A dán írónő egy kötetben megjelentetett háromrészes családregénye több generáción keresztül követi nyomon egy 19. századi kisvárosi család életét. Juliane, az első férjét elvesztő, ám az igazi szerelmet második férje személyében megtaláló többgyermekes anya fantasztikus erővel fogja össze a nagy családot, amelyet négy fián és a lányán kívül a kiterjedt rokonság többi tagja alkot. Ő az az erős egyéniség, akihez képest a család tagjai akarva- akaratlanul meghatározzák magukat, s bármilyen kitörési utakat is keressenek, előbb-utóbb ráébrednek, hogy ellenállhatatlan erő kényszeríti vissza őket ennek az asszonynak a bűvkörébe. A kiterjedt családi kapcsolatok, a rokoni viszonyok, az újra és újra fellobbanó, majd elsimuló viták, a közös nehézségek és az azt legyőzni képes családi összefogás valósághű bemutatása a mű egyik leghangsúlyosabb szála. A kötet legnagyobb erénye talán mégis az, ahogy az adott történelmi kor, a változó társadalmi-gazdasági körülmények és a kulturálisan eltérő rétegek hiteles megrajzolása mellett képes örökérvényű igazságokat felmutatni a férfi-nő kapcsolat mélységeiből, nehézségeiből. Kortól és helyszíntől függetlenül ki- ki magára ismerhet az udvarlások, a csalódások, a házasságok, a megcsalások és megcsalatások finoman, érzékien, sőt néhol kifejezetten erotikusan megrajzolt képeiből.

Elsöprő, epikus és történelmi részletekben gazdag regény kitartásról, bátorságról, szerelemről, tragédiákról és a diadalról. A valós történeten alapuló lebilincselő családregény hiteles, érzelmekben gazdag karakterei hitelesen tárják elénk, hogyan hatnak a megrázó történelmi események az emberek életére és személyiségére. A Fehér gardénia kulturákon és kontinenseken kalauzol Sanghaj csillogó éjszakai mulatóitól az 1960-as évek hidegháborús Szovjetuniójáig, egy elhagyatott csendes-óceáni szigettől a háború utáni Ausztrália új világáig. Harbin város egyik kerületében, ami a bolsevik forradalom elől menekülő fehérorosz családok menedéke, Alina Kozlovának szívet tépő döntést kell meghoznia, hogy egyetlen gyermeke, Ánya túlélje a második világháború végső napjait. Lánynak is, anyának is áldozatot kell hoznia, de vajon nem lesz-e túl magas az ár? S ami a legfontosabb, vajon viszontláthatják-e valaha egymást?

Mit is tudhatott az életről a kis Lola, a bájos kamaszlány, mikor az ötvenes évek elején könnyű léptekkel táncolt a kairói nagy bálokon? Miből is sejthette volna, hogy ragyogó világát egy őrült politikai förgeteg el fogja pusztítani? Honnan is tudhatta volna, hogy kamaszkori szerelmei vagy a Nílus-parti esték nyugalma és édessége rövidesen nem jelent többé mást, mint a háború által felperzselt paradicsom emlékét? Lola regénye egy olyan nő történetét meséli el, akit a történelem vihara és a szerelem mámora ide-oda sodor, és akinek sorsa összefonódik a keleti keresztények fél évszázados agóniájával. Végig kell szenvednie a koptok, a szírek, a maroniták, az ortodoxok pusztulását, akik okkal vagy ok nélkül mindig azt hitték, hogy az ég őrködik a sorsuk fölött. Ez a nagyszabású családregény végigköveti egy keleti keresztény nő életét gyermekkora fényűző palotáitól a véráztatta bejrúti romokig, a gondtalan élettől az embertelen mészárlások őrületéig. Egy asszony regénye? Egy civilizáció pusztulásának regénye? Egy soha ki nem hűlő, végzetes szerelem története? Ezekre a kérdésekre Josette Alia kegyetlen, mégis magával ragadóan sodró lendületű regényének elolvasása után kaphatunk megnyugtató választ…

Kik ezek a szellemek, akik végigkísértik ezt a vaskos történelmi, család- és kalandregényt? A Trueba család több nemzedékének különc nő és férfi tagjai? Vagy a chilei társadalom és történelem nemes és kárhozatos alakjai? És mi ez a kísértetház? A maga erejéből meggazdagodott Esteben Trueba földbirtokos-szenátor vidéki kúriája vagy fővárosi palotája? Vagy maga Chile, az „Elnök” és a „Költő”, meg a szélhámos politikusok és arisztokraták, vérszomjas katonák és csendőrök, dévaj parasztlegények, prostituáltak, izgága diákok országa, ahol szüntetlenül torzsalkodnak a maradiság áporodott vagy elszánt erői a megújulás álmodozó vagy tettre kész híveivel?: Az 1942-ben született chilei Isabel Allende szándékosan többértelmű választ ad rá ebben az egész évszázadot átfogó és világszerte nagy sikert arató regényfreskóban, amelyben venezuelai száműzetéséből idézi vissza családja és hazája múltját és közelmúltját, személyes viszontagságait és közösségi megpróbáltatásait. És közben mégis átdereng ezen a színességében is nyomasztó képen a mesélés ősi öröme.

Random, Colorado állam. Egy újabb állomás a magányos harcos, Gabriel Valance számára, aki legszívesebben kívülálló maradna minden helyzetben. Amikor egy jöttment elkapja és meglövi, megbánja eddigi üres, magányos életét. Nancy Hoffman, az aranyhajú szépség Randomban telepedett le, múltja elől menekülve. Útjaik keresztezik egymást, mikor is Gabriel egy második esélyt kap a sorstól. Elhatározza, hogy leveszi Nancyt a lábáról, elnyeri a bizalmát, és meggyőző őt a szerelméről, és ezzel a sokat próbált cowboy önmagát is megmentheti.

