Miután Irene megismerte valódi anyját, annyira felkavarják az életében lezajlott változások, hogy nem tud másba kapaszkodni, mint Sherlockhoz és Arsene-hez fűződő barátságába. A nyár elején a lány hívására Davos-Platzban, a svájci Alpok fenséges csúcsai közt gyűlik össze újra a három barát. A nyugodtnak tűnő, népszerű üdülőhelyen azonban szövevényes nemzetközi ügybe keverednek. Mindenki gyanús; senki sem az, akinek mondja magát, és a szálakat egy elvetemült bűnöző mozgatja. Amikor Irene és barátai a veszélyekkel. Három rendkívüli gyerek, akik elválaszthatatlan barátok. A krimi történetének három világhírű szereplője. Lélegzetelállítóan izgalmas kalandok egész sora.

Elgondolkodtál már azon, mi lett volna, ha a híres nyomozó, Sherlock Holmes és Arséne Lupin, a gáláns szélhámos gyerekkori barátok lettek volna? A történetben Irene Adler kislányként ismerkedik meg velük Saint-Malóban, egy tengerparti városkában Franciaországban. Találkozásuk egybeesik egy rejtélyes gyilkosság, valamint a Pikk Dáma (Martigny asszony) ellopott gyémánt nyakéke utáni nyomozással. Az eszes és kíváncsi Irene a fiúkhoz csapódik, és a trió tagjainak hajmeresztő kalandokban van részük. A csibészes, sodró regényben természetesen győzedelmeskedik a jó, a különc kis figurák megismerik az igaz barátság erejét, és azt, hol a határ bátorság és vakmerőség között. Végül megsejtik azt is, hogy a felnőttek jelenléte és cinkossága néhol igen jótékony lehet.

Belinda Alexandra káprázatos regénye az 1920-as évek elején kezdődik, mely két kivételes nővér életéről és az ausztrál némafilmek világáról szól. A jómódban élő testvéreknek, Adélának és Klárának édeasanyjuk halála után menekülniük kell Prágából, ezért az Ausztráliában élő nagybátyjuknál keresnek menedéket. Számtalan nehézség, kaland és megrendítő esemény után a már felnőtt Adélából filmrendező lesz. Az Ezüst akácia egy feledhetetlen utazás a sokszínű emberi sorsok között. A történet szárnyat ad a képzeletünknek, melyben éppúgy benne van a remény, a csillogás és a szívfájdalom, mint ahogyan az Adéla által rendezett filmekben is.

Elsöprő, epikus és történelmi részletekben gazdag regény kitartásról, bátorságról, szerelemről, tragédiákról és a diadalról. A valós történeten alapuló lebilincselő családregény hiteles, érzelmekben gazdag karakterei hitelesen tárják elénk, hogyan hatnak a megrázó történelmi események az emberek életére és személyiségére. A Fehér gardénia kulturákon és kontinenseken kalauzol Sanghaj csillogó éjszakai mulatóitól az 1960-as évek hidegháborús Szovjetuniójáig, egy elhagyatott csendes-óceáni szigettől a háború utáni Ausztrália új világáig. Harbin város egyik kerületében, ami a bolsevik forradalom elől menekülő fehérorosz családok menedéke, Alina Kozlovának szívet tépő döntést kell meghoznia, hogy egyetlen gyermeke, Ánya túlélje a második világháború végső napjait. Lánynak is, anyának is áldozatot kell hoznia, de vajon nem lesz-e túl magas az ár? S ami a legfontosabb, vajon viszontláthatják-e valaha egymást?

Nexö Ditte, az ember lánya c. munkája korábban, az első néhány kiadásban „Szürke fény” álnéven jelent meg. Ditte a világirodalom egyik legrokonszenvesebb nőalakja. Sorsa a női szeretet, szerelem és jóság tragédiája, mely szükségszerűen bekövetkezik az emberi elnyomorodásnak azokban az évtizedeiben amelyeket széles társadalmi körkép formájában és magával ragadó tarkasággal Nexö elénk tár. Pánczél Edit könyvtáros ajánlásával.

Hatfős asztaltársaság találkozik havi rendszerességgel egy étteremben, hogy történetekkel szórakoztassák egymást egy jókedélyű vacsora keretében. Egyikük minden alkalommal vendéget is hoz, aki különleges problémákkal szembesíti a társaságot: megoldatlan bűnügyekkel, izgalmas rejtélyekkel, amelyeket csupán megfeszített agymunka árán lehet felgöngyölíteni. Ezek a legkülönfélébb szakmákban tevékenykedő férfiak – mert zártkörű klubjuk csak férfiakat fogad be – Sherlock Holmest és Hercule Poirot-t megszégyenítő logikával derítik fel a gyilkosságok, tolvajlások és más gaztettek elkövetőit, sőt időnként az is a rejtély részét képezi, hogy egyáltalán mit követtek el. A legendásan széles érdeklődési körű szerző ezúttal ismét új utakra merészkedik, bebizonyítva, hogy nemcsak az SF-hez és a fantasyhez, valamint az ismeretterjesztéshez ért, hanem a szórakoztató és izgalmas krimitörténetek írásához is.

Ruby Lennox kelletlenül fogant Bunty méhében, és akarata ellenére jött a világra, miközben édesapja egy smaragdruhás nőnek a kocsmában azt mesélte, hogy nem is házas. Bunty sem akart férjhez menni Georghoz, de végül is a férfi hagyta el őt. Tulajdonképpen romantikus hősnő szeretett volna lenni, akit az álomférfi magával visz Amerikába. Ehelyett azonban a yorki székesegyház közelében egy állatkereskedés felett meghúzódó aprócska lakásban él, gúnyolódó, de érzékeny kislányával, meg a zsémbes Gilliannel. És ekkor Ruby… A Fénykép ezüstkeretben családregény. A XIX. század végén kezdődik egy vándorfényképész szerelmes pillantásával, aki megörökíti a gyönyörű Alice-t és gyermekeit.

1912 karácsonya, Bácska: lakodalom készül Ókanizsa egyik köztiszteletben álló polgárának a házában. A nevezetes esemény alkalmából rejtélyes idegenek lepik el a Monarchia talán legálmosabb, legporosabb városkáját. Idegenek, akikről inkább csak sejteni lehet, igazából milyen szándékkal érkeztek, és hogy valóban idegenek-e. Csakhamar bekövetkezik az első titokzatos haláleset. Ókanizsa, alig két évvel A fekete zongora hátborzongató gyilkosságai után újra felbolydul, és megindulnak a találgatások, vajon a tősgyökeres kisvárosiak, vagy az újonnan érkezettek között kell-e keresni a tettest. A hullák pedig egyre csak szaporodnak. Balszerencséjére Dávid Veron is hazaérkezik, hiszen a menyasszony a legjobb barátnője. A hajdani ókanizsai könyvesboltos kisasszony, jelenleg A Nő című pesti lap hajadon munkatársa a tőle megszokott amazoni hévvel, gátlások nélkül és túlburjánzó fantáziával veti magát az események közepébe. Cukrászdai szeánszokon, mozgóképszínházas vetítéseken és munkásgyűléseken megfordulva azonban olyan tudás birtokába jut, ami nemcsak a rendőrség, de régi barátai előtt is alapos gyanúba keveri őt. Vajon sikerül-e Dávid Veronnak lemosnia magáról a gyanút, és ép bőrrel megúsznia a gyilkos utáni hajszát? Lehet, hogy fondorlatos módszerei, nagyvilági intrikái és rendíthetetlen kitartása ezúttal kevésnek bizonyulnak ahhoz, hogy kézre kerítse a mindenre elszánt és hidegvérű gyilkost, akinek gaztettei mellett Ókanizsa eddigi összes bűnügye eltörpül. Baráth Katalin A fekete zongora és A türkizkék hegedű után harmadszor küldi veszedelembe népszerű hősnőjét, Dávid Veront, mégpedig egy újabb békebeli bájú és ellenállhatatlan humorral fűszerezett, rejtélyekben bővelkedő történetben. Osvald Éva könyvtáros ajánlásával.

"A Monarchia egyik alföldi városkájában járunk, az 1910-es években. Dávid Veronika, az emancipált, lassan vénlánynak számító eladókisasszony saját romantikus regényét írja a könyvesboltban, amikor a lábai elé zuhan a városka bolondja, Vili – késsel a hátában. Zsebében egy kitépett lap, rajta a hírhedt Ady-vers, A fekete zongora. A békés kisváros élete fenekestül felfordul. Az ügybe szinte mindenki belekeveredik, a plébános, a pincérlány, a kőművesmester, a rabbi, a kéjnő, a zsidó kereskedő, de még az apáca is. Miközben ellátogatunk a korabeli Szegedre és Szabadkára, sőt, találkozunk magával Ady Endrével is, a hullák csak szaporodnak. Vajon Veronikának és társainak sikerül rájönni, ki lehet az agyafúrt gyilkos? És hogy mi köze a rejtélyes Ady-versnek az áldozatokhoz? És Veronika szívéhez melyik férfit sodorják közelebb az események: hűséges gyermekkori barátját vagy a nyomozni érkező, sármos, éles eszű huszártisztet? A 100 éves nyugat és a 90 éve elhunyt Ady előtt tisztelgő regényben mindenre fény derül." W. Kovács Ágnes könyvtáros ajánlásával.

Az 1910-es évek, kisvárosinak semmiképpen sem nevezhető Budapestjén eltűnik egy árva kisfiú. Nem különös eset ez, a pezsgő, élettel teli fővárosban mindennap történnek ennél különösebb dolgok is – csak éppen Dávid Veron ezt nem hagyja annyiban. A Nő című feminista lap munkatársaként kívülről ismeri a várost, és barátnőjével, a tündöklő szépségű, csábos Marával együtt nyomozni kezd. A gyanú hamarosan egy ördögi alakra terelődik, egy bizonyos Szászi Barabásra, aki vallásos lózungokkal – és persze sármos külsejével – vonzza magához a gyermek után áhítozó nőket. Veron és Mara nyomozópárosához csatlakozik egy délceg, jóképű sírkőfaragó is (aki nem utolsó sorban az eltűnt kisfiú nagybátyja), hogy hármasban kezdjék üldözőbe venni a velejéig gonosz Szászi Barabást. Balatonfüreden keresztül egészen Abbáziáig követik, ahol olyan titkos üzelmekre bukkannak, amely az egész Osztrák-Magyar Monarchia jövőjét katasztrofálisan és végzetesen befolyásolhatják. Kálóczi-Bognár Ágnes könyvtáros ajánlásával.

nagykövete pedig egyre türelmetlenebbül várja, hogy Szerbia válaszoljon az ultimátumra. A poros bácskai kisváros, Ókanizsa kávéházaiban és kocsmáiban azonban változatlan hévvel pörögnek a pletykás nyelvek, nyílnak-csukódnak a bicskák, a mezőkön suhog a kasza. Így hát alig akad valaki, aki észrevenné, hogy a társaskocsi, amely a szomszéd városba indult, nem érkezett meg. Utasait egyszerűen elnyelte a föld… Szerencsére az egykori boltoskisasszony és zsurnálhölgy, a minden lében kanál Dávid Veron most is az események közepébe csöppen. Veron, akinek mindennapjaiban A borostyán hárfa hátborzongató történései óta jelentős fordulat állt be, életét kockáztatva próbálja kideríteni, miféle gonosz cselszövény rejlik az utasok eltűnése mögött. Amikor Veron rájön, hogy a rejtély évtizedekkel korábbra, a könyörületet nem ismerő betyárvilágba nyúlik vissza, még fenyegetőbb veszélybe kerül. Talán már nem is lesz életben, mire a Monarchia és Szerbia békét köt…

1957-ben jelent meg az Aranyketrec első kiadása, a hatvanas években további három magyar kiadás követte, s közben megjelent angol, német és szlovák nyelven is. Ifjúkori műveimet leszámítva, első könyvem volt, példányszámát tekintve kétségtelenül legsikeresebb. Bár egy elmegyógyintézet belső életéről szól, egyúttal mégis önéletrajz: annak az öt esztendőnek a története, amit feleségemmel együtt a „pusztán” töltöttem. A puszta szónak itt áttételes értelme is van, hiszen egyfajta emigrációt, önként vállalt – de a körülmények által kikényszerített – száműzetést jelent. Akikkel együtt éltem, azok is száműzöttek voltak, pontosabban számkivetettek: elmebetegek, akiket a társadalom kiközösített magából. Megpróbáltam közös sorsunkat széppé varázsolni, s ez a könyv arról szól: a varázslat sikerült. Húsz-huszonöt év távlatából úgy emlékezem vissza, nem is volt nehéz dolog széppé varázsolni a rámbízottak életét, épp csak emberség s csöppnyi jóakarat kellett hozzá; mégis, ahogy belelapozok a könyvbe, meglepődve látom: mennyit kellett küszködni azért, hogy emberi körülmények közé juttassam a betegeket. Az elmeügyet akartam megreformálni ezzel a könyvvel, az eredmény egészen más lett: a könyv „reformált” engem íróvá – a szó szoros értelmében visszaformált azzá, amire születtem. A közönség szívesebben fogadta a könyvet, mint a szakma, noha teljesen az elmeorvosok nem vonhatták ki magukat a hatása alól: akarva-akaratlan magukévá tettek egyet-mást a „pusztai módszerből”. Húsz év, huszonöt év nagy idő egy ember életében, de az elmebetegek, az elmeorvosok és a hivatalnokok nem sokat változtak ennyi idő alatt – ezért talán helyes, ha újra megjelenik ez a könyv: ugyanolyan aktuális ma is, mint az első kiadás idején volt.

