnak is. És a holtak száma egyre szaporodik… A 44. gyermek valós eseményekre alapozott, hátborzongató thriller – és megrázó irodalmi mű arról, hogyan terrorizálhatja egy kormány a saját népét, hogyan lehet túlélni egy diktatúrát, és mi történik, ha egy magányos ember elhatározza, hogy visszavág.

„Hamsun, Sartre, Genet és Kafka ízeit véltem felfedezni Stasiuk könyörtelenül pontos, mégis drámai erejű prózájában. A Kilencnek minden jel szerint a kortárs regényirodalom kimagasló alkotásai között a helye. Egy gyökértelen, nyugtalan kelet-európai nemzedék portréja ez, meg egy városé, amely beletörődött, hogy a posztkommunizmus nem egészen az, aminek hirdetik” – írta Irvine Welsh a The New York Times Book Reviewban Stasiuk regényéről. A nálunk főleg egyéni hangvételű esszékönyveiről (Az én Európám, Hogyan lettem író, Dukla, Útban Babadagba) ismert lengyel szerző regénye pár évvel a rendszerváltás után játszódik: emberi sorsok véletlenszerűen ütköző biliárdgolyókként találkoznak az átalakulóban lévő Varsóban, egy adósságát visszafizetni próbáló kisvállalkozó krimielemeket sem nélkülöző történetével a középpontban. De Stasiuk esszéihez hasonlóan a Kilenc főszereplője is az idő, ez a „láthatatlan anyag”, amelynek árjával a hősök sikertelenül próbálnak szembeúszni.

Először jelenik meg önálló kötetben Szerb Antal 1936-os olaszországi útinaplója, melynek néhány jelenete az Utas és holdvilág lapjain kapott később költői formát. Város és tájleírások, kultúrtörténet, finom megfigyelések, és mindezek ellenpontjaként a harmincas évek Európája. Az Utas Velencéből Vicenzán, Veronán és Ravennán át jut el San Marinóig, hogy ráakadjon a Harmadik Toronyra, amely – még hiszi – segít átvészelni a szörnyű kort, amelyben élnie adatott.

Egy király megunja a magas tábornoki gallért és azt a sok más korlátot, ami őt a közönséges halandóktól elválasztja. Forradalmat szervez maga ellen, és otthagyja ősei trónját. De milyen foglalkozást válasszon, amikor az uralkodáson kívül semmihez sem ért? Természetesen szélhámos lesz. De ehhez sincs semmi tehetsége, a szélhámosságot csak színleli. Szerencsére a véletlen jóvoltából egészen rendkívüli helyzetbe kerül: azt kell szélhámoskodnia, hogy az, ami – VII. Olivér exkirály. Mi ez? A legősibb vígjátéki forrás, a személycsere egy fejtetőre állított változata? Paradoxonok halmozása a kor divatja szerint? Vagy az egzisztencialista filozófia egyik legizgalmasabb problémájának – mi a személyiség? – játékos feldolgozása és persziflázsa egyszerre? Szerb Antal 1942-43-ban A. H. Redcliff angol írói álnév mögé rejtőzve jelentette meg ezt a bűbájos regényt, s nem sokkal ezután Ex címmel vígjáték formájában is feldolgozta a történetet.

Miért nem tudhatja a szerelmespár, hogy fognak-e újra találkozni egymással? A tekintélyes professzor, aki minden évben veszélyes útra indul a hegyekbe, titokzatos módon eltűnik, és nem tér vissza… Olga Szlavnyikova új regényének hősei a hitnyikek. Így nevezik az Urálban azokat, akik drágakövek törvénytelen bányászatával foglalkoznak. Számukra a Pavel Bazsov meséiben megörökített hegyi szellemek valóságos lények. Ezek az emberek hozzászoktak a kockázatokhoz, és ahhoz, hogy ne bízzanak meg senkiben – még szeretteikben sem. És közben közeledik 2017, a közeljövő mitológiája – a város főterén az októberi forradalom jeleneteit mutatják be a századik évfordulón, ám a jelmezes show súlyos zavargásokba torkollik… Antiutópia uráli folklórral és finoman árnyalt lélektannal gazdagítva: a romantikus hegymászó-expedíció történetének keveredése, a drágakő üzlet hátborzongató rendszerének elbeszélésével; a szerelem grandiózus meséjének ötvözete kegyetlen gyilkossággal és az emberiség egyik alaptörvényével: szerezd meg, amit akarsz. Olga Szlavnyikova regénye a realizmus és a románc tökéletes keveréke.