Jeffrey Archer egy szinte teljes századot felölelő trilógiájának első darabját tartja kézben az olvasó. A váratlan fordulatok, az izgalmas emberi történetek jó tollú szerzője nem mindennapi életeket örökít meg a kötet lapjain. Az első világháborút követő évtizedben a bristoli dokkok körül izzik a munka, férfiak tucatjai váltják egymást három műszakban, hogy újabb hajókat építsenek, a beérkezőket pedig telerakodják mindenféle árucikkel. Rengeteg pénz forog kockán, és tömérdek teendő van. A nap minden egyes órájában kalapácsolás hangja zeng, utasítások harsannak és ládák döngenek. Ez a nyüzsgés vonzza magához a fiatal, félárva Harry Cliftont is, aki az iskola nem túl izgalmas, ám annál hasznosabb perceit cseréli föl a kikötői csavargásra. A fiú naphosszat a dokkok környékén lebzsel, és a forgatagot figyeli. Apjának alakját véli látni mindenfelé, hiszen a férfi annak idején itt dolgozott. Valami ellenállhatatlanul vonzza Harryt erre a helyre. Talán a remény, hogy itt választ talál arra, hogyan halt meg az édesapja. A kikötőnek egyetlen nyugodt pontja van: a dokkok előtt, látszólag elhagyatva, egy vasúti kocsi áll. A munkások messziről elkerülik a helyet, csupán egyetlen alak motoszkál arrafelé. A kocsiban egy szótlan, mogorva, katonás tartású öregember lakik, akiről az a hír járja, hogy nincs ki mind a négy kereke. Ám a férfi múltja rengeteg titkot rejt… A vasúti kocsi ablakából kíváncsian figyeli a fiatal Clifton minden egyes mozdulatát. Az öreg tudja, hogy Harry többre hivatott, és eltökéli, hogy mindenben segíteni fogja őt. A kallódásra ítélt fiú és a magányos öregember barátsága azonban számos titkot fed fel – olyan titkokat, amelyek alapjaiban rázzák meg Harry életét –, és barátságokat, szerelmeket tesz próbára… Egy szétzilált család. Egy sötét rejtély. Egy letehetetlen családregény első kötete. Jeffrey Archer, az izgalmas történetek nagymestere nagy ívű elbeszélés megírásába fogott. A Clifton család krónikája az Apám bűne című könyvben folytatódik. Gál Erzsébet könyvtáros ajánlásával.

Az esküvői szertartáson tett megdöbbentő leleplezéssel Harry Clifton egész eddigi élete megkérdőjeleződik. Feldúltan hagyja ott a szertartás helyszínét, hogy minél kevesebb fájdalmat okozzon annak, akit a világon a legjobban szeret. Napokkal a második világháború kitörése előtt a megtört szívű fiatalember az egyetemet hátrahagyva beáll a Királyi Haditengerészethez, ám a hajóját elsüllyeszti egy német tengeralattjáró. A katasztrófát alig egy maroknyi ember éli túl: köztük Harry, aki alig remélt esélyt lát egy új életre, amellyel a szeretteit megkímélheti a további csapásoktól. Magára veszi egyik, tengerbe veszett társának nevét: Tom Bradshaw-ét. Az amerikai tiszt álarcát viselve érkezik meg a hajó New York kikötőjébe, csakhogy Bradshaw-t letartóztatják gyilkosság vádjával, amint amerikai földre lép. Az ügy a bíróságra kerül, a vádlott pedig egy amerikai börtönbe. Harry nem fedheti fel kilétét, hiszen azzal annak a nőnek ártana, akit a legjobban szeret a világon: Emma Barringtonnak. Mindeközben Emma hajóra száll, hogy New Yorkba utazzon. Gyermekét hátrahagyva útnak indul, hogy átkeljen az óceánon, és bármit kész megtenni, hogy a célját elérje. Egyetlen dolog hajtja: meggyőződése, hogy szerelme nem halhatott meg. Szívében érzi, hogy a férfi, akitől a sors az oltár előtt kegyetlenül elszakította, még életben van. Aprócska bizonyítéka erre egy levél. Egy levél, amely több mint egy éve felbontatlanul áll egy bristoli kandalló párkányán. – Jeffrey Archer (Majd az idő eldönti) nagy ívű családregényének legújabb kötetében a családi kötelékeket a legvégső próba elé állítják a kipattanó titkok, ahogy a történet a bristoli sikátorokból a manhattani üléstermekbe vezeti az olvasót.

A második világháború vége Harry Clifton és Giles Barrington életébe nem a várva várt békét hozza el, hanem egy lehetetlen párharcot. A szavazás eredménye arról, hogy ki örökölje a Barrington-címet és a vele járó vagyont, döntetlen lett. A lordkancellár mindent megváltoztató szavazata örökre rányomja bélyegét mindkettejük életére. Harry visszatér Amerikába, hogy a regényét népszerűsítse, míg szeretett Emmája egy kislányt keres: azt a kislányt, akit annak idején az apja irodájában találtak, a férfi halálának estéjén. Giles közben képviselőként a választásokra készül. Ám Sebastian, Harry és Emma fia lesz az, aki végül befolyásolhatja a nagybátyja sorsát. Az immár felcseperedett Sebastian Cambridge-be készül, az egyetemre. Egy rejtélyes módon felbukkanó Rodin-szobor azonban más irányba fordíthatja az életét, és akár halálos veszélybe is sodorhatja a fiatalembert… Jeffrey Archer (Majd az idő eldönti, Apám bűne) ötkötetesre tervezett regényfolyamának harmadik darabját a szerzőtől már megszokott, izgalmas, elképesztő fordulatokkal tarkított történetszövés jellemzi.