Claire White nem mindennapi tinédzser. Claire White Boszorka, méghozzá az Utolsók egyike, vagyis tisztavérű, akikből már alig él a világon, mert a varázslattal bíró teremtésekkel a boszorkányüldözők parancsára különös lények, a Zsoldosok kegyetlen módon végeznek sorba. Mivel a tizennyolc éves Claire szülei meghaltak, a nagybátyjánál lakik, és emberek között és akként is nő fel. Nehezen fogadja el másságát, egyszerű, átlagos tinédzser szeretne lenni. Aztán Gideont, egykori mentorát és jó barátját a szeme láttára öli meg az egyik legkönyörtelenebb Zsoldos menekülés közben, és Claire élete innentől kezdve megváltozik.

Alig két hónap telt el azóta, hogy a boszorkányok legyőzték a zsoldosokat, és egyezséget kötöttek az Üldözőkkel. Claire és Kellan új városba költöznek, elkezdik az egyetemet. Próbálnak minél átlagosabban élni. Hétköznapi életük azonban nem tart sokáig… A Bölcs tudja egyedül, miért ad Claire-nek egy különleges ajándékot, és a Bölcs látja egyedül, ezzel merre fordul Claire élete. Aztán hirtelen feltűnik egy soha nem látott ismerős, és elszabadul a pokol! Egyik csapás követi a másikat, és csupán egyetlen lény van, aki képes segíteni Claire-nek átvészelni az új helyzetet élve és ép elmével: egy ellenség. Képes Claire félretenni az ellenérzéseit, hogy elfogadja a gyűlölt személy segítségét? Sikerülhet megmenteni mindenki életét?

Claire nagy álma megvalósulni látszik: végre eljut Moldomusba, a boszorkányok városába. De miért kell átlépnie az eddig került világ kapuját? Vajon meg tudják oldani, hogy a félig démon Kellan is velük tartson? Vagy ezúttal elválnak útjaik? Regina, Cameron, Lucas és a Bölcs kinek a pártjára állnak? Védelmezik a boszorkányok egységét mindenek felett, vagy bíznak magukban és a barátság, a szeretet erejében? Claire-nek és Kellannek újabb komoly kihívásokkal kell szembenézni. Mert a város nem ereszt, a boldogság fénye pedig egyaránt vonz és taszít valakit… Hisznek-e annyira egymásban, hogy legyőzzék az akadályokat?

Eltűnt a Testőröm! Nem mintha szükségem lenne testőrre, éppen nekem. Milan vagyok, Moldomus iudexe! Tisztavérű! Bíborhajú! Nincs szükségem apró termetű, vörös hajú, tudálékos és felettébb bosszantó Trixie Testőrre! A nagyanyjánál is öregebb vagyok, mégis hogyan védelmezhetne ő engem? Mégis meg fogom keresni! Hogy miért? Mert! Csak! Az enyém, és kész! A fajtámból már csak ketten maradtunk. Vagy mégsem? Itt van ez a lány: Kendare, akinek éppolyan a szeme, mint a Testőrömnek, és éppen olyan bíborfénnyel izzik, mint Claire White. Ha elalszik, magával ragad az álomvilágába, ami talán valóságos. Ha pedig felbosszantják, kékesen füstölög. Komolyan! Együtt indulunk Trixie keresésére, mielőtt baja esne, mielőtt más találná meg, mielőtt egyáltalán eszembe jutna, hogy miért is akarom olyan bőszen megtalálni.

Alighanem kevesen tudják, hogy a náci lágerekben a rózsaszín háromszög a homoszexuálisok megkülönböztető jele vol – ahogy a köztörvényeseké a zöld, a kommunistáké a piros, a zsidóké a sárga és a cigányoké a barna. A lágerirodalom azonban furcsamód alig-alig tesz említést róluk, mintha senki sem akarna tudomást venni a rószaszín háromszögesekről. Pedig nem lehetett nem észrevenni őket, hiszen a jelzés a többinél lényegesen nagyobb volt, hogy már mindenki messziről láthassa, kivel is van dolga. És még csak nem is elenyésző kisebbségről volt szó: Jean Boisson francia történész becslése szerint akár másfél millióan is lehettek. A náci doktrína szerint az volt a bűnük, hogy kivonják magukat az árja faj szaporításának sürgető feladata alól. Eleinte csak „átnevelni” akarták őket: nyilvánosházakban dolgoztatták őket, hátha attól jobb belátásra térnek, különböző hormonoperációkkal kísérleteztek, s csak mikor végérvényesen kiderült, hogy ezzel a módszerrel semmire sem mennek, döntöttek kiirtásukról. Nem a történész tehet róla, hogy kevés az adat. Az a néhány homoszexuális, aki túlélte a tábort, jobbnak látja, ha hallgat. Mások szégyellik a nemkívánatos sorsközösséget. Megint mások pedig talán úgy vélik, hogy a homoszexuálisok deportálása „partikuláris” kérdés a nácizmus történetében. De hogyan lenne partikuláris kérdés az, hogy Európa közepén a XX. században kiirtanak több százezer embert, csak mert más nemi normák szerint élnek? S miért hallgat erről minden történész, író és túlélő?

Helyettesítő tanár érkezik az 5. bébe. Elvira néni valóságos csapás! Nem elég, hogy hörcsögöcskéknek becézi a felsős tanulókat, de még azt is elvárja tőlük, hogy dedós csapatjátékokat játsszanak az udvaron, amitől az egész suli röhögőgörcsöt kap. Az osztály bosszút esküszik. Épp kapóra jön a házi feladat: a Piroska és a farkas meséjét kell átírniuk. Az írásfüzetek lapjain megszülető történetek hőse egészen más, mint a mesebeli kislány: van köztük büdös, feleselő, verekedős, okoskodó, pihent agyú, lusta, ostoba és falánk Piroska. Persze a farkas sem falja föl őket. Vajon ezek a rémséges, otromba Piroskák észhez térítik a rózsaszín-mániás, mézesmázos Elvira nénit?

A fiatal Darrow a Marson él, bányász, és Vörösnek született, a színekről elnevezett kasztokra épülő társadalom legalacsonyabb rétegébe. Fáradtságot nem ismerve kockáztatja az életét a beomló alagutak és lándzsaviperák közt abban a hitben, hogy sorstársaival lakhatóvá teszi a bolygó felszínét a jövő generációi számára. Darrow még sosem látta a szabad égboltot, ám a kötelességét mégis teljesíti, mert reméli, hogy emberfeletti munkájával a saját gyermekeinek is jobb életet teremt. Egy nap azonban megtudja, hogy a Vörösök elől eltitkolják az igazságot, ugyanis a Mars felszíne már alkalmas az emberi életre. Méghozzá nem is akármilyenre. Igazságot követelve a kasztjának és bosszúra szomjazva meggyilkolt szerelme miatt Darrow csatlakozik a földalatti ellenálláshoz, hogy megdöntse az Aranyak zsarnoki uralmát. S céljának elérésében semmi sem gátolhatja meg… Még az sem, hogy olyanná kell válnia, mint gyűlölt ellenségei.

Az Arany háborúban folytatódik Darrow tragédia kovácsolta bosszúhadjárata: eltökélten vezeti harcba elnyomott népét a szabadságért egy hazugságokra épült elitista utópiában. Arannyá vált ő is, és belülről tervezi megdönteni a Társadalmat. Azonban nem csak leggyűlöltebb ellenségeit kell legyőznie, hanem a benne lakozó bosszúvágyat is, hogy végül erőszakos polgárháború helyett világa újjászületését hozza el. Ha a Vörös lázadás egy letehetetlenül olvasmányos, folyamatosan pörgő, végig lebilincselő kezdet volt, akkor az Arany háború egy még brutálisabb adrenalinlöket: az olvasó fék nélkül száguld a szereplőkkel a folyamatos akciójelenetek, űrharcok és politikai intrikák közt. Helyenként kegyetlen, máskor nagyon is emberi élet-halál történet a bosszúról egy felejthetetlen főszereplővel – Pierce Brownt joggal tartják az akció sci-fik egyik legnagyobb reményű új szerzőjének.

„Apám 365 frankért vett meg a várostól. Sok pénz egy gyerekért, aki nem lát a szemétől. Ezt eltitkoltam a szüleim elől, ameddig csak tudtam. Nem jó, ha már akkor megfosztjuk őket minden reményüktől, amikor belépünk a házba, ha a lányuk akarunk lenni. Ezt a főnökasszony sulykolta belénk. Nem maradhatunk tovább nála. Túl sokan vagyunk, az emberek közé kell mennünk. Jó azoknak, akiknek ilyen szép a szeme, sűrű a haja, és jók a fogai. Csakhogy a fejünk se legyen ám üres. A fej a legfontosabb szerv. A kart is helyettesítheti. Az emberek nem egyformák. A szülők legfontosabb szerve a türelem.” Így kezdődik a kislány története, aki egy svájci nevelőotthonból kerül új szüleihez, az őt örökbe fogadó házaspárhoz. A történetet, mely az 1970-es évek svájci emigráns miliőjében játszódik, maga a kislány meséli el, aki gyufaskatulyákban gyűjtött és sajátos logika szerint rendszerezett szavak segítségével próbál eligazodni a felnőttek különös világában. A regényt feledhetetlenné teszi kép- és nyelvgazdagsága, egészen egyedi elbeszélésmódja és meglepő humora.

Széles körű elismerést aratott amerikai bestseller, amely a Zöld Zóna című film készítőjét is megihlette. Fejedelmi élet a Smaragdvárosban – Irak Zöld Zónája belülről A Nemzeti Könyvdíj döntőse Az év könyve a The New York Times Book Review szerint Egy részletekbe menő (…) kép arról, hogyan fuserálta el a kormányzat és gondosan válogatott legénysége a háború utáni Irak első évét (…) Az embernek néha olyan érzése van, mintha egyes részleteket A 22-es csapdájából, vagy a MASH-ból merítettek volna. (The New York Times) Zöld Zóna, Bagdad, 2003: Egy fallal körülkerített, úszómedencékkel és egyéb luxuscikkekkel felszerelt zónában élve Paul Bremer és az irányítása alá tartozó Koalíciós Átmeneti Hatóság megpróbál egy új, demokratikus Irakot felépíteni. A Hatóság, amelynek tagjai olyan idealisták, akiket az abortuszról vagy a halálbüntetésről alkotott véleményük alapján választottak ki a munkára, a háború utáni döntő első évben olyan célokat próbálnak megvalósítani, amelyeknek a háború sújtotta ország valódi szükségleteihez nem sok köze van. Rajiv Chandrasekaran, aki korábban a Washington Post bagdadi irodájának vezetője volt, betekintést ad számunkra, milyen volt az élet ebben az Óz-féle, világtól elzárt zónában.