Egy mesteri bérgyilkos. Egy tökéletes bosszú. És egy titkosügynök, akinek semmi sem drága. Hat hónappal ezelőtt az éj leple alatt a világ legszigorúbban őrzött börtönéből öt veszélyes terroristát szabadon engedtek. Az Egyesült Államok elnöke saját hatáskörébe vonta az ügyet, és megtiltotta a beavatkozást… Scot Harvath ügynök szerelmét egy szadista bérgyilkos súlyosan megsebesítette, de a leszámolásnak itt még nincs vége. Sorra veszi mindazokat, akik közel állnak Scothoz. Őrült hajsza kezdődik, az amerikai hatóságok és a terroristák célkeresztjében Harvath és családja, miközben egy másik ördögi és tömegkatasztrófához vezető terv is kibontakozóban van. Az ügynök életét is kockára téve végül eljut ahhoz a titokzatos emberhez, aki gyanú felett áll, aki a szálakat mozgatja, és akitől rettegnünk kell. Scot Harvath egyszer életben hagyta, és most visszatért.

Már négy év óta pipálgatja a halála előtti teendőinek hosszú listáján a tételeket, és most, mindössze öt nappal előtte még mindig eszébe jutnak dolgok, amiket meg kellett volna tennie. Mara Nichols sikeres ügyvéd, szerető feleség és egy örökbe fogadott kislány boldog édesanyja. Élete maga a megtestesült amerikai álom, egészen addig, amíg rejtélyes rosszulléteivel orvoshoz nem fordul. A diagnózis hihetetlen. Scott Coffman középiskolai tanár. Úgy érzi, végre minden kívánsága teljesült. Felesége sokévnyi hiábavaló próbálkozás után gyermeket vár. És egy éven át nevelhetik Curtist, a nagyszájú nyolcéves kisfiút, akinek az anyja börtönbe került. Igazi család ők hárman, nemsokára négyen. Scottnak és Marának is öt napja maradt, hogy búcsút vegyen a szeretteitől. Hogyan lehet elviselni az elviselhetetlent? Hogyan lehet lemondani arról, ami a legfontosabb az életünkben? És mennyi áldozatot tudunk hozni a szeretteinkért? Julie Lawson Timmer bölcs, vidám, szívfacsaró, elgondolkodtató regényt írt a szeretet és az emberek erejéről.

Húszezer éjszaka az több mint 54 év. Egy egész élet, amit ugyanazzal az emberrel kéne hűségben leélnünk. De képes-e erre ma egy negyvenes, érzelmekre és intimitásra szomjazó nő, aki a mindennapi rutinba, a látszatvilágba és saját kínzó vágyaiba beletörik? Mit dönt, amikor váratlanul elérkezik hozzá a mindent alapjaiban megrengető szenvedély, és felcsillan egy intenzív, új élet reménye? Érvényesek-e még az előző generációk tanításai az örök hűségről és a jóságról? Hány nap a világ? Lehet-e egy együtt leélt élet húszezer éjszakás kaland? D. Tóth Kriszta új regénye ismét az emberi kapcsolatok izgalmasan kusza világába kalauzol, ahol minden választás újabb és újabb lehetőség megtalálni magunkban, ami oly fájdalmasan hiányzik. Kísértő múlt, gyötrő kétségek, elfojtott szexualitás, félelmek, szeretethiány, ürességérzés és a nyomában feltörő forró szenvedély: ez jellemzi az egykor pszichológusnak készülő, ma életvezetési tanácsadó céget működtető budai nő, Helga történetét. A Húszezer éjszaka fordulatokban gazdag regény. A női test felfedezésének története a női lélek útvesztőiben. És tükör, nehéz, de határtalanul felszabadító belenézni. Buzsicsné Szabó Eszter könyvtáros ajánlásával.

Izgalmas eseménnyel kezdődik a történet: a vihar egy új-zélandi kikötőpartjától elold egy vitorláshajót, amelyen 15 fiúintézeti növendék alussza az igazak álmát. A hajón e pillanatban vétkes könnyelműségből senki más nem tartózkodik, s az orkán szédítő sebességgel ragadja prédáját a nyílt óceán felé. Mire a szerencsétlenséget felfedezik, a vitorlásnak – tizenöt fiatal utasával együtt – nyoma veszett. A hatóságok és a hozzátartozók hosszas eredménytelen kutatás után beletörődnek a változhatatlanba, de nem úgy a nyílt óceánon felriadó utasok, a gyerekek. Életösztönük feltámad s találékonyakká, ügyesekké, bátrakká teszi őket. Nem hajlandóak megadni magukat a tomboló elemeknek, s győztesekként kerülnek ki a harcból: kétheti orkán űzte hányódás után egy lakatlan földdarabon partra dobja őket az óceán. Itt folytatódik hősies és okos küzdelmük a létért: A gyors szabadulás reménye híján megszervezik életüket az ismeretlen szigeten. Másfél év után egy váratlan fordulat csillantja meg a szabadulás reményét, de a lehetőség megragadása az ifjú telepesektől egy minden eddiginél elszántabb, s immár valóságos – fegyveres – harc megvívását követeli meg. A gyerekek ezt az utolsó próbát is kiállják s kétévi kényszerű „vakáció” után visszatérnek örömmámorban úszó családjaikhoz. Verne ezt a drámai feszültséget telített, kalandos történetet eleven elbeszélő modorban mondja el. Nemes pátosszal megrajzolt gyermekhősei életre szóló, kedves ismerősei maradnak a fiatal olvasóknak.