Folytatódik a Clifton és a Barrington család huszadik századon átívelő története, amelyben a főszereplőket minden eddiginél több próbatétel elé állítja az élet. Harry és Emma Clifton két gyermekük miatt is aggódhatnak: fiuk, Sebastian a barátjával, Brunóval épp az országutat rója, amikor szinte a semmiből előbukkan egy teherautó, és karambolt okoz. Vajon mindez véletlenül vagy szándékosan történt így? A balesetet csak egyikük éli túl… Úgy tűnik, Cliftonék fogadott lányának, Jessicának az élete sem érhet révbe. A rendkívül tehetséges festő lány képeit nem sokkal a kiállítást követően összekaszabolják. Ráadásul épp az esküvője előtt bukkan fel egy asszony, aki mindenáron tönkre akarja tenni a boldogságát. A halál karmai a fiatal lányt sem kímélik… A Barrington Hajótársaság időközben luxus-óceánjáró építésébe kezd. Valaki azonban bosszút esküszik, és semmitől sem riad vissza, hogy a vállalkozást meghiúsítsa. Olybá tűnik, tervét siker koronázza: a társaság a csőd szélére kerül, és az elnök, Ross Buchanan kénytelen lemondani. Posztjára többen is pályáznak, és az elnökválasztó gyűlésen mindössze egy szavazaton múlik a vállalat sorsa… Az óceánjáró is elindul első és egyben talán utolsó útjára… Vajon mi történik a Cliftonokkal? Mi lesz a hajótársaság sorsa? Véghez tudja vinni akaratát a bosszúálló? Sikerül megmenteni a társaságot a csődtől, vagy a kockázatos vállalkozás az egész családot magával rántja? Jeffrey Archer mesterien szőtt regényfolyamának (Majd az idő eldönti, Apám bűne, Féltve őrzött titok) negyedik kötete bővelkedik meglepő fordulatokban, szövevényes intrikákban, és az utolsó pillanatig fogva tartja az olvasót.

Az IRA bombája. Egy bosszúszomjas rivális. Egy lehetetlen küldetés. A hajnal csöndjében egy maroknyi bátor férfi lopakodik a Buckingham óceánjáró tatja felé. A fedélzet alatti kabinokban több száz ártatlan ember alussza álmát, mit sem sejtve arról, hogy az életük veszélyben van. Hiszen a kis csoport súlyos terhet cipel: megtalálták azt a bombát, amelyet az IRA rejtett el az egyik kabinban, és most rajtuk múlik, hány áldozatról szólnak majd a másnapi hírek… Mindeközben a szibériai hómezőn zakatoló vonat egy összetört embert, Anatolij Babakovot viszi a Gulagra. Bűne az elme bűne, eszköze pedig egy ártalmatlannak tűnő könyv. Csakhogy a párszáz oldal pusztító titkokat rejt: Babakov ugyanis egy Sztálint és rendszerét leleplező kötet szerzője. Egyetlen férfi a kapocs egy hajónyi ember és egy nép sorsfordító pillanatában: Harry Clifton. És most bebizonyíthatja, hogy a toll erősebb a kardnál. A Clifton-krónikák legújabb kötete letehetetlen olvasnivalót kínál. Jeffrey Archer a tőle megszokott módon rendkívül fordulatos és olvasmányos történetének segítségével bebarangolhatjuk Angliát, Amerikát és a Szovjetuniót. És a történet tovább folytatódik…

Ruby Lennox kelletlenül fogant Bunty méhében, és akarata ellenére jött a világra, miközben édesapja egy smaragdruhás nőnek a kocsmában azt mesélte, hogy nem is házas. Bunty sem akart férjhez menni Georghoz, de végül is a férfi hagyta el őt. Tulajdonképpen romantikus hősnő szeretett volna lenni, akit az álomférfi magával visz Amerikába. Ehelyett azonban a yorki székesegyház közelében egy állatkereskedés felett meghúzódó aprócska lakásban él, gúnyolódó, de érzékeny kislányával, meg a zsémbes Gilliannel. És ekkor Ruby… A Fénykép ezüstkeretben családregény. A XIX. század végén kezdődik egy vándorfényképész szerelmes pillantásával, aki megörökíti a gyönyörű Alice-t és gyermekeit.

Megbeszéltük a Radóval, hogy naplót fogunk írni, és majd ha öregek leszünk, jót derülünk rajta – így kezdi naplóját a tizenkét éves Laci, becsületesen bevallva, hogy a derülünk szót Radótól gyűjtötte, akinek nyelvész a papája, s ezért igen gazdag a szókincse. Laci hűségesen beszámol a kis lakásban élő háromgyermekes Faragó család eseménydús hétköznapjairól, s – valljuk be – cselekvő részt is vállal abban, hogy ezek a hétköznapok minél mozgalmasabbak legyenek. Az olvasó – akinek szerencsére nem kell öregkoráig várnia, hogy Laci naplóján jót derüljön – biztosan a szívébe zárja ezt a vidám, szeleburdi családot, amely kissé zsúfolt lakásába örömmel fogad be minden új jövevényt, legyen az aranyhörcsög, cincér vagy lopótök.

Liang asszony elhagyja a férjét, miután a férfinak ágyasa lesz, és éttermet nyit Sanghajban. A vendéglő a nyugalom és az ínyencfalatok szigete egy olyan világban, ahol nyomorúság és szürkeség uralkodik. Liang asszony Amerikába, a szabadság hazájába küldi tanulni három lányát. A lányok közül az egyik letelepszik az Államokban, míg kettő visszatér Kínába. Ám a boldogság és előrejutás helyett megpróbáltatások sora vár rájuk. Liang asszony próbálja felnyitni a szemüket arra, hogy Kína már nem ugyanolyan, mint gyerekkorukban volt, s a változásokhoz alkalmazkodni kell. Csakhogy lehet-e alkalmazkodni egy zsarnokságra, hazugságra és erőszakra épült világhoz? A Nobel-díjas írónő utolsó és egyik legjobb regénye egy szép, bölcs, a hagyományos értékeket őrző asszony és három lányának sorsát követi nyomon a 60-as évek Kínájában, a kommunista uralom megerősödésének idején.

Pearl S. Buck nemzedékeken átívelő családregényében a múlt századi Kínába viszi el az olvasót. Negyvenedik születésnapján egy gyönyörű asszony úgy dönt, hogy visszavonul a házasélettől, és ezentúl önmagának szenteli az idejét, férje mellé pedig ágyast keres. Több mint húsz évig erős kézzel irányította a fényes udvarház működését, intézte a hagyományos kínai család hétköznapjait, ahol nem sok minden változott az elmúlt sok-sok generáció során. Az asszony döntése felbolygatja az egész birtok életét, és a látszólagos nyugalom fátyla mögül előbukkannak a fájdalmas érzések, a düh és vágy. Az ágyas sorsa tragédiába torkollik, a férj pedig egy örömlány oldalán találja meg boldogságát. Az asszony életébe egy olasz misszionárius pap hoz gyökeres változást és szerelmet. A Nobel-díjas írónő érzékletes képet fest Kína mindennapjairól, a különös hagyományokról, amelyekbe, mint selyembe a díszes hímzés, simulnak bele a női sorsok.