Tracy Chevalier két olyan nő történetét meséli el, akiket évszázadok választanak el egymástól, de rokoni szálak kötnek össze. Az amerikai Ella Turner férjével egy francia kisvárosba költözik, és minden igyekezetével szeretne beilleszkedni a szigorúan zárt közösségbe. Míg férje dolgozik, ő felfrissíti középiskolás franciatudását. Hogy stílszerű legyen, családi nevének régies változatát, a Tournier-t használja, mégsem sikerül jól éreznie magát új otthonában. Barátok nélkül, magányosan kezd nyomozni francia ősei után, és megdöbbentő szálakra bukkan… Isabelle du Moulint vörös haja miatt mindenki csak La Rousse-nak hívta. Falujában gúnyolták, kiközösítették, sőt Szűz Mária iránti titkolt rajongása miatt még boszorkánysággal is megvádolták. Amikor teherbe esett, nem volt más választása, feleségül kellett mennie a dölyfös Tournier család fiához. Nem tudhatta, hogy nehéz élet vár rá, amelyre Ella Turner négy évszázaddal később derít fényt, miközben az ő sorsa is gyökeres fordulatot vesz…

A Kék Vonat, a milliomosok vonata, Calais felől a Riviérára tart. Sokan utaznak rajta: Hercule Poirot, a világ leghíresebb magándetektívje, Ruth Kettering, a világ egyik leggazdagabb emberének, Rufus Van Aldinnak a lánya a komornájával, Katharine Grey kisasszony, akire munkaadója egy vagyont hagyott – és mivel Agatha Christie fonja a történet szálait, össze is kapcsolódik a sorsuk. Ruth Ketteringet brutálisan meggyilkolják és ki is rabolják. Hercule Poirot kapja a megbízást Mrs. Kettering édesapjától, Rufus Van Aldintól, hogy találja meg lánya gyilkosát. A nyomozás több helyszínen zajlik: Párizsban, ahol nagy szerepet kap a rosszhírű Monsieur le Marquis és a dúsgazdag régiségkereskedő, Papopoluosz úr; valamint a Riviérán, az ott üdülő vagy lakó angolok között, sőt még St. Mary Meadben is, ahol Miss Grey él. A végére természetesen Poirot híres szürke sejtjei győzedelmeskednek a gonosztevők fölött! Osvald Éva könyvtáros ajánlásával.

Agatha Christie első eredetileg is színpadra írt három felvonásos darabjában (londoni bemutatója 1930. december 8-án volt) Hercule Poirot és Hastings kapitány meghívást kap a híres angol fizikus, Sir Claud Amory surreyi házába, ahol az illető éppen az „atom” bombázásával kísérletezik. A meghívás oka, lévén a szereplők kiléte, egészen biztosan nem egy-két kellemes, pihenéssel és csevegéssel eltölteni kívánt nap, hanem annál sokkal komolyabb. A tudós ugyanis attól tart, hogy valaki el akarja lopni találmányát, vagyis egy olyan robbanószer képletét, amely döntő fontosságú lehet egy esetleges Angliát is érintő háború kimenetelét illetően.

A regény az I. Világháború ideje alatt játszódik, egy Verdun-höz közel eső kisvárosban, gyakorlatilag a frontvonalon. A narrátor, kinek személyét csak lassan ismerheti meg az olvasó, két korabeli gyilkosságot mutat be és a probléma kezelésének mikéntjét. „Fiatal mesebeli hercegnőre emlékeztetett kékes ajkaival és hófehér szemhéjával. Hajtincsei a kora reggeli harmattól nedves fűszálakkal keveredtek, apró kezeivel, mintha az üresség után kapott volna. Olyan hideg volt aznap, hogy minden férfi bajszát hófehérre fagyott pára borította, ahogyan fújtattak, mint a bikák. A talpukat a földhöz csapkodták, hogy visszatérjen a vérkeringés a lábfejükbe. Az égen libák köröztek, mint akik eltévedtek. A nap hatalmas, nehezen felszálló ködkabátba burkolózott. Tökéletes volt a csend, mintha még az ágyúk is befagytak volna. – Végre béke van…. bátorkodott megjegyezni Grosspeil. – Béke a francokat! – vette oda neki a kollégája, majd visszaborította a nedves lenvásznat a kislány testére.” Pánczél Edit könyvtáros ajánlásával.

Walter Hartright tehetséges festő lehetne, de szerény rajztanárként kénytelen tengetni életét. Rég megszokta, hogy érzelmeit a kabátjával együtt az előtérben hagyja, mikor előkelő családok kisasszonykáit tanítja a rajzolás alapjaira. A magára erőltetett fegyelem azonban csődöt mond, amikor elszegődik a cumberlandi Limmeridge House-ba két úrihölgy mellé. Az egyik, a szókimondó, tűzrőlpattant Marian akár az életét is adná imádott húgáért, a szép, gyöngéd, szelíd, merengő Lauráért, aki művészi hajlamait az akvarellfestészetben szeretné kamatoztatni. Megtörténik hát a baleset, kölcsönös szerelem szövődik Walter, és a rangban-vagyonban felette álló szép kisasszony között. Ám Laura jegyben jár. Választottja, Sir Percival Glyde látszólag maga a nagyúri kifinomultság és figyelem, a lány mégis megérez valamit abból, hogy e frigyből csak rossz származhat. Mivel azonban ekkoriban egy nőnek nemigen lehet önálló akarata, férjhez megy a baronethez. Ezzel aztán elszabadul a pokol. A szó szoros értelmében, mert az újdonsült férjnek ördögi segítője is akad, Fosca gróf, aki olasz titkos társaságok tagja. A két minden hájjal megkent gazember Laura örökségére pályázik, ehhez azonban el kell tenni őt láb alól. Vagy mégsem? Hátha egy hasonmás is megteszi helyette, a titokzatos fehér ruhás nő… Walter elszánt harcot folytat a két hétpróbás gazember ellen, hogy visszaadja szerelme személyazonosságát… A regény megjelenésekor elsöprő sikert aratott. Collinsnak, Dickens közeli barátjának a kisujjában van az írás mestersége, finoman megrajzolt hangulatai, természetleírásai tele vannak színekkel, fényekkel és árnyakkal, impresszionista vibrálással. A mesterien megszerkesztett történet letehetetlenül izgalmas, lidérces álmok, kákával benőtt, sötét tavak fokozzák rossz előérzetünket.

Az Aranyecset Munkácsy Mihály regényes életrajzának második kötete, amelyben az író a művész párizsi éveit mutatja be; a siker, a beérkezés éveit, örömeit és gyötrelmét, s a betegség okozta művészi és emberi hanyatlást. Dallos Sándor teljes részletességgel avatja be az olvasót a festõ életének minden mozzanatába. Magánéletének intim részleteit éppúgy megismerhetjük, mint fizikailag és szellemileg egyaránt kemény munkáját. A két regénybõl egy mozgalmas, romantikus és drámai életutat ismerhet meg az olvasó, melynek hatására alig várja, hogy a festõ műveivel találkozzon, és újra meg újra megcsodálhassa azokat.

Dél-India Csevatar nevű faluja a Dorai család otthona és megszállottan védelmezett kincse nemzedékeken át. Azonban 1899-ben, amikor Solomon Dorai személyesen kénytelen felvenni a harcot a paradicsomi környezetben felbukkanó veszedelmek, a viszálykodás és az elkerülhetetlen fejlődés fenyegető rémségei ellen, minden megváltozik. A Dorai család sorsa elválaszthatatlanul összefonódik a tengerparti településsel és India viharos történelmével. Solomon fiainak és unokájának innentől kezdve állandóan harcolniuk kell: a függetlenségükért vagy az álmaikért, a britek, a különböző kasztok vagy éppen egymás ellen – a lelki békéjükért és a család boldogulásáért egyaránt. A fél évszázadon átívelő, monumentális regény egy család és egy egész kontinens küzdelmes korszakának krónikája, amely betekintést nyújt a gyarmati India mindennapi életébe. Pánczél Edit könyvtáros ajánlásával.

Tékozló fiú Veszélyes szerelem Halálos titok Grace Divine – a helyi lelkész lánya – mindig is tudta, hogy valami rettenetes történt azon az éjszakán, mikor Daniel Kalbi eltűnt, bátyja, Jude pedig vérbe fagyva tért haza. Most, hogy Daniel visszajött, Grace-nek választania kell iránta érzett növekvő vonzalma és bátyjához való hűsége között. Ahogy Grace közelebb kerül Danielhez, megtudja az igazságot arról a rejtélyes éjszakáról és arról, hogyan mentse meg szeretteit, ám ezért talán legféltettebb kincsével kell fizetnie: a lelki üdvével.

Amikor Grace úgy döntött, hogy Daniel szerelmét választja, akaratlanul is kiszolgáltatta bátyját, Jude-ot a farkasnak. Grace mindenre hajlandó, hogy bátyját megtalálja, még arra is, hogy egy jóképű idegennel összefogjon, aki megígéri, hogy segít neki. De ahogy egyre közelebb kerülnek egymáshoz, úgy éled fel Grace-ben a farkas, és kapcsolata Daniellel egyre inkább széthullik.

Gerald Durrell e könyvében két expedícióját írja le az elbűvölő Mauritius szigetére és a környező szigetvilágba, ahol néhány, már csak itt élő veszélyeztetett állatfajt akar begyűjteni. Az általa alapított Jersey Vadvédelmi Társaság ugyanis azt a célt tűzte ki maga elé, hogy segíti a kihalófélben levő fajok fogságban való továbbtenyésztését. A társaság szimbóluma a dodó, az a nagy termetű, repülni nem tudó galamb, amely egykor Mauritiuson élt, de még a XVII-XVIII. században kiirtották. A könyv címében is szereplő aranydenevéreken és rózsaszín galambokon kívül itt még néhány olyan állatfaj él, amely a mauritiusi szigetvilágon kívül sehol sem fordul elő. A szerző vérbeli angol humorral és igaz gyengédséggel ír a mauritiusi állatvilágról: humora ugyanakkor nem kíméli a helyi hivatalok bürokratáit, de saját tévedéseit sem.

Choga Regina Egbeme 1976-ban Nigériában, Lagosban született. Gyermekkorát és ifjú éveit egy háremben töltötte. Az elmenekülés után rejtőzködve élt. Amikor Joshuaval terhes volt, anyai barátnője, Amara arra kérte, hogy jegyezze le élete történetét, hogy mindaz a rossz, amit el kellet szenvedni, világosabbá váljon. Amikor jó egy évvel ezelőtt megismerkedett német féltestvérével, Magdalenával, ő is a megírásra bíztatta. „Köszönet mindenkinek, akik ezen könyv megjelentetésében segítettek. Nélkülük Joshua és én már nem lennék életben.”

A Fekete család 1910 legelején a közeli Kaposvárra költözött, így az író kamaszemlékei ehhez a somogyi városhoz kötődtek. A gölleiekkel szemben az itteni élmények kevésbé idillikusak, ami elsődleges indoka lehet annak, hogy sokkal ritkábban emlegette őket. A szüIőfalujában eltöltött mesés évtized magától adódó gyermeki nézőpontját szükségszerűen a tizenévesek kritikus szemléletmódja váltotta fel, és ez minduntalan elkomorította a nosztalgia derűjét. Az önéletrajzi olvasat ezúttal is magától értetődő, miközben az elhallgatások elfojtott indulatokat és kibeszélhetetlen intimitásokat sejtetnek. E tematikusan összeolvasható önéletrajzi elbeszéléseket ciklusokba rendeztük, és e sorozatok különös erővel érzékeltetik a Fekete István-i vallomásos próza sajátos múltidézését.

Két kisregény egy kötetben. A kékezüst hölgy a huszadik század második felétől a huszonegyedik első évtizedig tartó időszakot öleli fel. A címszereplő kilépve a kényelmes babaszobából betört a külvilágba, de ezt is sajátos, fenákeli módon. Az elhallgatásnak új időszerűséget ad címében is szereplő témája.