Verne egyik legsikerültebb és legnépszerűbb regénye, melyet mindenféle műfajban újra és újra feldolgoznak. A lebilincselő történet mindenki fantáziáját megmozgatja, a siker garantált. Pedig már szinte a legapróbb gyerekektől a felnőttekig mindenki tudja, mi történik: Phileas Fogg úr – az előkelő londoni Reform Club tagja – vállalkozik arra, hogy fogadásból 80 nap alatt körül utazza a Földet. A regény mégis olyan fordulatos, annyi mulatságos meglepetést tartogat, Verne olyan találóan jellemzi szereplőit, hogy az olvasók újra és újra megjutalmazzák magukat a kötet élményével. Nem csoda, hisz Phileas Fogg és Passepartout fantasztikus kalandokkal teli világ körüli útja sohasem pontosan ugyanúgy zajlik. Pánczél Edit könyvtáros ajánlásával.

A könyv részben az író személyes emlékén alapul; amerikai hadifogolyként Drezdában élte meg a hírhedt 1945. februári bombázást, amelynek során a város nagy része és 150 000 ember elpusztult. Az író sajátos technikája: az idő felbontása és a háromsíkú cselekménybonyolítás magasabb művészi egységbe foglalja a szerteágazó eseményeket.

Nem nehéz megjósolni, hogy Vujity Tvrtko és Nógrádi Gergely könyve az év egyik legsikeresebb bestsellere lesz. A tizenkét fejezet a tv2 Pulitzer-emlékdíjas riporterének kalandozásait mutatja be sajátos szemszögből. Az olvasó ellátogathat többek között a még mindig sugárzó Csernobilba, az isten háta mögötti Tatárföldre, a romániai lepratelepre és a háborús Szerbiába. Pokoli utak, de aki kezébe veszi a könyvet, a borzongáson kívül talán könnyezni és nevetni is fog. A kötetben megtalálható mindaz, ami a riportokból kimaradt…

A 6. számú SEAL-csoport (SEAL Team Six, ST6) terrorizmus elleni küzdelemre, túszszabadításra és gerillák elleni harcra szakosított titkos alakulat. A közelmúltig puszta létezése is szigorúan őrzött titok volt. Azután az ST6 elpusztította Oszama bin Ladent, és a soraiban szolgálók a világközvélemény érdeklődésének előterébe kerültek. Ebben a személyes hangú, egyszersmind szakmailag is érdekfeszítő beszámolóban az ST6 egykori mesterlövésze, Howard E. Wasdin bevezeti az olvasót a Haditengerészet SEAL-harcosainak és a különleges műveleti alakulatok precíziós lövőinek világába. A hihetetlen kitartást követelő alapfokú víz alatti rombolási/SEAL-kiképzéstől kezdve Wasdin saját tapasztalatai alapján kísér végig bennünket a rengeteg keserves erőfeszítéssel járó folyamaton, amelyen egy SEAL-nek végig kell küzdenie magát, hogy csatlakozhasson ehhez az elit csapathoz az eliteken belül. Mesterlövész-szakértelme a világ sok táján vitte harcba Wasdint. Megjárta a Perzsa-öblöt a Sivatagi Vihar hadművelet és Szomáliát a mogadishui csata idején. Amikor kivezényelték Mohamed Farrah Aidid szomáliai hadúr elfogására vagy megölésére, vadászott rá házak tetejéről, helikopterről és sötét sikátorok mélyén. De váratlanul rosszra fordultak a dolgok, amikor Wasdin kis csapatának minden segítségtől elvágva a puszta életéért kellett harcolnia, miközben kétségbeesetten igyekezett kiszabadítani az ellenség gyűrűjéből egy lezuhant helikopternél bekerített bajtársait. A Lelőtt Black Hawk hadműveletben, ahogyan később közismertté vált, 18 amerikai katona halt hősi halált, 73 pedig megsebesült. Wasdinnak harc közben mindkét lábát kis híján leszakították az ellenség lövedékei. A drámai harci beszámolók és a lenyűgöző betekintés ennek az elit egységnek a kiképzési módszereibe és harceljárásaiba teszi A 6. számú SEAL-csoportot az utóbbi évek egyik legérdekesebb katonai emlékiratává.