A Vadhattyúk – a huszadik századi lidérces kínai történelem három asszony sorsában elmesélve. Memoár és családtörténet: háromnemzedéknyi nagycsalád históriája. A szerző nagyanyja életének elbeszélésével kezdi, aki egy kínai hadúr ágyasa volt, majd egy bölcs és türelmes mandzsu orvoshoz ment feleségül, anyja történetével folytatja, aki a hívő kommunisták generációjához tartozott, s végigjárta a lelkesedés, a gyötrődés, majd a meggyötretés és a végső kiábrándulás stációit. Férjével, a hajlíthatatlan kommunistával ellentétben ő túléli azt a temérdek iszonyatot, amit a kínai szocializmus és a kulturális forradalom még a pártelit tagjai számára is tartogatott. Az író pedig fiatal leányként maga is megtapasztalja, mit jelent vörösgárdistaként felvonulni Pekingben, mint „bírálati gyűlés”-en társainak céltáblája lenni, vagy „mezítlábas doktor”-ként falura menni… Mao Ce-tungnak sikerült a valóságban túlszárnyalnia Orwell fantáziáját: az a tömény borzalom, amit a kommunizmust a keleti despotizmussal ötvöző Mao a föld lakosságának egynegyedére zúdított, páratlan a történelemben. A világ egyik legrégebbi kultúrájának emlékeit majdnem teljesen megsemmisítette, a hatalmas országot egyetlen összefüggő, sajátosan kínai lágerré alakította. Arról a Kínáról, amely itt az olvasó elé tárul, még csak sejtelme sem lehetett senki külföldinek, sem szorgalmas újságolvasónak, sme másnak, de talán még a szakembernek is csak módjával. Chang könyve, mondhatni, hosszan elnyújtott kiáltása, immár nem a mélységből, hanem a mélységről – a vérrel festett írásjegyes, Maót dicsőítő vörösgárdista-zsebkendőről, a gondolatellenőrzés legrafináltabb formáiról, s nemkülönben arról, hogy embernek maradni és szeretni igenis lehetséges a pokol legmélyebb bugyrában is! A Vadhattyúk – szenvedések láncolata és apró, ritka örömök, kiszolgáltatottság és lélegzetelállító bátorság, megaláztatások és lelkierő. Hihetetlen, de hiteles történetek, személyes élményből fakadók, vagy hallottak, hol érzelmesek, hol szikárak. „Nyugodt és mértéktartó kínai történelem, de sikerkönyvként olvastatja magát. Egyszerűen letehetetlen.” – írja a könyvről egyik amerikai kritikusa. A Vadhattyúk valóban világsiker: eddig huszonöt nyelvre fordították le, Angliában elnyerte Az Év Könyve díjat, és csak a papírfedeles kiadásból egymillió példány fogyott. Pánczél Edit könyvtáros ajánlásával.

Anne-Marie Bradshaw, Jonathan Bingley legidősebb lánya fiatalon megözvegyül, és mély gyászba borul. Édesapja felesége, Anna próbál a bizalmába férkőzni, és megtudja, hogy nem megboldogult férje halálát gyászolja – mivel házassága érzelmektől mentes és rendkívül boldogtalan volt –, hanem hihetetlen megkönnyebbülést érez. Életében hamarosan újabb férfi tűnik fel, Netherfield új képviselője, Mr. Colin Elliott személyében, aki maradi pártjával szembefordulva támogatja az oktatásügyi és egészségügyi reformokat, és akinek a segítségével Anne-Marie közelebb kerül álma megvalósításához: egy szegény családok számára is elérhető gyermekkórház létrehozásához. Miközben a kórházért kampányolnak, Anne-Marie végre újból kivirul, és – korábbi borzalmas tapasztalatai ellenére – talán készen áll egy új, boldog kapcsolatra…

A Jane Austenért gyerekkora óta rajongó Rebecca Ann Collins nem másra vállalkozott, mint hogy folytatja a Büszkeség és balítéletből megismert szereplők történetét. A nagy sikerű Pemberley-krónikák sorozat lapjain tovább követhetjük a Darcyk, a Bingley-k és családjuk, barátaik, valamint a Collins által életre hívott, új szereplők életének folyását. Mr. Darcy lánya, a bájos, gyönyörű és intelligens Cassandra ezúttal komoly kihívással találja szemben magát: miközben életét kitölti saját, boldog házassága és a gyermekei, öccse, Julian problémái miatt rá marad a Pemberley-ről és az unokaöccséről való gondoskodás. Cassynek minden belső erejére és leleményességére szüksége van ahhoz, hogy nevelje Julian fiát, és Pemberley bérlői is elégedettek legyenek. Amikor problémák sorozatával néz szembe – a lánya látszólag nem megfelelő kapcsolatba kezd, a fia akaratán kívül belekeveredik egy gyilkossági nyomozásba –, Cassynek cselekednie kell, mielőtt a dolgok kikerülnek az irányítása alól. A viktoriánus korban Anglián végigsöprő drámai politikai és társadalmi változások élénk háttere előtt a Mr. Darcy lánya figyelemre méltó történet egy erős asszonyról a férfiak világában, aki küzd, hogy egyensúlyba hozza az elvárásokat a szerelemben és kötelességben lányként, feleségként, anyaként és nővérként.

Minden idők egyik legsikeresebb regényének, Jane Austen Büszkeség és balítélet-ének főhősei élik tovább életüket e bájos és szellemesen megírt történet lapjain. Öt fiatal nő – az Elizabeth Bennetet és Mr. Darcyt követő új generáció – élete bontakozik ki a kötet lapjain, némelyikük még Jane Austen, mások viszont már Miss Collins képzeletéből léptek elő. Az izgalmas történések egy mozgalmas időszakba ágyazódnak: az ipari forradalom utáni időszak érájából kiindulva egészen a viktoriánus kor kezdetéig. Ezek az asszonyok más Jane Austen-hősnőkhöz hasonlóan mind erős, független egyéniségek, kiknek történetét az egymáshoz és a Pemberley-hez fűződő viszony köti össze. A központi téma természetesen továbbra is a szerelem, barátság, házasság és a kötelességtudat, valamint mindezek mellett a kor legnagyobb politikai és szociális kihívásai.