Itt a Három-megyei Vásár ideje, és a minnesotai Lake Edenben nem csak a szúnyogok rajzottak idén. Hannah Swensen, a Süti Éden vörös hajú cukrásza, rettentő rumlis hétnek néz elébe. Azon kívül, hogy egész héten a Városi Kereskedelmi Kamara standjának megrendelésére keveri a süti tésztát, zsűriznie is kell a sütemények versenyén, valamint bűvészinasként fellépnie társa, Lisa férjével a bűvészvetélkedőn, és nem utolsó sorban még a kedvenc ételeire is fittyet hányó Mósét, a korábban iszonyú falánk cicáját rá kell vennie, hogy abbahagyja éhségsztrájkját. Mindemellett saját személyes mutatványával is foglalkoznia kell, zsonglőrködve a kérésekkel és megbízásokkal, amelyekkel az anyja és a húgai bombázzák szüntelen. A sűrű rohanás közepette nem csoda, ha Hannah egyik este a vásár főutcáján találja magát, másodpercekkel azelőtt, hogy a vásár bezárja kapuit éjszakára. Ahogy a fények kialszanak, Hannah rájön, nincs egyedül. Egy gyanús csattanás nyomába eredve rátalál Willa Sunquist-ra, a helyi gimnáziumban gyakorlatát töltő tanárnőre, aki holtan fekszik egy zöldcitromos pite társaságában… Hannah a gyilkos nyomába ered, akinek a legnagyobb vásári nyereménye az lenne, ha megúszná épp bőrrel, és sosem derülne fény kilétére. Ahogy a vásár a vége felé közeledik, Hannah is egyre nagyobb veszélybe sodorja magát, és könnyen lehet, ez lesz az utolsó vidámparki élménye…

Kimberley Freeman legújabb világsikerű családregényében három izgalmas nőt mutat be a már tőle megszokott érzékenységgel, és a szerelmekkel, csalódásokkal, sikerekkel gazdagon szőtt, lebilincselő történetben mindannyian magunkra ismerhetünk. A hidegháború idején Leningrádban egy nyári estén a hétéves, csúnyácska Szonya életébe egyszer csak beköszönt a szépség: szülei befogadják árván maradt unokatestvéreit, Natalját és Lénát, és onnantól a három kislány sorsa elválaszthatatlanul összefonódik. A Szovjetunió bukásával kinyílik előttük a világ, a hírnévről és gazdagságról álmodozó fiatal nők pedig immár Nyugaton kezdenek új életet. Szonya az eszével tör ki a szegénység béklyóiból, Natalját páratlan vonzereje teszi ünnepelt sztárrá, Léna pedig, aki csak majdnem annyira gyönyörű, mint nővére, a szerelemben teljesedik ki. Boldogságuk azonban nem lehet felhőtlen, a köztük lévő eltéphetetlen köteléket egyre inkább féltékenység, rivalizálás és árulás kezdi ki. Amikor pedig múltjukból feltűnik egy sötét alak, nemcsak féltve őrzött titkuk derülhet ki, de az életük is veszélybe kerül…

Kate Furnivall új könyve, amely szintén valós események alapján íródott, egy elsöprő erejű szerelmes regény, mely 1933-ban játszódik Oroszországban és a szerző családjának – akik arisztokrata származásuk miatt kénytelenek voltak a forradalom idején hazájukból elmenekülni – történeteit jeleníti meg az olvasók előtt. A megdöbbentő fordulatokban gazdag kötet a végzetes szerelemről s két fiatal nő önzetlen barátságáról, mélyről jövő erejükről és a boldogabb jövő iránti vágyukról szól. A reménytelen helyzet, melybe az országukban dúló ellentétek miatt kerültek, nem töri meg őket, hanem egymást segítve, elképesztően kitartóvá és elszánttá válnak… Szófia Morozovát két dolog tartja még életben a Davinszkij munkatáborban: a remény, hogy egy napon szabad lesz, s a törékeny Anna Fedorinához fűződő barátsága. Az előkelő származású Anna csodás történeteket mesél neki Szentpéterváron töltött varázslatos gyermekkoráról és Vaszilij iránt érzett izzó szerelméről. Ezek a visszaemlékezések segítik őket a borzalmak elviselésében és a túlélésben. Amikor Anna súlyosan megbetegszik, Szófia megfogadja, hogy elszökik a táborból, s megkeresi a lány gyermekkori szerelmét, Vaszilijt, hogy a segítségét kérje barátnője megmentéséhez… Szófia tudja, hogy az élet megváltozott és már semmi nem olyan, mint Anna kislánykorában. A veszélyes keresgélés közben felfedezi az országot behálózó titokzatos hazugságok bonyolult szövedékét, megtapasztalja a bátorság és hűség béklyóját, és a mindent elsöprő szerelem erejét, mely már-már veszélybe sodorja Annának tett ígéretét. Szétszakadva hűség és vágy között, veszély és szenvedély között, Szófia válaszút elé kerül… Bognár Csilla és Buzsicsné Szabó Eszter könyvtárosok ajánlásával.

Portrék – utal szerényen az új kötetbeli írások műfajára Gergely Ágnes. A sokszínűségében is példásan fegyelmezett költői-írói életmű ismerőit azonban aligha lepné meg, ha az alcím Memoár II. volna; és nem csupán azért, mert a legutóbbi igazgyöngyként nemrég nagy sikert arató Két szimpla a Kedvesben is a Memoár alcímet viselte. Tény, hogy az olvasó ezúttal nem egyetlen, saját történetet kap, hanem mindjárt huszonnégyet. Portrékat – pályatársakét, „elérhető klasszikusok”-ét és barátokét. Füst Milánról és Kassákról, Vas Istvánról és Pilinszkyről, Hajnal Annáról, Zelk Zoltánról és Nemes Nagy Ágnesről, Weöres Sándorról és Székely Magdáról, Rába Györgyről és másokról. És mégis: a huszonnégy történetből valamiképpen csak kikerekedik, huszonötödikként, az önarckép folytatása is.

Olykor tényleg nagy terhet jelent egy rejtélyekkel teli családban élni. A 16 éves Gwendolyn legalábbis meg van győződve erről. Amíg egy napon egyszerre – mint derült égből a villámcsapás – a 19. és 20. század fordulóján nem találja magát, és világossá nem válik számára, hogy ő maga a legnagyobb rejtély a családban. Amit viszont még csak nem is sejt: az időutazások alatt kerülendő a szerelem. Mert ettől aztán tényleg a feje tetejére áll minden! Kerstin Gier bestseller-szerző utánozhatatlan érzékkel kelti életre a legcsodálatosabb érzést a világon! Éld át te is Gideon és Gwen kalandjait, akik szerelmükkel áttörnek az idő korlátain!

Mit tesz az, akinek összetörték a szívét? Úgy van. Telefonál a legjobb barátnőjével, csokoládét majszol és hetekig dagonyázik a boldogtalanságban. Csak az a bökkenő, hogy az akarata ellenére időutazóvá vált Gwendolynnak egészen más dolgokra kell tartalékolnia az energiáit: például a túlélésre. Mert azok a szálak, amelyeket a kétes hírű Saint Germain gróf még a múltban illesztett egymáshoz, immár a jelenben is veszélyes hálóvá szövődtek. Ahhoz, hogy felfedjék a titkot, Gideonnak és Gwendolynnak nem elég eltáncolni egy menüettet a 17. század egyik legpompásabb bálján, hanem hanyatt-homlok kell belevetniük magukat a kalandokba bármelyik évről is legyen szó…

Friss szerelmesként a múltba utazni – ez talán nem a legjobb ötlet. A tizenhat éves újdonsült időutazó, Gwendolyn legalábbis így gondolja. Neki és Gideonnak ugyanis épp elég a gondjuk anélkül is. Például meg kell menteniük a világot. Vagy meg kell tanulniuk menüettet táncolni. (Egyik sem igazán egyszerű!) Amikor ráadásul Gideon nagyon titokzatosan kezd viselkedni, Gwendolyn számára világossá válik, hogy mihamarabb át kell vennie az irányítást a saját hormonjai felett. Különben semmi nem lesz az időtlen szerelemből!

Jean-Christophe Grangé végig feszültséggel teli könyve bőven tartogat meglepetéseket azoknak is, akik 2000 óta megnézték Jean Reno főszereplésével, Mathieu Kassovitz rendezésében készült filmet. Ugyanazon a napon egymástól néhány száz kilométernyi távolságra két rendőr – látszólag egymástól teljesen függetlenül – nyomozásba kezd Franciaország déli, délkeleti részén. Az egyik a bevetési osztag félreállított vén csatalova, Pierre Niémans, a másik egy kétes múltú arab fiatalember, Karim Abdouf. Niémans a képzéséről híres guernoni egyetem mellett kap egy megcsonkított holttest ügyét, Abdouf Sarzacban akad bele egy tizenöt övvel azelőtt meghalt kisfiú meggyalázott síremlékébe. Vajon hová vezetnek a szálak? És mire jut együtt a két magányos zsaru?

Zöldsapkások. Ők voltak a kiválasztottak – azok, akik úgy döntöttek, a legjobbak lesznek. Soha az Egyesült Államok történelmében nem vetettek még alá ennyire erősen szelektált harcosokat ilyen kegyetlenül kemély kiképzésnek. És most bebizonyíthatják, mennyire képzettek, mennyire erős idegzetűek, mennyire önfeláldozóak – minden vizsgák legkeményebbikén, egy olyan háborúban, amilyet nem csak ők nem láttak még, de az országuk sem vívott korábban soha… egy olyan földön, amiről az amerikaiak nagy többsége addig még csak nem is hallott… Vietnamban.

Élt egyszer egy özvegyasszony, akinek három fia volt: Fekete, Barna és Kék. Fekete volt a legidősebb: mogorva és agresszív. Barna volt a középső gyerek: félénk és lassú felfogású. De az anya kedvence Kék volt: a gyilkos. Salamonné Vadász Tímea könyvtáros ajánlásával.

Hugó Hartung (1902-1972) neves író, újságíró, színész, dramaturg és színműíró. Legsikeresebb műve a Csodagyerekek (1957), melyből népszerű film is készült, és a Piroska, mely 1954-ben jelent meg, és világsikert aratott: hangjáték, mozi- és tévéfilm is készült belőle. A világ számos nyelvére lefordították.

Arthur Kippst, a fiatal ügyvédet főnöke egy isten háta mögötti angol városkába küldi, hogy rendezzen egy hagyatéki ügyet. Arthur a halott ügyfél, a néhai Alice Drablow házába költözik be, hogy minden családi iratot feldolgozhasson. Nemsokára kiderül, hogy a kastély sötét és tragikus titkokkal van tele, a helyiek pedig a babonák világában élik mindennapjaikat. Arthur akkor ijed meg igazán, amikor Mrs. Drablow temetésén a gyászolók között felfigyel egy fekete ruhát viselő, sápadt és beteges női alakra, akiről kiderül, hogy maga is rég halott. Valaha szép lehetett, ma már csak valami erős negatív érzelem lehel némi életet az arcába. Az a hiedelem járja a helyiek között, ahol megjelenik, ott hamarosan meghal egy gyermek. Érthetetlen és fájdalmas események veszik kezdetüket. A mesélő, Arthur Kipps, vajon függetlenítheti-e magát a fekete ruhás nő hatásától? Osvald Éva könyvtáros ajánlásával.

„Sistereg a feszültségtől” – summázta véleményét Stephen King, a feszültséget teremtő írók nagymestere e könyvről, amely szerzője másik kötetével, a Spandaui Főnix-szel együtt hónapokon át a New York Times sikerkönyvlistáján szerepelt. A regény történelmi tények és a szerző fantáziájának mesteri ötvözete. A valóság gyakran hihetetlen, a képzelet világa teljes mértékben valószerű. A Spandaui Főnix olvasói már ismerik Sternt, a palesztinai gerillát, aki most az angyalok elpusztítása helyett Winston Churchill megbízásából egy amerikai pacifista orvossal együtt harcol a nácik ellen. Kényszerből tömeggyilkosságot követnek el, hogy a Szövetségesek győzelemmel fejezhessék be a második világháborút. Bátorság és gyávaság, kegyetlenség és gyengédség, gonoszság és jóság, önfeláldozás és önzés, hideg számítás és romantikus szerelem, cinizmus és idealizmus – hús-vér alakok ennyi ellentétes tulajdonsága Shakespeare drámáiban fordul elő.

A „Zöld Lámpás” Amerikában az egyik legnépszerűbb és legrégibb képregényhős Superman és Batman mellett. Idén látványos mozifilmben is élvezhetjük kalandjait, és az ennek alapjául szolgáló képregényből megtudhatjuk, hogyan kapta egy földlakó, Hal Jordan, a csodálatos smaragdzöld gyűrűt, amelynek révén az univerzum békéjét őrző Zöld Lámpás Alakulat egyik tagja lett, s milyen sötét erőkkel kell szembeszállnia a gondjaira bízott űrszektorban. Musztács Krisztián könyvtáros ajánlásával.

„Azt beszélik – közelít Jókai regényének hősnőjéhez – hogy ez a nő elárulta nemzetét. Az első és egyetlen nőalak a magyar történelemben, aki nemzetáruló volt. És ugyanez a Ghéczy Juliánna később, mint önfeláldozó vértanúja a magyar szabadság ügyének, tűnik el a láthatáron. Jön, mint egy üstökös, leszáll, mint egy csillag… Hol a megoldás, ez ég-pokol különbségű ellentmondás egy nő jellemében? Két lelke volt-e ez asszonynak?… A múltnak árnyait csak a költőnek van joga felidézni: mit tettek, miért tették? A lőcsei asszony majd megfelel arra.” Megfelel-e valójában? S az igazsághoz híven?

A Fekete gyémántok remekmű, a mai olvasó is belefelejtkező kedvvel, izgalommal ismerkedik pompás, sokszálú meséjével és remek karakterfiguráival. Hőse Berend Iván, az aszkéta tudós, a haza ügyeiért lobogó, önfeláldozóan jó, rettenthetetlen bátorságú férfi – akit még ivásban és kardvívásban sem pipálhat le senki –, megtestesítője egy egész korszak nemzeti és férfi-ideáljának.