Az 1953-ban írt Tizenhárom almafa a klasszikus történelmi regény hagyományai szerint a nagypolitika történései helyett inkább arra összpontosít, hogy e történések hatása miképpen jelenik meg a kisemberek életében, ez esetben a kommandói vadőr, Tánczos Csuda Mózsi és családja mindennapjaiban. Az újonnan kijelölt magyar-román határ éppen Mózsiék háza alatt szeli ketté Erdélyországot. Mózsi annak idején húsz almafát ültetett a ház mellé, melyekből Észak-Erdély hazatérésekor már csupán tizenhárom fácska növekszik a kommandói hegyoldalban. A remek humorral fűszerezett szatírikus mű visszatérő motívumaként szerepeltetett almafák így válnak a székely megmaradás jelképévé: a csonkokból életrevaló vesszők sarjadnak, bizonyítván azt, hogy „Isten, aki a kivágott csonkból termőfát tud növeszteni újra, nem hagyja elveszni a népeket sem, akik benne hisznek.”

„Hogy lehetne elegem a szerelemből? Még ha meg is halok, a szerelmem akkor is megmarad, ott marad majd azoknak a lelkében, akiket szerettem és azokéban, akik szerettek." Az emberi lélek súlya 21 gramm – mondják. 21 gramm szerelem tehát annyi, mint egy, az egész lelket kitöltő érzés, amely képes legyőzni a haláltól való rettegést, és felülkerekedik az elmúláson. Xue Yanping regényének főhőse elvált, munkanélküli, az életbe belefáradt nő, akinek váratlanul halálos kórral kell szembenéznie. A halálfélelem árnyékában tapasztalja meg az érzést, amely felszabadítja az elmúlás közelsége miatti szorongás és a betegsége okozta fájdalom alól. Lelke csordultig telik szerelemmel, a lélek képlékeny tüneményével, miközben a hús-vér testet elviselhetetlen fájdalom gyötri. Ilyen érzés a „halálos szerelem", amelyet a halált is legyőző örökkévalóság emel a magasba..

Kétféle ember létezik a magyar honban, aki hiszi, hogy a Szent Korona természetfeletti hatalommal bír, és az, aki még nem tud róla… Merthogy a legendákat nem bizonyítani kell, hanem hinni bennük… A regény az államalapítástól egészen napjainkig játszódik, de visszanyúlik Attila korába is. Olyannyira, hogy a Szent Korona származását is visszavezeti abba a korba, sőt, talán még korábbra is… Honfoglalás elméleteink azon, kevésbé ismert változatait is részletesen taglalja, amelyek ha mégis igazabbnak bizonyulnak a többinél, írhatjuk át a történelemkönyveket. Királyaink mellett felbukkannak azon történelmi személyiségek, akik rávilágítanak arra, miért olyan fontos – nem csak a magyar –, de a világtörténelem szempontjából is a Szent Korona. Segít megérteni olyan történelmi pillanatokat, mint például a Tatárjárást, vagy a török kort, amelynek fordulópontjai racionális magyarázattal nehezen emészthetőek. A magyar királyok az évszázadok során nem ritkán szinte Európa fele felett uralkodtak. Máskor pedig még az ország is három részre szakadt, ha nem volt meg a szakrális és a világi hatalom egysége... A fikció (?) részeként említést tesz olyan királyainkról, akik a Szent Korona hatalmával élve az időutazással is kacérkodtak. Köztük akad olyan is, aki örökre eltűnt, és halálának pontos oka sosem tisztázódott. Talán az is lehet, hogy ma is köztünk él, hisz épp jelenkorunkat választotta időutazásának helyszínéül… A könyv olvasása után lesznek, akik azt mondják, mindez puszta fikció, ám remélem, sokan akadnak, akik szerint mindaz, amit olvasott, tán igaz is lehet. Ön szerint? És a folytatás még csak eztán következik…

A Két fogoly az első világháború okozta érzelmi válságokat boncolja, eleveníti meg, de nem a bűzös, vértől feketéllő lövészárkok és feszülő szögesdrótok közt sínylődő katonák kínjainak naturalista képeit hozza előtérbe, nem az elhulló vér és a szétszaggatott emberi testek borzalma döbbenti meg az olvasót – mint ahogy az a háborús témájú művekben gyakran lenni szokott –, hanem két egymásra talált, majd a háború poklában egymástól több ezer kilométernyire sodródott ember belső vívódásainak lebilincselő története. E regény lapjain egy spontán, nagy szerelem küzd meg az ostoba, embertelen vérontással, s nem csoda, hogy el kell buknia. Amikor a főhősök rádöbbennek, hogy ártatlanul kell bűnhődniük, amikor kiúttalan elhagyatottságukban az öngyilkosság és őrület partjára jutnak, kisebesedett, megcsonkult lelkük segélykiáltásaiban ott érezzük a szerző forró emberszeretetének háborúkat gyűlölő hangját.