A menyegzőnek vége, szedelőzködnek a vendégek. Két boldog ifjú pár búcsúztatja őket: Elizabeth & Mr. Darcy Jane & Mr. Bingley Jane Austen világhírű Büszkeség és balítélet című könyvének történetét gondolta tovább Rebecca Ann Collins. Az ismert és szeretett szereplők közös élete még csak most kezdődik. Szerelem és házasság, pénz és gyerekek – személyes történetük összefonódik a korabeli Anglia politikai és társadalmi változásaival, melyek Pemberley-t sem kerülik el.

Szerelem. Árulás. Halál. A Darcy és a Bingley család három generációjának története folytatódik a közép-viktoriánus kor politikai és társadalmi színpadán Jonathan Bingley sok éve lemondott politikai karrierjéről – a családi béke kedvéért. Ám a rosingsi uradalom intézőjeként végzett munka nem elégíti ki, így kapva-kap a lehetőségen, amikor pártja aktívabb szerepvállalásra kéri fel. Szinte ezzel egy időben értesül róla, hogy Netherfield Park ismét eladó. Úgy érzi, szülei egykori otthonánál ideálisabb helyet keresve sem találna arra, hogy meleg családi fészket teremtsen szerettei számára. Ám legnagyobb megdöbbenésére felesége mindkét döntését heves tiltakozással fogadja. Vitáik olyan torzsalkodássá fajulnak, amely már-már a házasságuk felbomlásával fenyeget. Aztán egy végzetes, tragédiával végződő éjjelt követően megkezdődik az egymásra mutogatás, a másik hibáztatása. Úgy tűnik, Netherfield Park hiába várja új lakóit.

Cetta és fia, Christmas Olaszországból menekült az erőszak és a viszontagságok elől Amerikába, a remények országába. A nő egyetlen vágya, hogy a kisfia igazi amerikai legyen: szabad azért, hogy boldog lehessen, de mindenekelőtt szabad azért, hogy önmaga lehessen. Ám a huszadik század eleji New York külvárosaiban „amerikainak lenni” egyben azt is jelenti, hogy konfrontálódni kell a világ minden szegletéből érkező emigránsok közösségével, amelyben a törvényeket a gengszterek és az embereik diktálják. Ebben a helyzetben nem könnyű élni és az álmokért küzdeni, hacsak nincs az embernek különleges tehetsége. Christmas bizton számíthat a rendkívül élénk fantáziájára és arra a képességére, hogy amit mesél, azt hihetővé is tegye olyan történetekkel, amelyek álmodozásba ringatnak mindenkit, aki csak hallgatja. Így születik meg a Diamond Dogs képzeletbeli bandája, amely mindössze két kisfiúból áll, mégis képes egész New York urává válni, sőt az első független rádiócsatorna segítségével a város minden lakásába eljutni. Az Álmok bandája Christmas és Cetta története, és minden emberé, akinek az élete az övékbe fonódik a huszadik század elejétől 1929-ig, Olaszországtól az őrült húszas évek New Yorkján át Kaliforniáig és a születőben lévő hollywoodi filmiparig. Kitűnő példája annak, hogyan lehet tiszta szívet megőrizve ésszel feljutni a ranglétra legaljáról akár a legtetejére, hogy érdemes kitartani az álmaink mellett, mert megvalósulhatnak, ha harcolunk értük. Luca Di Fulvio egy igazi nagyregénnyel ajándékoz meg bennünket, amely mesél a rádió, a mozi, a Broadway, a reklámok, a felhőkarcolók, az autók – de mindenekelőtt egy nagy szerelem, Ruth és Christmas szerelmének – születéséről, és egy álom erejéről, amely talán még a valóság felett is győzedelmeskedhet.

Ez a könyv a keresések könyve: egy elveszettnek hitt Amati hegedűé, a Cigány hegedűversenyé és nemkülönben önmagunké. A huszadik század elejétől napjainkig ívelő családregény a mindent elsöprő szenvedélyek könyve is, amelynek lapjait át – meg át szövi a zene. Az emlékképekben és a jelenben párhuzamosan zajló események formálják az Angliában élő két kitűnő hegedűművésznő sorsát: Karináét és nagyanyjáét, Mimiét – aki a húszas – harmincas években az egyetlen roma tehetségként végezhette el a Zeneakadémiát Magyarországon. Az érzelmi hullámzásokban, fordulatos cselekményekben, megható történetekben gazdag regény, amelyben kultúrák keverednek, faji előítéletek ütköznek, Jessica Duchen megrendítő álma a magyar történelem több mint fél évszázadáról.

EGY REGÉNY A CSODÁRÓL… EGY CSODÁLATOS REGÉNY Leif Enger regényében egy tizenegy éves asztmás kisfiú, Reuben Land meséli el a történetet, amely nem mindennapi családjáról szól. Jeremiah, az apa, egyedül neveli két fiát és a kislányát. Szegényes körülmények között, ám harmonikus boldogságban élnek egy amerikai kisvárosban. Az édesapa mélyen gyökerező vallásossága megingathatatlannak tűnő értékrendet jelent a gyerekek számára is. Egy szörnyű nap történései azonban súlyos cselekedetre késztetik a legidősebb fiút, Davyt, aki szerettei védelmében megöl két fiatal suhancot. A fiatalember végül a menekülést választja, mert tudja, hogy az igazságszolgáltatás nem az ő pártján áll. A kétségbeesett kis család maradéka pedig felkerekedik, és átutazza Dakota jégbe burkolózó Terméketlen Táját, hogy megtalálja Reuben szökevény bátyját. Jeremiah – akinek a hite annyira erős, hogy úgy hiszik róla, csodákra is képes – és két gyermeke szorosan a menekülő Davy nyomában jár, de követi őket az FBI ügynöke is. A történet pedig mindeközben egyre különösebb fordulatokat vesz, mígnem úgy tűnik, az apa által vallott és közvetített értékek a legnagyobb bajban is támaszul szolgálnak. A folyó dala ötvözi a családi dráma és a romantikus kalandregény jellegzetességeit, s nemcsak a mindennapok spiritualitásába és titokzatos varázslatosságába tesz felfedezőutat, de az élet után ránk váró világba is bepillantást enged. Enger első regénye olyan értékekről mesél, mint a család, a hit és a szeretet összetartó ereje.