A történelmi regények kivételes egyéniségei helyett az író tekintete ezúttal a hortobágyi puszta hősei felé fordul: sorsukon, tragédiájukon keresztül egy eltűnőben levő világot örökít meg. A regény alapszövete hatalmas szenvedélyektől duzzadó szerelmi tragédia. A romantikus fordulatok mellett hiteles emberi arcok, a pusztai élet mindennapjainak izgalmasan szép rajza és felejthetetlen élményt nyújtó tájleírások teszik teljessé a Sárga rózsa világát. Buzsicsné Szabó Eszter könyvtáros ajánlásával.

Rudyard Kipling a Fekete és fehér című kötet cselekményét a gyarmatokra helyezte. A történeteket kétféle megközelítésben tárja az olvasó elé: hol az őslakosok, hol a gyarmatosítók szemszögéből tudósít. Képeket kapunk a korabéli India mindennapjairól, a helyiek (a feketék) és a gyarmatosító angolok (a fehérek) együttélésének nehézségeiről, kultúrák találkozásáról.

Novák Antal világa a kívülállók számára egyszerű, szelíd, tiszta és titokzatos, mert ez a világ a magányé. Pontossága, rendszeretete, szorgalma, lelkiismeretessége legendás hírű, pedig nem több kitartóan végigélt szerepnél, melynek lelki hátországa a szorongó nyugtalanság. Felesége elvesztése után az évek lassú vonulatában a hitves falon függő, néma képe összeépült egy másik, egy élő, egy mind vonzóbb arccal – a Hildáéval, s mert a gyermek arca szinte egy az anyáéval, benne, általa él az egyiké és általa élet a másiké. Hilda mindebből semmit sem lát, csak annak poklát éli át. A kamaszok kegyetlen életrevalóságával tör magának réseket börtöne falán. Amikor apja rajtakapja Tibort Hilda szobájából való menekülése közben, szinte valódi vetélytársként néz vele, a tanítvánnyal farkasszemet. Hilda feszült párbeszéde apjával sürgeti a kimondhatatlant. Novák Antal itt, a Hildával való fájdalmas szócsatában találkozik először a teljes magánnyal, mely kínzóbb a nemlétnél. És ettől fogva, mintha megtébolyodott volna a világ. A diákok ellenségessé válnak, a kollegák egyre elviselhetetlenebbek. Hilda, Tibor, Liszner külön-külön, egyenként talán nem is rosszak, és mégis egy nagy, nyomasztó, ellenséges közösséggé egyesülnek Novák Antal alvajáró igazságkeresésének vízióiban. Öngyilkosságában a szenvedő ember ül diadalt a megaláztatással való kiegyezés felett. Az aranysárkány az ifjúság szimbóluma, a végtelennel, az egekkel kacérkodó fiatalság-láznak, mindent tipró indulatnak, féktelen szabadság-akaratnak a jelképe. „Szép”, mert fénylő, csillogó, dús a ragyogásban; és riasztó, mert sárkány-testű. Csodálni való, magával ragadó, úsztatja a tekintetet, és mégis gyűlöletes, mert jelzése, parancsoló istene az elmúlásnak.

Az írót a francia háború kitörése Franciaországban érte, s ellenséges állam honpolgáraként társaival együtt öt évig gyötrődött különböző francia internálótáborokban. Nagy regényekre emlékeztető ellenállhatatlan sodrású „feljegyzéseiben” rendkívüli egyszerűséggel és erővel idézi fel a nacionalista gyűlölködésnek kiszolgáltatott internáltak szenvedéseit, a rabok erőszakosan beszűkített elveszejtő és félelmetes infenóvá torzuló világát. Egyedüli iránytűje, mentsége és menedéke a megértő humanizmus az óvja meg őt minden durva elfogultságtól, általánosítástól, s ez teszi lehetővé hogy rabtartóinak egyik-másikában meglássa az embert, s hogy ne a francia népből, kultúrából ábránduljon ki, hanem a polgári demokráciának álcázott imperializmusból. Rabságának második felében egyre világosabban látja, hogy a háború céltalan vérontása kizárólag imperialista érdekeket szolgál, s bár emberileg érthető, szubjektív sértettsége miatt nem tud teljesen kivülálló józansággal, határozottan állást foglalni a háborús felek igazságának, igazságtalanságának kérdésében, magát a vérontást embertelennek, jogosulatlannak tartja. Pánczél Edit könyvtáros ajánlásával.

Deirdre Fortnam a szépségével minden férfit levesz a lábáról, körülzsongják az udvarlók. A jamaicai előkelő társaság azonban vonakodik köreibe fogadni, és a jövője felől sem lehet nyugodt. A lány ugyan a jómódú cukornád-ültetvényes, Doug Fortnam gyermekeként nőtt fel, de azt beszélik, hogy egy fekete rabszolgától származik, aki évekig tartotta fogva a lány anyját, Norát a szökött feketék falujában. Victor szintén gazdag családból származik egy francia gyarmatról, szülei nem is nézik jó szemmel, hogy a birtok gondozása helyett orvoslással keresi kenyerét. A két fiatal első látásra egymásba szeret, és az öntörvényű, szabadságvágyó kisasszony az elhivatott orvost választja férjéül, és követi őt szülőföldjére. A kezdeti fellángolás azonban nem tart sokáig: Deirdre bezárva érzi magát az idegen szigeten. Egy éjszaka azonban ismeretlen fekete férfi kopogtat az orvos ajtaján, kezében egy félholt lányt tart. Deirdre akkor még nem sejti, hogy egész addigi életét megváltoztatja ez az éjszaka, és nemsokára szembe kell néznie ismeretlen múltjával is. Az ezer forrás szigetének izgalmas folytatásában tovább bonyolódik a Fortnam család története: Sarah Lark újabb regényében, amely az előzmények ismerete nélkül is lebilincselő olvasmány, az ellenállhatatlan szenvedély és a sors kiszámíthatatlan keze veszi át a főszerepet.

Van egy afrikai mondás: „Ó, halacska, aranyhalacska, vigyázz nagyon magadra! Mert e világban annyi hurkot s hálót vetnek ki rád.” Ez a mottója a világhírű, nálunk is jól ismert francia író regényének, s hősnője, Laila sorsának. Laila neve azt jelenti: Éjszaka. Nomen est omen. Laila élete sokáig az éjjel, a sötétség jegyében zajlik. Attól a naptól fogva, hogy hatéves korában Marokkóban elrabolják és eladják egy öreg zsidó asszonynak, Lalla Aszmának, aki egyszerre úrnője és nagyanyja lesz a kislánynak. Amikor Lalla Aszma meghal, kitárul a mellahi ház kapuja, és a tizenhárom éves Laila kilép a nagyvilágba, hogy hosszú-hosszú útra induljon térben és időben. Vándorútja főbb állomásai: Madame Dzsamíla, az angyalcsináló és a hat „hercegnő”, valójában prostituált fonduk-béli háza, egy városszéli nyomortelep, majd illegális bevándorlóként az „álmok városa”, a valóságban szürke, könyörtelen Párizs egy nyomorúságos hónapos szobája, aztán egy leszbikus orvosnő elegáns villája, egy föld alatti, napfény nélküli garázslakás, a nizzai cigánytábor, végül a nagy lehetőségek hazája, Amerika. Lailának több kontinenst sok várost kell megjárnia, számtalan megpróbáltatást kiállnia, akadályt legyőznie, hogy végül el- és visszajusson önmagáig, hogy kiderítse, ki ő és honnan jött. Le Clézio a mágikus realizmus eszközeivel ábrázolja ezt a XX. század végi, egyszerre modern és romantikus történetet, ahol álom és valóság keveredik egymással, ahol jó és rossz emberek, jóságos és gonosz szellemek küzdenek a hősnő testéért és lelkéért, ahol mindennek színe, szaga, hangja, tapintható formája van, ahol minden csupa fény, mozgás, zene. Ám le Clézio regénye mese- és álomszerűsége dacára is keserű, könyörtelen látlelet a századvég társadalmáról, hol kifinomultan, hol brutálisan romlott világunkról, a modern „érzelmek iskolájáról”, amelyet a létbe kivetett hősnőnek akarva-akaratlan ki kell járnia, hogy önmagát megtalálva megtalálhasson másokat is.

A Ne bántsátok a feketerigót! írónőjét feltételezhetően nem kis mértékben ihlették személyes élményei regénye megírásakor. Ezt nemcsak abból a tényből következtethetjük, hogy a regény cselekménye Alabama államban játszódik le, ahol a szerző maga is született, hanem más életrajzi adatokból is. Mint az eseményeket elbeszélő regénybeli leánykának, az írónőnek is ügyvéd volt az édesapja. Harper Lee gyermek- és ifjúkorát szülőföldjén töltötte, ahol valóban realitás mindaz, amit regényében ábrázol, és ez a valóság vérlázító. A regénybeli alabamai kisvárosban ugyanis feltűnésszámba megy az olyan megnyilvánulás, amely a négerek legelemibb jogainak elismerését célozza, különcnek számít az olyan ember, aki síkra mer szállni a színesbőrűek érdekei mellett. A regény egyik legnagyobb érdeme éppen abban van, hogy sikerül erős érzelmi hozzáállást kiváltania az emberi egyenjogúság megvalósítását célző eszme mellett. Harper Lee a középiskola elvégzése után jogtudományt tanul. Egy évig Oxfordban diákoskodik ösztöndíjasként, aztán Alabamában folytatja tovább tanulmányait. Mint az egyetem folyóiratának szerkesztője, itt kerül először kapcsolatba az irodalommal. Tanulmányai befejezése után New Yorkba költözik, de nem folytat ügyvédi gyakorlatot, hanem különböző szerkesztőségekben dolgozik, sőt egy időben tisztviselői munkát vállal egy légiforgalmi társaságnál. A Ne bántsátok a feketerigót! 1960-ban jelent meg, a következő évben Pulitzer-díjjal tüntették ki. A regényt számos nyelvre lefordították, s talán nem érdektelen az sem, hogy a belőle készült film is hatalmas sikert aratott. Benke Dániel könyvtáros ajánlásával.

Csodálatos tavaszi nap virrad Velencére, és commissario Brunetti meg Vianello felügyelő szívesen hagyná ott egy fél órácskára rendőrségi irodáját, hogy élvezze a simogató napsütést – csakhogy baráti kötelesség is van: ki kell szabadítaniuk Marcót, akit a környezetvédők tüntetésén vettek őrizetbe. Az akció sikerrel jár, de Velence világhírű lagúnáját továbbra is veszély fenyegeti. És vajon kinek a holttestét találják meg egy borús hajnalon Murano híres üveggyárának éjjel-nappal 1400 fokon égő kemencéi előtt? És miért kellett meghalnia? Kinek a bűnös titkát leplezte le? Commissario Brunettit a dantei Pokol strófái vezetik nyomra…

Rejtélyes gyilkosság kísérlet tartja izgalomban Párizs közvéleményét. Meg akarták gyilkolni egy vidéki udvarházban a híres és nevezetes Stangerson professzor gyönyörűszép lányát, aki apjával tíz év óta kutatásokat folytat az anyag felbomlásával kapcsolatban. Megindul a nyomozás, megjelenik a helyszínen az író is a zseniális rendőrriporter, Rouletabille társaságában, de természetesen a helyszínen nyomoz a francia bűnügyi rendőrség mesterdetektívje is. Gyanúba keveredik egy csomó ember, de senki sem tudja megfejteni a gyilkossági kísérlet legnagyobb rejtélyét: hogyan tudott a gyilkos egy tökéletesen zárt szobából eltűnni? És a kérdések egyre szaporodnak: miért akarták meggyilkolni a híres tudós lányát? Ki lehetett a merénylő: Miért hallgat mélységesen a támadásról az életben maradt áldozat? Az olvasó izgalmát a páratlanul leleményes szerző egyre csak fokozza, míg végre az ifjú és rendkívüli ügyes rendőrriporter meg nem oldja a rejtélyek rejtélyét…

Narnia… ahol az óriások szabadon kószálnak… ahol gonosz varázslat és bűbáj uralkodik. Zord, hideg télben indul útnak két embergyerek, s egy különös lápi lény. Nincs senki Narniában, aki a segítségükre sietne, a király messzi vizekre hajózott, s egy gonosz kígyó az összes bátor szívű lovagot elpusztította már. Elmondhatatlan veszélyeken és sötét, mély barlangokon át tör előre a barátok maroknyi, nemes csapata, kiknek egyetlen célja a fogságban tartott herceg kiszabadítása. De vajon hol találnak rá? A föld felett? A föld alatt? Eljutnak Lennvilágba is, ahol a gonosz a leggyönyörűbb és leghalálosabb arcát mutatja meg.

Pirosháznál nincs jobb hely a világon! Itt él Madikó kishúgával Lizbettel és szüleivel. Madikó igazán jó kislány, csakhogy a fantáziája…- az bizony nagyon élénk. Folyóparti nádas, fészertető, kiszáradt kút, a szomszédék mosókonyhája – megannyi lehetőség játékra, kalandra, csak győzze követi Lizbet, amit Madikó kitalál, s bírja idegekkel anya és apa. A világhírű svéd írónő a gyerekirodalom Nobel-díjának tartott Andersen-díj kitüntetettje, ezúttal is remek történetekkel szórakoztatja ifjú olvasóit.

„Nézd, kutyáink nem érnek semmit. Nem vastag bundájúak, és nem erősek már, és elpusztulnak a fagyban és hámban. Menjünk a faluba, és öljük meg őket, a farkasfajták kivételével, azokat meg kössük ki éjszakára, hogy párosodjanak a vad erdei farkassal” – tanácsolta valamikor réges-régen egy bölcs indián. Tanácsát megfogadták és attól kezdve a fehérhal törzs tagjai messze földön híresek lettek kutyáikról…" Alighanem így született a regény főhőse, Fehér Agyar, a farkasból kutyává szelídült csodálatosan okos, hűséges, erős és bátor állat, akinek történetét néhány évvel eredménytelenül végződött alaszkai aranyásó-kalandja után, 1906-ban írta meg Jack London.

A Táltoskirály folytatásában Makkai Sándor Magyarország történelmének egyik legtragikusabb időszakát: a tatárjárást örökítette meg. A fordulatos, mozgalmas cselekményű regény főhőse ezúttal is IV.Béla, a vívódó, szorongó lelki alkatú fiatal uralkodó, aki terveivel, határozataival és országátalakító elképzeléseivel csaknem mindig magára marad, ellenérzést ébreszt környezetében, de néha az ország egészében is. A sorozatos kudarcok (főként a kunok elleni lázadás) csak növelik magányosságát, s félelmét: Azt a végzethitet amely szerint őt közeli halál fenyegeti. Muhi pusztáról, a vesztes csatából hűséges emberei mentik meg. Életben maradt tehát, minden jóslat ellenére, s a tatárdúlás után „második világalapítóként” óriási energiával és nagyszabású tervekkel fog hozzá az ország újjáélesztéséhez – most már a benne hívő főurak támogatásával és segítségével. IV.Béla története így egybefonódik a tatárjárás mozzanatainak leírásával, az elpusztított ország életének rendkívül szuggesztív, megrázó erejű ábrázolásával – a korszak hiteles és érdekes társadalmi-történelmi rajzával.

Egy öngyilkosság titkáról szól Javier Marías regénye, mellyel a spanyol szerző berobbant a világirodalomba: sorra nyerte a díjakat, s a művet egy szakmai zsűri az elmúlt húsz év egyik legjobb spanyol prózai írásának ítélte. A regény narrátora egy diplomáciai tolmács, aki az őt körülvevő emberek minden gesztusát, rezdülését, szavát hol tudatosan, hol önkéntelenül is „lefordítja” és értelmezi, s közben a házasságáról, a férfi-nő viszonyról, a felelősségről, az idő természetéről töpreng. Ezzel párhuzamosan izgalmas cselekmény is kibontakozik: a főhős-narrátor nem akarja tudni a tragikus igazságot, s mégis, szinte akarata ellenére felderíti családja nagy titkát: hogy miként halt meg apjának első felesége, s hogyan lett öngyilkos a második. Ezt a történetet színezik a cselekménybe beszüremkedő, pikáns, erotikus vagy humoros-szatirikus epizódok, amelyek ugyanazt a témát variálják: valaki, talán csak véletlenül, elmesél egy titkot, a címzettje vagy akaratlan fültanúja pedig kíváncsi, s ugyanakkor menekül is a történet elől, mert fél, hogy a beavatás által ő maga is bűnrészessé válik. Javier Marías szuggesztív, hajszálpontos megfogalmazásokra törekvő elbeszélői stílusával egészen finom lelki rezdüléseket ábrázol, s ugyanakkor feltárja a fordítás-tolmácsolás-értelmezés nehézségeit: az élet történéseit – sugallja – elbeszélésekké változtathatjuk, de maga a valóság mindig kisiklik a markunkból.

Ki ne hallott volna Winnetouról, az apacs indiánok nagy hírű főnökéről? Hát Old Firehandről, Old Shatterhandről, a biztos kezű vadászokról? Amióta a század elejének népszerű német regényírója megalkotta őket, elpusztíthatatlnaul élnek minden gyerek emlékezetében. Az Ezüst-tó kincse legérdekesebb kalandjaikat fűzi csokorba. Egymást érik itt a veszélyes práviadalok, az izgalmas indián háborúk és a rabló csavargókkal vívott kermény csaták. Old Firehand vezetésével kincskereső fehérek és baráti idniánok csapata igyekszik az Ezüst-tóhoz. Útjuk elé töméntelen akadály tornyosul, bátorságuknak, azonban meglesz a gyümölcse: egy napon elérjük tárul a legendás kincseket rejtő , magas szirtek között pihenő, ezüstösen csillogó tó. Hozzájutnak-e a kincsekhez vagy sem? – ez már maradjon a regény titka.

Sötét, misztikus világba kalauzolja el olvasóit a szerző, mikor még éltek gonosz káoszlények, mikor még mindenért küzdeni kellett, s mikor voltak még hősök, akik vállalták ezt a küzdelmet. Lovagunk gyötrelmes, harcokkal, csalódásokkal és szenvedésekkel teli életútját követhetjük nyomon a regény oldalain, a cél pedig egy jobb, tisztább és becsületesebb élet, mely mindvégig szemei előtt lebeg.

Miller úgy bánik a szavakkal akár a zenész a hangszerével, gyönyörű, felemelő, szívet melengető szólót improvizál. Önéletrajzi esszéiben brutális őszinteséggel, és nemcsak másokon, de önmagán is nevetni tudó humorral ír az életről, szeretetről, hitről, barátságról. Őszinte, szenvedélyes, nyers és igaz.

1890 júliusában Vincent van Gogh rejtélyes körülmények között lelőtte magát egy kukoricaföldön. De hogy mi történt pontosan, azt senki nem tudja. Például ki az a ronda kis „színember”, azaz festékárus, aki Vincent szerint követte őt? És miért rémült halálra a nagy festő a kék szín egy bizonyos árnyalatától? Ez csak néhány kérdés azok közül, amelyekre Vincent barátai – a pékből festővé avanzsált Lucien Lessard és a bonviván Henri Toulouse-Lautrec – választ akarnak találni. A nyomozásból pedig egy szürreális odüsszeia kerekedik kávézóról kávézóra és bordélyból bordélyra a tizenkilencedik század végi Párizs művészvilágában. Christopher Moore új regénye az intrika, a szenvedély és a művészettörténet sajátos egyvelege, kánkánlányokkal, bagettel és finom francia konyakkal. Garantáljuk, hogy rajongói most sem fognak csalódni a szerző eddigi legsikeresebb regényében.

Móra Ferenc történelmi regénye a 3.század végén, a római birodalom hanyatlása idején játszódik. Diocletianus császár az antik világ feltámasztásával próbálja megteremteni a birodalom belső rendjét, de törekvései során minduntalan szembe kerül az egyre erősödő kereszténységgel. Így a kezdeti toleranciát felválltja benne a gyűlölet, s nemsokára kitör az utolsó, egyben legvéresebb keresztényüldözés. Az öregedő császár eközben szolgaként nevelteti fiát, aki egy jóslat szerint csak akkor lehet utódja ha kilétét nagykorúságáig titokban tudják tartani. Quintipor azonban reménytelen szerelemre gyullad a társcsászár egyik leánya, Titanilla iránt, majd megismerve a kereszténységet, Krisztus követőjévé válik. Vajon mi lesz a sorsuk, és mi lesz a birodalom sorsa? El kell temetni a teljes antik kultúrát is a császár aranykoporsójába? A pogány és a keresztény Róma küzdelme, s a fiatalok lassan bontakozó szerelme izgalmas, ugyanakkor költőien szép történetté formálódik a könyv lapjain, amelyet sokan Móra legjobb regényének tartanak.

"Mi az élet? Sár. És az ember benne? Arany a sárban." „…- az isten is kitanult már a mesterségiből” – részlet az első oldalról

A Nagyonkék, a szeretetet és a szeretethiányt egyaránt kísérő fájdalom, a varázslatos meseszövés és az örvénylő költői fantázia remekműve. A szerző szülővárosában, az ohiói Lorainben játszódó történet egy áldozattá váló tizenegy éves fekete kislány, Pecola Breedlove sorsát beszéli el. Pecola azért imádkozik, hogy kék szeme legyen, mert így ő is éppolyan szép és szeretetre méltó lesz, mint a sok-sok szőke, kék szemű, filmvászonra illő fehér amerikai kislány. 1941 baljós őszén, amikor a városka kertjeiben nem bújik elő a bársonyvirág, Pecola élete sem tud szárba szökkenni; fájdalmas és borzalmas pusztítással járó fordulatot vesz. Hogy tölti ki egy gyerek szívét a félelem és a magány? Hogyan lesz tragédia abból, hogy egy vágy beteljesül; erről szól a Nagyonkék, Toni Morrison és egyben az amerikai irodalom egyik kiemelkedő alkotása.

A nagyszabású történelmi freskó színhelye a független észak-indiai Audh állam, amely a 19. század közepén élte fénykorát. Fővárosát, Lakhnaut, méltán illették „az arany és az ezüst városa" címmel: a megtisztelő névre pompája tette érdemessé és az a harmónia, amelyben hinduk és muzulmánok éltek itt együtt. Ebben a pazar, varázslatos környezetben ível fel annak a rendkívüli asszonynak a sorsa, aki Muhammadiból Hazrat Mahallá lett, mert a király negyedik feleségeként fiút szült az uralkodónak. Az érzékeny, fogékony nő azonban túllát a hárem falain, és megérintik a brit gyarmati uralom terjeszkedése elleni indulatok. A nemzeti öntudat vonzza őt egyre jobban Dzsai Lal rádzsához, a király rettenthetetlen és büszke katonai vezetőjéhez. Kettejük szenvedélyes szerelmének történetén keresztül bontakozik ki előttünk India egyik legizgalmasabb történelmi korszaka, a mozgalommá terebélyesedő népfelkelés és a szipojlázadás. És mindenekelőtt egy bátor, hősies asszonynak az élete, aki elsőként lépett az India felszabadításához vezető útra. A török-indiai származású Kenizé Mourad családjának történetét Szultána és Álomkert című, magyarul is híressé vált regényében mesélte el. Legújabb művében azon is eltöpreng, egyes államok milyen jogon erőltetik rá gazdagságról, jövőről alkotott elképzeléseiket másokra.

Harry Hole nyomozó egy ritka ügyletről szerez tudomást: valaki egy különleges, nagy hatóerejű, Märklin márkájú puskát rendelt. Mind kiderül, a megrendelő egy nyolcvanhoz közeledő férfi, aki a második világháború idején a németek mellett harcolt a keleti fronton. Gyilkosság, bosszú, árulás… Aggastyán korú nemzetiszocialisták és fiatal neonácik… A második világháború keleti frontja és a modern Oslo… Egykori frontharcos átvágott torokkal…Több, időben és térben egymástól messze eső történés vezeti el a sokszor önmaga gyengeségeivel is megküzdeni kénytelen nyomozót egy vakmerő merényletet tervezőjének leleplezéséhez.

Maroknyi indián törzs él a kis Csendes-óceáni szigeten. A halászó, gyűjtögető közösség váratlanul fenyegető helyzetbe kerül, el kell hagyniuk őseik földjét. Egyvalaki, egy serdülő lány a szigeten marad. Egyes egyedül küzd a létfenntartásért, az életben maradásért olyan veszélyek közepette, melyek kihívást jelentenének egy erős férfi számára is. Hogyan éli meg a legsúlyosabb megpróbáltatást, az évekig tartó magányt? Érte jön-e a várva várt hajó?

A fehér vár, egy török fogságba került velencei aranyifjú misztikus története, aki Konstantinápolyban egy befolyásos úr szolgálatába áll, és szabadsága fejében házitanítóként teszi hasznossá magát. Az udvari intrikák kereszttüzében álló nagyúr – aki a fiú legnagyobb megrökönyödésére önmaga kiköpött mása – hadigép tervezésére készül, miközben hatalmas hadjárat indul az elérhetetlenségbe vesző Fehér vár elfoglalásáért… A hanyatlóban lévő oszmán birodalom, tűzijátékok és pestisjárvány, filozofikus merengések és féktelen mulatságok, tudósok és csillagjósok fantasztikus kavalkádja vonul fel Pamuk első, nagyobb áttörést hozó regényében, amely kapcsán a mágikus realista hagyományok keleti csillagaként ünnepelték. A fehér kastély címmel is megjelent.