A romantikus családregény első kötete végén úgy búcsúztunk el Emmától és Gábortól, hogy éppen önfeledten játszottak három gyönyörű kisfiukkal a balatonkörtvélyesi házuk kertjében, és Emma már negyedik gyermeküket várta. Az Emma fiai című második részben a három fiúgyermek – Tamás, Péter és Gábor, azaz Öcsi – történetével ismerkedhetünk meg. A három fiú, akik külsőleg és jellemükben is nagyon különböznek egymástól, a maguk egyéni módján és eszközeivel próbálják megtalálni a boldogságot a húszas–harmincas években. A második világháború kitörése és eseményei azonban a Kóthay családot is megtépázzák; nem maradnak el a tragédiák sem. A háború után kibontakozó új rendszer pedig baljós árnyékot vet az életben maradottak jövőbeni sorsára. Az Emma szerelméhez hasonlóan a családregény második kötete is bővelkedik izgalmas, váratlan fordulatokban, valamint megható, boldog és elkeserítő pillanatokban – egyszóval igazi kikapcsolódást ígér. Ha a kedves Olvasónak tetszett az Emma szerelmének történetét elmesélő első rész, a három fiúról szóló második kötetben sem fog csalódni. Hamarosan megjelenik a harmadik, befejező rész is, amely a huszadik század végéig kíséri a Kóthay család lebilincselően izgalmas, jellegzetesen magyar történetét: az Emma lánya.

A trilógia harmadik, befejező része a hírhedt ötvenes években kezdődik. A kommunista diktatúra évei, majd az ötvenhatos forradalom után a Kóthay család tagjai ismét elszakadnak egymástól. Emma a lányával, Évával és az unokájával Amerikába emigrál, Tamásék azonban az otthonmaradás mellett döntenek. A század második felének eseményeit a szélrózsa minden irányába szétszóródó Kóthay gyerekek és unokák mind különbözőképpen élik meg. A forradalmat követő megtorlás, 1968 Párizsa, a szögesdróton inneni világ szürke, nyomasztó hétköznapjai, a Kádár-korszak békés álarca mögött a szabadság fájó hiánya, a nyolcvanas évek színes, ám sekélyes időszaka, majd pedig a rendszerváltás éppen úgy főszereplői a könyvnek, mint az egyre népesebb, sokszínű család tagjai. A különböző szálakon futó cselekmény és a szereplők sorsa sokszor találkozik, néha egybefonódik, máskor újra külön utakon megy tovább, mindvégig a már megszokott izgalmakkal, váratlan és meghökkentő fordulatokkal. Végül, a rendszerváltás esztendejében egy boldog-szomorú esemény során újra összegyűlik az egész család a régi, Balaton-parti házban, és az is kiderül, hogy habár végleg lezárult egy korszak, azért lesznek, akik továbbviszik Emma örökségét.

A regény a múlt század fordulójának környékén játszódik három helyszínen: a békebeli, gyönyörű, de egyben dekadens Párizsban, Budapesten, és egy elképzelt, a Balaton északi partján fekvő, festői, álmos kisvárosban, Balatonkörtvélyesen. A főszereplőket, Emmát és Gábort már születésük óta egymásnak szánta a sors, mégis csak tragédiák és félreértések sorozata után lehetnek egymáséi. Viszontagságos történetük és a lassan kialakuló szenvedélyes szerelmük mögött ott húzódnak a századforduló eseményei: a magyar millennium, a huszadik század beköszönte, majd az első világháború, minden nyomorúságával, és a Tanácsköztársaság időszaka. Végül pedig Horthy híres fehér lovas bevonulásával – a „bűnös városba” – zárul a történet.

Lebilincselő, három generáción átívelő családregény Paj Ling gyönyörű, kínai édesapjától és fehérorosz anyjától örökölte különlegesen szép vonásait, ráadásul csodás lótusz lábai vannak és Jik-Munn jogot formál erre a pompás játékszerre…. Ám a fűszerfarm tulajdonosa talán bölcsebb döntést is hozhatott volna, minthogy újabb fiatal ágyast vásárol, ráadásul egy olyan leányt, akinek vágyai messze túlszárnyalják a társadalmi kötöttségeket, s merészségében és elbizakodottságában megtanult írni és olvasni. Li-Sia – miután születésekor misztikus módon megmenekül a biztos haláltól – szépséges fiatal lánnyá cseperedve megtudja, hogy apja el akarja „köttetni” a lábát, mivel ez erősítené ékességét és emelné az árát, így a jövőben a lánya „ragyoghatna családjának dicsőségére, akár egy új érme”. Az öntudatos Li-Sia azonban sokkal merészebb terveket dédelget, és mindenáron ki akar törni a neki szánt sorsból… Finom „kolibri ujjainak” köszönhetően egy selyemfarmra kerül, ahol szorgalmasan dolgozik, azonban művészi szinten végzett munkája közben, egészen máshol járnak a gondolatai. Biztos benne, hogy egy napon teljesülhetnek vágyai, tanulhat majd, hogy magabiztos és önálló nővé válhasson és megtalálja az őszinte szerelmet. Szju Szing szülei régi szolgálójának védő szárnyai alatt, titokban nevelkedik egy elrejtett helyen. Itt egy öreg mester irányításával megtanulja a lélek bölcsességeit és a harcművészetet. Fiatal lánnyá serdülve, eltökélten angol édesapja keresésére indul, akiről még nevelője mesélt neki gyermekkorában. Szing ideiglenes menedékre lel a Csillogó Ékkövek fogadójában, egy ópiumbarlangban, ahol megtanítják az örömszerzés művészetére, ő azonban nem szeretné az ágyasok életét élni. Kivételes édesanyjától örökölt ereje, és tudatossága segít neki megtenni a hihetetlen élményekkel és viszontagságokkal teli utat, amelyen megpróbál visszatalálni gyökereihez, s végre megtörni a generációkon keresztül családját üldöző balszerencsét. Útja végén szerelmet és megnyugvást talál a felmenői által megteremtett csodás és különleges világban. A szerző gyönyörűen tárja elénk az ősi kínai kultúra, a harcművészetek, az érzelmek és emberi sorsok hihetetlen és misztikus világát. hipnotikus mese…..költészet és szenvedély járja át a történetet. Bognár Csilla könyvtáros ajánlásával.