Nevem Piros című regényével a Nobel-díjas török író, Orhan Pamuk akárha első szerelmét, a festészetet köszöntené. Ő maga „legszínesebb és legoptimistább” regényének nevezi. A történet 1591 havas téli napjaiban, Isztambulban játszódik.

Rüya eltűnt. Galip, az isztambuli ügyvéd magánnyomozásba kezd, hogy felkutassa feleségét. Vajon a szépséges nő Celâlnál bujkál, akinek hírnevét Galip irigyli? Ha így van, miért nincs senki Celâl lakásában? Galip egy hirtelen ötlettől vezérelve magára ölti Celâl személyazonosságát, viseli a ruháit, fogadja a telefonjait, sőt még fanyar cikkeit is hamisítja, de ha a titokra fény derül, az végzetes következményekkel jár… A Fekete könyv a közel-keleti és a muszlim kultúra elképesztő gazdagságú szőttese, amelyet eláraszt Isztambul fénye és pompája, miközben a lélektani utazás a lélek egyre sötétebb bugyraiba visz minket.

George Pelecanos Fekete tűz című regénye az ötvenes-hatvanas évek Amerikájának hamisítatlan hangulatát idézi. A könyv elemi erővel adja vissza az amerikai „nagy generáció” színre léptének időszakát, és a miliő ellenállhatatlanul magával ragadja az olvasót. Zene, drog, erőszak, vietnámi veteránok, feketék és fehérek, bevándorlók és a születőben lévő emancipációs mozgalmak alkotják azt a környezetet, melyben a történet játszódik. A washingtoni rendőrök egy erőszakos, garázdálkodó bűnbanda nyomába erednek, hogy nyugalmat teremtsenek a városban. Munkájukat nehezíti, hogy meggyilkolják Martin Luther Kinget, és a gyilkosság hírére öncélú pusztítássá fajuló erőszakos megmozdulások törnek ki a fővárosban. A lázongás idején meggyilkolják a fekete Derek Strange nyomozó bátyját, a rossz társaságba keveredett Dennist. Derek társával, Frank Vaughnnal bosszút esküszik, és a lángoló városban a hivatalos utat megkerülve nyomozásba kezd, hogy megtalálja a gyilkost… A regányben mesterien keveredik az izgalmas akciókrimi és a finom lélekábrázolás. George Pelecanos hosszú évekig érlelte magában ezt a regényt, mielőtt papírra vetette volna. Számos regénye hihetetlen sikereket ért el szerte a világon – közülük néhány magyarul is olvasható –, de sikerek ide, sikerek oda, a szerző saját bevallása szerint a Fekete tűz című regényét tekinti főművének.

A szenvedély és a kitörni vágyás kimagasló erejű modern klasszikusa gyökeresen megváltoztatta mindnyájunkban azokról a bátor bevándorlókról alkotott képet, akik hajdan megérkeztek Amerika partjaihoz. Anna Friedman történetén keresztül mi is átéljük egy asszony viharos érzelmeit, a családját érintő háborút, emberi csapást, és egy tiltott szerelem kínzó titkait… Kesernyésen édes és örökzöld történet. A meseszövés mesterének sajátos ereje abban rejlik, hogy olyan világot teremt, amelyben magunk is élünk. Szereplői kilépnek a könyv lapjairól, és úgy magukkal ragadnak, hogy velük sírunk és nevetünk. A szerző diadalmas családregényeiben felfedezzük Amerika gazdag, hamisítatlan múltját, és ezt a múltat a szerző varázslatára sajátunknak érezzük.

Régi ismerősünk, az elegáns, művelt, érzékeny és rendkívül intelligens FBI-ügynök, Aloysius Pendergast kénytelen megszakítani békés nyaralását a Riviérán: ki kell hoznia a börtönből fiatal mentoráltját, Corrie Swansont. A bűnügyi főiskolás lány különös halálesetek ügyében vizsgálódik a gazdag coloradói síparadicsomban, Roaring Forkban. Az 1870-es években néhány bányász egy grizzly támadásának esett áldozatul. Vagy talán nem is egy vadállat tépte szét és falta fel a szerencsétleneket? Corrie kezdetben nem sejti, hogy a majd százötven éves támadássorozat utáni nyomozás milyen súlyosan sérti a helyi előkelőségek üzleti érdekeit, akik semmiféle eszköztől nem riadnak vissza, hogy eltávolítsák a lányt a városból. Amikor Pendergast megérkezik Roaring Forkba, kegyetlen gyújtogatássorozat veszi kezdetét, amelyben a leggazdagabbak házait pusztítja el a tűz, s a lakóik is szörnyethalnak a lángok között. Míg az FBI-ügynök a tűzesetek felderítésén dolgozik, igyekszik segíteni Corrie-nak is, aki megdöbbentő felfedezést tesz a 19. századi halálesetekkel kapcsolatban. Az egykori bűnügy és a mostani gyújtogatás közötti szálak felderítésében Pendergast kezére játszik egy elveszettnek hitt Sherlock Holmes-novella kézirata. Ám miután Corrie számára egyre világosabban kirajzolódni látszanak a két gyilkosságsorozat közti kapcsolatok, az élete komolyan veszélybe kerül… A Douglas Preston-Lincoln Child szerzőpáros Pendergast-sorozatának legújabb kötete nem csupán izgalmasan szövevényes krimi, de remek stílusérzékkel idézi meg a detektívtörténetek egyik legélesebb eszű alakját, Sherlock Holmest is, gazdagítva a regényt egy kiváló betétnovellával az angol nyomozóról.

Az 1920-as évekre Európa felszabadult a pusztító háború alól. Xénia Osszolinának, a fiatal orosz nemes hölgynek sikerül megszöknie a bolsevik forradalom sújtotta Szentpétervárról Párizsba, ahol kitartásának köszönhetően hamar híres modellé válik. Szerelem bontakozik ki közte és a német fotós, Max von Passau között, útjaik azonban elválnak. Csak évekkel később találkoznak újra Berlinben, amikor Xénia már egy másik férfi felesége, Max pedig ellenállóként zsidókat próbál kijuttatni az egyre vészterhesebb náci Németországból. Folytatása: A hársak felett az ég. Bognár Csilla és Buzsicsné Szabó Eszter könyvtárosok ajánlásával.

Egy isztambuli írónő éli színes, izgalmas életét, aztán váratlanul nehéz kérdéssel találja szemben magát. Mert bár az anyaság a világ legszebb áldása, anyának lenni maga a csoda, páratlan, felbecsülhetetlen állapot, ugyanakkor ellentmondásokkal teli, zavaros és időnként meglehetősen nehéz is. Mi van akkor például, ha az ember váratlanul a saját belső hangjaival kényszerül viaskodni, akik a benne rejlő különböző nőket testesítik meg – a karrieristát, a háziasszonyt, a szenvedélyes szeretőt és így tovább – és más-más irányokba terelik? És mi történik. Ha olyan helyzetben találja magát, amire egyik nő sem tud előre felkészülni? Erre kapunk választ ebből a könyvből, és az írónő vívódásain át megismerkedhetünk sok nő életének egyik legnehezebb és legsötétebb – de legalább átmeneti – periódusával: a szülés utáni depresszióval.

A történet a XVII. század elején játszódik. A spanyol gyarmatosítók ellen küzdő tengeri farkasok egyik vezére a Fekete Kalóz. A hős lelkű olasz nemesúr adta kalózkodásra a fejét, hogy bosszút álljon családjáért a porba tiport becsület, a megalázott és kigúnyolt igazság bajnokaként. Esküdt ellenfele, Van Guld, hitszegő, népének és hazájának hitvány árulója. A vitéz kalózvezér megcsáklyáz egy spanyol vitorlást, s a foglyok közt gyönyörű leányt pillant meg. Eszeveszett szerelemre lobban iránta. Sikerül-e vajon a Fekete Kalóznak levernie ádáz és álnok ellenfelét? Egymásra talál-e a tenger félelmetes lovagja s az a gyengéd, ártatlan teremtés akit szeret? Erről szól a páratlan izgalmas kalandregény.

A Piros ruhás nő története egy áporodott levegőjű kisvárosban, Óvárott játszódik. Főhőse, Vaymár Sándor a líceum fiatal rajztanára, megcsömörlött a nyárspolgári világtól. Magányát, tehetetlenségi érzését felerősíti szűkebb környezetének, feleségének értetlensége. Az alkotómunkához, a festészethez menekül. Egyik témakereső útján megismerkedik felesége rokonával, Baltazár Ilonával. Az elvált asszony tehetséges zongorista, aki szorító helyzetéből, csakúgy mint Vaymár, a művészetben látja a kivezető utat. Kettejük vergődése, egymásra találása a regény, szerelmük majdnem tragédiával végződik; Vaymár öngyilkosságot kísérel meg. A felépülés, de nem a megújulás reményével zárul a kötet. Gál Erzsébet könyvtáros ajánlásával.

A nagysikerű Hóvirág és a titkos legyező szerzője családja történetén keresztül új területre invitál, az Amerikában élő kínaiak sorsát mutatja be. Tanulságos, érdekes családportré, egy darab kultúrtörténet egy rejtett világról, emberek és kultúrák korlátok nélküli keveredéséről. A szerző analfabéta ükapja és két fia a szegénység elől Amerikába menekült, ahol gyógyfűárusként kezdett el dolgozni a transzkontinentális vasút építésénél. Fong See, apja sikerein továbblépve, kiemelkedő tehetségével felépítette félelmetes kereskedelmi birodalmát, melynek révén kora leggazdagabb és legbefolyásosabb személyisége lett az Aranyhegyen, ahogy a kínaiak az Egyesült Államokat nevezik. Így született meg a „Fong Saga”. A keveredés és egybeolvadás története ez a regény a végtelen lehetőségek hazájáról, a Fong család életében megvalósult amerikai álomról, mely szédületes távlatokat és mesés gazdagságot biztosított számukra. A család története szól a lehetetlenről, az emberi akaraterő és a kitartás által megvalósult hihetetlen álomról.

Az állattörténetek egyik legszebbikét Anna Sewell (1820-1878), angol írónőnek köszönhetjük. Társai, barátai voltak az állatok. Krónikus betegsége miatt már gyermekkorától élete összekapcsolódott pónijával. Csak pónifogaton tudott kimozdulni otthonából, így hőse, a póni, a legközvetlenebb ismerőse volt, „akin keresztül látta a világot". Egyetlen, világhírű műve a Fekete Szépség a gyermekirodalom klasszikusa, egy ló önéletrajza. Könyvét a világ számos nyelvére lefordították. A rendkívül intelligens, gyönyörű ló, életében többször gazdát cserél, és ennek során sok emberi rosszal, gonoszsággal, kegyetlenséggel találkozik. A könyv rólunk, emberekről is szól, morális tisztasággal tanítva azt, hogy feladni soha nem érdemes. Fekete Szépség története a jó győzelmét ünnepli a rossz felett, és erősíti bennünk azt a hitet, hogy érdemes „embernek" maradni elembertelenedett világunkban. Sewell főhősének sorsa is végül jóra fordul, és eljut a szerető gondoskodáshoz.

Lena Wall boldogsága nem tarthat örökké: Enigma biztonságából kilépve a veszélyekkel teli valóságban találja magát. Egy különleges erejű férfi felfigyel érző képességére, és minden lehetséges eszközzel megpróbálja megtörni az akaratát. Lena egyetlen menedéke az emlékei a családjáról és szerelméről, Alexről. Vagy talán ezek sem. Egy jeges folyóban tér magához megmagyarázhatatlan sérülésekkel, és teljes múltját, még saját nevét is elfelejtve. Egy szabadnapos nyomozó menti meg, aki új életét kínál neki, új barátokat, és még annál is többet. Kialakulhat-e barátságból szerelem? Mi az összefüggés a véres, kegyetlen gyilkosságok között, amelyek Lena körül történnek? Vissza lehet-e kapni a múltat, vagy örökre elveszett? Kínzó látomások és egy szenvedélyes szerelemről szóló álmai labirintusában Lenának újra meg kell találnia önmagát és az utat, amely az Ezüsthídon át Enigmába vezet.