Lebilincselő történet Mario Puzo legendás szereplőiről, a Corleone család tagjairól New York, 1933. A város a nagy gazdasági világválság következményeitől szenved. A New York-i maffiacsaládok fölvirágzottak ebben az időszakban, de a szesztilalom föloldásának közeledtével már készülődik a harc, amely eldönti majd, mely szervezetek emelkednek föl, és melyek néznek szembe erőszakos véggel. Vito Corleone számára semmi sem lehet fontosabb családja jövőjénél. Míg kisebb gyermekei, Michael, Fredo és Connie iskolába járnak, mit sem sejtenek apjuk igazi foglalkozásáról, nevelt fia, Tom Hagen pedig egyetemista, a családfő elsősorban a legnagyobb, Sonny miatt aggódik. Vito üzletembernek szánja, a tizenhét éves, nyughatatlan és forrófejű Sonny azonban másra vágyik: apja nyomdokaiba lépne, hogy részesévé váljék a tulajdonképpeni családi vállalkozásnak. A Corleone család, ez a hagyományból és erőszakból szőtt, életteli, fordulatos és mélyen szántó regény megörvendezteti a rajongók seregeit, akik nem tudnak betelni A keresztapával, ugyanakkor egy egészen új nemzedékkel is megismerteti a történetet, további mellékszálakat bont ki, közben alaposabban megvilágítja korábban már említett mozzanatok hátterét, részleteit. Musztács Krisztián könyvtáros ajánlásával.

A megfagyott világ ott veszi fel a történet fonalát, ahol az 1. kötet abbamaradt: az öt – amerikai, német, orosz, angol és walesi – család egymásba fonódott életét ismerhetjük meg a Harmadik Birodalom felemelkedésével kezdődő, majd a spanyol polgárháborúval és a második világháború nagyszabású drámáival folytatódó, az amerikai és az orosz atombombák felrobbantásáig tartó időszakban. Vagyis az 1930-as évek elejétől 1946-ig. A német apától és angol anyától született Carla von Ulrich egyszeriben úgy érzi, maga alá temeti a náci árhullám; óriási bátorságról tanúskodó és szomorú következményekkel járó tettre szánja el magát… Woody és Chuck Dewar, a titkokat rejtegető két amerikai fivér is ki akarja venni részét a fasizmus elleni harcban, egyikük Washingtonban, a másikuk pedig a Csendes-óceán véráztatta dzsungeljeiben… Lloyd Williams, az angol diák a spanyol polgárháború tűzkeresztségében eszmél rá, hogy a kommunizmus ellen ugyanolyan elszántan kell harcolnia, mint a fasizmus ellen… Daisy Peshkovot, az Amerikában élő milliomoslányt kizárólag a népszerűség és az élvezetek hajszolása érdekli, amíg a háború meg nem változtatja az életét, nem is egyszer, hanem kétszer is, miközben unokabátyja, Vologya olyan pozíciót harcol ki magának a szovjet hírszerzésen belül, amely az háború kimenetelére hatással lesz. A főszereplők élete kibogozhatatlanul összekuszálódik, miközben élményeiken keresztül kirajzolódnak a 20. század arculatát meghatározó kataklizmák. A történet a gazdagok dolgozószobájától a vérzivataros, füst borította csataterekig mindenütt egymásba gabalyodik, és az olvasó egyre bonyolultabb drámák tanúja lesz. Ahogyan azt Ken Follettnél már megszoktuk, a történelmi háttér briliáns bemutatása alapos kutatásokon alapul, a cselekmény gyors sodrású. Az szerző szenvedéllyel és mesteri kézzel vezet el bennünket egy olyan világba, amelyről azt hittük, jól ismerjük, ám amely a könyv elolvasása után már sohasem fog a régi színben feltűnni. A 2. kötet, A megfagyott világ a Párizs környéki békékkel kezdődik, és az amerikai és a szovjet atombomba feltalálásáig tart, szereplői az 1. rész hőseinek gyermekei.

A titánok bukása a század történelmének első húsz, felkavaró éve, amely nemzetek bukását és felemelkedését hozta. A cselekmény középpontjában egy angol arisztokrata, Fitzherbert gróf áll, akinek Elisaveta orosz hercegnő a felesége. Miközben a gróf a walesi szénbányákban szipolyozza ki a bányászokat, kastélyában uralkodókat és diplomatákat lát vendégül. Ezen diplomaták egyike a rejtélyes Walter von Ulrich gróf, a német követség attaséja, aki beleszeret a gróf szabadgondolkodású húgába. A vendégek közt több különös alak is felbukkan. Egyikük Wilsonnak, az Egyesült Államok elnökének személyi titkára. Amerikában pedig él egy orosz üzletember, Vyalov, akiről mindenki tudja, hogy a szesztilalmat kihasználva tett szert roppant vagyonára. Vyalov szolgálatába szegődik, majd elcsábítja annak lányát Lev Peskov lovász, aki hamis útlevéllel vándorolt ki Petrográdból. Bátyja, Grigorij Peskov öntudatos munkás, a kommunista vitakör tagja, majd az 1917-es oroszországi forradalom egyik vezetője. Lenin és a bolsevikok győzelme után komisszárként a Kreml egyik elegáns lakásába költözhet be családjával. Ezeknek a világ különböző részein élő családoknak a sorsa a nagy történelmi események, elsősorban a világháború során egymásba kapcsolódik. A titánok bukása izgalmas, mesterien felépített cselekményű regény, amely megmutatja, hogyan sodródott bele Európa és Amerika az első világégésbe.