Semmi sincs tán olyan vonzó és veszélyes az ember számára, mint az arany. Akit megérint, az rabjává válik, legyen bár gazdag, fehér úr, vagy fekete bantu bányász, aki élete kockáztatásával hozza föl naponta a föld mélyéből a varázslatos fémet. Rod a dél-afrikai aranybányákban nevelődött vakmero és tekintélyt parancsoló vezetővé. Amikor váratlanul megkapja a Sonder Ditch Aranybánya Társaság igazgatói állását is, s mellé egy gyönyörű asszony szerelmét, úgy hiszi, élete csúcsára jutott. Pedig csak a csapda zárult be mögötte. Olyan, amilyet nem először és nem utoljára állítanak egymás mellé a világ pénzéhes politikusai és tőzsde spekulánsai. A nagy játszma nem csak Rod és szerelme életét fenyegeti, de velük együtt bányászok százaiét. Pénz és halál. Emberfölötti szenvedélyek és veszélyek. Elsősorban ezekről szól a regény, amely ismét sosem látott helyekre, sosem ismert körülmények és jellemek közé viszi el olvasóit.

Egy szerteágazó családregény és egy kémtörténet izgalmaival ismerkedhetünk meg az új Wilbur Smith kalandregényben. A regény egyik főhőse Isabella Courtney, egy több évtizedes belső családi viszályba bonyolódott dél-afrikai dinasztia gyönyörű és rendkívül intelligens tagja, beleszeret egy bizonyos Ramón Machadó-ba, aki a könyv címében is szereplő Arany Róka nevet viseli és a KGB ügynöke. A további izgalmakat és titkokat megismerheti, ha elolvassa ezt az újabb világsikerű Wilbur Smith kötetet.

Ha Ön szereti a kalandos, szenvedéllyel, romantikával, intrikákkal, haraggal, bosszúval, emberiességgel, hősiességgel átszőtt történeteket, ne is keressen tovább. Lapozzon bele Fred Mustard Stewart A fehér kalóz című könyvébe, és nem tudja majd letenni, míg el nem olvasta az utolsó betűig. Justin – a főhős – apja hajóján indul útnak Amerikából Kínába a XIX. század derekának viharos éveiben. A klipperen megismeri a szerelmet, el akarják tenni láb alól, kalóztámadás során elrabolják, és egy csábos kínai dáma elé vetik. Évekkel később térhet vissza, hogy bosszút álljon azon, aki meg akarta öletni, hogy kiforgassa örökségéből… Mesterien megírt, lebilincselő, izgalmas könyvet tart a kezében. Olvasása során végig maga előtt látja majd a fordulatos eseményeket és a gondosan kidolgozott karakterű szereplőket. Ez a könyv minden bizonnyal egyik kedvenc olvasmánya lesz, melyhez újra és újra vissza fog térni!

1956 végén, a pánikba esett menekülők, a politikai okból szökve távozók, a nyugati világban szerencsét próbálni akarók tömegével ment el Magyarországról az akkor 18 éves Magyar Ferenc és családja. Amerikába tartanak, ahol másoknál előnyösebb fogadtatásban van részük, hiszen Magyar Ferenc apja összeesküvőként ült börtönben 1945 után, s a CIA számon tartja őt, mint beépített emberét. Az ifjú Magyar Ferenc az US Army önkéntes katonája lesz, később átkerül a katonai rendőrség kötelékébe, majd karrieje tovább ível: a hírhedt „zöldsapkás” különítmény katonájaként különleges kiképzésben részesül, hogy méltó tagja legyen annak az alakulatnak, mely a világ minden táján terrorakciókkal, puccsokkal, diverziókkal szól bele más országok politikai életébe. A sok megpróbáltatással járó, kalandos életforma ellenértéke: magas fizetés, kivételezett helyzet. Szabó Miklós dokumentumokra épülő regénye nemcsak egy dél-amerikai inváziós kísérlet, egy vietnami akció, egy nyugat-németországi hadgyakorlat feszült izgalmát kínálja az olvasónak, hanem egy szélsőségek közt lavírozó emberi sorsot is bemutat. Magyar Ferenc jóhiszemű, naiv ifjúból előbb szakképzett, érzelmektől mentes zsoldossá, kémmé, (ha kell: gyilkossá) „nevelődik”, majd amikor saját hazája ellen akarnák bevetni, önmagától is megundorodva váratlan fordulatot ad sorsa további alakulásának… Színes olvasmányos könyv a „Zöldsapkások”; lapjain a hazai olvsó előtt jobbára ismeretlen tények és élethelyzetek villannak fel, s szinte észrevétlenül lepleződik le előttünk, milyen eszközökkel dolgozik azon az USA, hogy „a világ csendőre” maradhasson.

A fehér mágus Szerb Antal válogatott novelláinak gyűjteménye, a korai Nyugat-novelláktól kezdve az érett író-irodalmár utolsó, folyóiratban közölt elbeszéléséig. Ezek az írások a két irodalomtörténet, az esszék és a regények mellett magukon viselik a „szerbantalosság” sajátos jegyeit. S melyek e novellák főbb témái? – „Szerelem és nő, de mindig az érzelmes és túl okos bölcsész szempontjából; a két háború közötti London és Párizs világa, amelybe oly gyermekes és oly örök költői mohósággal vetették bele magukat ösztöndíjas bölcsész esszéistáink és bölcsész novellistáink; azután az irodalom és költészet fájdalmas-nevetséges szerepe a társadalomban; majd a történelem: ez a bölcsészek számára örökös elérhetetlen ellenméreg – legyen az a középkor legendateremtő hite, a reneszánsz hexameteres brigantisága, vagy akár csak a szecesszió legalább következetes végigzüllése.” (Szentkuthy Miklós)

A regény egyik főhőse egy édes, kicsi lány, akit elszakít szüleitől a történelem, de mindenütt mindenki szeretettel veszi körül. A másik Kabai Erzsébet, csaknem felnőtt nő. Ellentmondásos egyéniség. Saját és társai egyhangú, csaknem szürke életét gyakran pezsdíti fel különc magatartásával. Tüskés modora részben felvett póz, részben hányatott sorsának következménye. Amióta az eszét tudja, árva, nincsenek rokonai, nincs otthona. Mégis újra és újra elfogja a gyötrő érzés, hogy volt időszak, amikor ő boldog volt és szerették. Hol? Mikor? Arra nem emlékszik.

A 16. században, a spanyol inkvizíció idején játszódó regényt Shakespeare „Velencei kalmár”-ja ihlette, és öt különleges nő életútját beszéli el. A több szálon futó történet központjában a türkizköves gyűrű áll, ehhez kapcsolódik kalandos módon az öt nő sorsa.

Rose Tremain szép és szomorú történetében egy keserű, meghasonlott norfolki férfi, egy kemény, határozott nevelőnő, egy öregasszony, egy maori lány, egy kínai halász, egy sikeres, boldognak és elégedettnek tűnő angol házaspár és egy kisfiú útjai keresztezik egymást Új-Zélandon, az 1860-as évek végén. Titkokkal terhelt, szép meséjükben a maorik, a pākehāk, „a kakaduk”, a kínaiak, a gyerekek és a felnőttek addig hajszolják megveszekedetten, önző módon a maguk boldogságát, míg végérvényesen tönkre nem teszik egymást.

Megrázó regény a prostitúció világába kényszerült afrikai nőkről. Ama, Sisi, Efe és Joyce. Négy afrikai nő, akiknek a sorsa elválaszthatatlanul összefonódott. A szebb jövő reményében, régi életüket hátrahagyva egy nigériai strici segítségével Belgiumba szöknek, ahol kirakatokból árulják a saját testüket. Egyedül, kiszolgáltatottan tengődnek egy idegen országban. Nem számíthatnak senki másra, csak egymásra. Mikor egyikőjüket brutálisan meggyilkolják, a tragikus esemény kíméletlen önvizsgálatra készteti a lányokat. Miért alakult így az életük? Miért kellett Sisinek meghalnia? És mit tartogat még számukra a jövő? Chika Unigwe regényében a Vingerling utca ablakaiban ülő nők történetét meséli el. Azokét, akik a társadalom peremére szorulva élik mindennapjaikat a többi arctalan, múlt nélküli, számkivetett ember között. A Belgiumban élő, nigériai származású írónő szívbemarkoló története bebizonyítja, hogy az élni akarás még akkor is győzedelmeskedhet, amikor már minden remény elveszett.

A zöld skarabeusz – ez a legutolsó oldalig meglepő fordulatokban bővelkedő, misztikus régészeti thriller Egyiptomban játszódik, ahol a hatvanas években nemzetközi összefogással igyekeztek megmenteni a pusztulástól Abu Simbel sziklatemplomát. A világtól elzárt sivatagi táborban félelmetes emberi szenvedélyek koncentrálódnak. S hogy az asszuáni víztározó építése ne legyen zavartalan, arról gondoskodik a KGB, mely meg akarja hiúsítani a Ramszesz-kolosszus megmentését. A regény főhőse révén pedig az olvasó visszatér a régmúltba: Arthur Kaminski fölfedezi Ramszesz lánya és egyben felesége, Bent-Anat múmiáját, s annak kezében egy zöld skarabeuszt, melynek átka a mai napig kihat…

"- Három hónapos korom óta szeretnék egy vapitit – mondta bizalmasan Dupont szenátor. (…) – Egy vapiti, az zöld, kerek, tüskéi vannak, és pluttyan, ha vízbe dobja az ember. Legalábbis nekem ilyen a vapiti. Wolf lebiggyesztette a száját, és abbahagyta a puzogánykaszabolást. – Na jó – mondta. – Lekantárazlak, és megyünk, keresünk egy vapitit. Meglátod, hogy változtat-e valamit, ha az ember megkapja, amire vágyik." Dupont szenátor, a fáradt, öreg kutya nemcsak emberül tud beszélni, hanem macskául is. De hát a páratlan fantáziájú Boris Vian (1920-1959), a Tajtékos napok, a Pekingi ősz meg a Venyigeszú és a plankton írójának világában ez igazán természetes, mint ahogy az is, hogy a vapiti olyan, amilyennek a szenátor elképzeli, s nem amilyennek a zoológia tudja (Észak-Amerikában honos nagy agancsú szarvas), hogy a tahópályán csücsörkés buzogányok virítanak, Eldoramiban szimmancs mond jövendőt, vagy hogy a városi rezesbanda úgy éri el a girigáré-hangzatot ("Dzuffa dzuffa girigáré dzuff dzuff csirigó"), hogy tagjai göböly formájúra kovácsolt érmeket csapkodnak egy csirigóhoz. Dupont szenátor megkapja, amire vágyik, és ettől boldog szenilitásba zuhan; a gazdája, Wolf viszont a maga feltalálta, szerkesztette gépen alámerül – vagy felrepül? – az emlékeibe, hogy szembenézzen velük, és elpusztítsa őket. A Piros fű, mint Vian egész élete, féktelen játék a nyelvvel, a szorongással, a halállal.

Mentette már meg az életedet egy szál gyufa? Gyűjtöttél valaha fekete kagylót Tahitin? Tudod, hogyan kell ellentüzet gyújtani? Vajon hány napig lehet élelem nélkül kibírni? Egy titokzatos sötét erő támadásba lendül, hogy megszerezze az emberi tudást, és ezáltal az uralmat is a világ felett. Az emberek azonban ezt észre sem veszik… Négy kamasz mégis összefog, és egy kalandos tér- és időutazás során harcba szállnak a gonosz Mar-Törrel. Csak magukra számíthatnak. Az első kötetben Orsi, Zsófi, Krisztián és Barna egy titkozatos fekete kő segítségével Örményországban találja magát, és ezzel kezdetét veszi az életveszélyes kaland a Tudás könyveinek megszerzéséért. A XV. században Kínában katonává edzik őket. A XVIII. században az emberevő pápuáknál és Tahitin kell helytállniuk. Végül pedig egy ősi ausztrál törzs tagjaivá válva szembe találják magukat az ellenséggel… Szörényiné Kis-Gergely Lilla könyvtáros ajánlásával.

A Kékszakállú Herceg mesebeli várában, a lezárt ajtajú szobát nem nyithatja ki senki emberfia. A legfrissebb Vonnegut-regény (1987) főszereplője – örmény származású amerikai festőművész-a pajtáját lakatolta le hetvenhét lakattal. Mit rejteget ott? Kinyitja-e maga, vagy a kíváncsi Circe Berman egyedül fejti meg a titkot? Vonnegut könyve hírnevéhez méltó: izgalmas, kacagtató, megható.

A Zöld íjász, egy angliai kastély középkori kísértete – feltámad és igazságot oszt. Abe Bellamy, a gonoszlelkű és bűnökkel terhelt amerikai milliomos a bosszúhadjárat végső elitéltje, előbb azonban cinkostársait találják holtan szívükben egy zöld nyílvesszővel. A gonoszlelkű aggastyán eltorlaszolja magát várában, fogságban tartja mindazokat, akiket ellenségeinek vél, de hasztalan, sorsát ő sem kerülheti el. A rejtélyes, izgalmakkal teli történet hátterében egy sokat szenvedett ember áll, aki eltűnt anyját keresi és közben elégtételt vesz szenvedéseiért.