Az Évszázad-trilógia öt család – egy amerikai, egy angol, egy walesi, egy német és egy orosz – történetét mutatja be a 20. században. A harmadik kötet a hidegháború, az 1960-as és az 1980-as évek közötti időszak hatalmas szociális, politikai és gazdasági változásait mutatja be: a polgárjogi mozgalmakat az USA-ban, a politikai gyilkosságokat, a vietnami háború elleni tiltakozásokat, a berlini fal felhúzását és lebontását, az atomcsendegyezményt, a gorbacsovi peresztrojkát és természetesen a rock and roll és a beat nemzedékét. Rebecca Hoffmann, a Kelet-Berlinben élő Von Ulrich család adoptált gyermeke rájön, hogy egy Stasi-ügynökhöz ment feleségül. A férfinak az volt a feladata, hogy a nagypolgári családot figyelje. Csodával határos módon az asszonynak sikerül átszöknie a falon, és Hamburgban kezd új életet… George Jakes, a félvér jogász Robert F. Kennedy csapatához kerül az Igazságügyi Minisztériumba, és belecsöppen a polgárjogi mozgalmak kellős közepébe… Cameron Dewar, a szenátor unokája a republikánusok oldalán a Watergate-ügy egyik ötletadója és kivitelezője lesz… Gyimka Dvorkin Moszkvában Nyikita Hruscsov személyi titkáraként kezdi politikusi karrierjét, így a leszerelési tárgyalások, a csehszlovákiai bevonulás aktív résztvevője. Újságíró ikertestvére, Tánya révén kapcsolatba kerül a másként gondolkodókkal… A fantasztikusan eleven történeti háttér előtt a szereplők rengeteg izgalmas világesemény résztvevői, nagyszerű karriert futnak be, magánéletükben azonban sokkal kevésbé sikeresek: gyakran több évtized múltán ismerik fel, hogy ki is az igazi társuk. Ken Follett sodró lendületű cselekményeken keresztül egy olyan világba vezet bennünket, amelyről azt gondoljuk, hogy ismerjük, hiszen átéltük, s most mégis másképpen látjuk.

Jonathan Franzen a kortárs amerikai irodalom egyik legnagyobb sztárja és fenegyereke, az író, aki kikosarazta Oprah Winfreyt, amikor az szerette volna meghívni országos nézettségű Könyvklubjába, és aki még képregényekben és a Simpson család egyik epizódjában is szerepel. Ellentmondásos, tőrőlmetszett értelmiségi figura – az a fajta, aki nem húzódik vissza elefántcsonttornyába, hanem érzékenyen reagál korának jelenségeire, és a nagy társadalmi, globális mozgásokat nemcsak elméleti összefüggéseikben látja, de regényíróként beépíti szereplőinek legapróbb rezdüléseibe is. 2001-ben megjelent regénye, a Javítások, Franzen eddigi legsikeresebb és a kritika által is legméltatottabb műve. Akárcsak az Európa Könyvkiadónál korábban megjelent Szabadság, ez is családregény – az amerikai módra szétszóródott, diszfunkcionális Lambert család regénye, amelynek tagjai különféle életstratégiákkal kísérleteznek és élethazugságokkal küszködnek; különféle módszerekkel próbálkoznak életük – és úgy általában a dolgok – megjavítására. A regény egyik középponti szála Enid Lambert küzdelme, hogy – csellel, könyörgéssel vagy zsarolással – elérje, hogy a család még egyszer, utoljára összegyűljön a szülői házban karácsonyozni. Még egyszer, utoljára, mielőtt férje, a Parkinson-kóros Alfred elveszíti kommunikációképessége maradékát. A gyerekek – a nős férfiakhoz és feleségeikhez vonzódó sztárszakács Denise, az előítéletekkel és depresszióval küzdő családapa, Gary és a család fekete báránya, a reménybeli forgatókönyvíró Chip – különféle viszontagságok után végül meg is jelennek a közép-nyugati kisvárosban, St. Jude-ban, hogy a sok hazudozás és menekülés után immár összezárva, egymás szemének tükrében egy-egy pillanatra felvillantsák igazi arcukat.

Patty és Walter Berglund régebben St. Paul városának dzsentrifikálói közé tartoztak – ők voltak a lerobbant belvárosi lakónegyed első csinosítói, a leggondosabb szülők, a bionemzedék úttörői. Patty eszményi szomszéd volt: mindig meg tudta mondani, hol kell leadni a kimerült elemeket, hogyan lehet rávenni a rendőröket, hogy tegyék a dolgukat. Irigylésre méltóan tökéletes anya volt, férje álmainak asszonya. Walterral, a környezetvédő jogásszal, a biciklin munkába járóval, az elkötelezett családapával kivették a maguk szerény részét abból, hogy jobbá legyen a világ. Ám most, az új évezredben Berglundékat hirtelen csupa rejtély övezi. Miért költözött át tinédzser fiuk az agresszíven republikánus melós szomszédékhoz? Miért vállalt állást Walter a természeti rekultivációval álcázott külszíni szénfejtésnél? Hogy kerül már megint a képbe Richard Katz, a bogaras rocker, Walter hajdani évfolyamtársa és legjobb barátja? És főleg: mi történt Pattyvel? Miért lett a Barrier Street legfényesebb csillagából egyszeriben egészen másfajta, kellemetlen szomszéd, dühöngő fúria, aki szinte a kandi utca szeme láttára esik szét? A „Szabadság” hatalmas, poszt-updike-i amerikai családregény modern szerelmekről és házasságokról, egyszerre komikus és tragikus feltérképezése a szabadság fogalmával és gyakorlatával együtt járó kísértéseknek és terheknek: a tinédzserszex mámorának és izgalmainak, a középkorúság hirtelen megbillenő kompromisszumainak, városi létnek és pusztuló természetnek, a birodalomépítés nyomasztó súlyának. Hogyan éljünk, szeressünk, boldoguljunk egyre zavarosabb világunkban: az amerikai nagyregények örök kérdései, új, nyersebb megvilágításban.

Kimberley Freeman legújabb világsikerű családregényében három izgalmas nőt mutat be a már tőle megszokott érzékenységgel, és a szerelmekkel, csalódásokkal, sikerekkel gazdagon szőtt, lebilincselő történetben mindannyian magunkra ismerhetünk. A hidegháború idején Leningrádban egy nyári estén a hétéves, csúnyácska Szonya életébe egyszer csak beköszönt a szépség: szülei befogadják árván maradt unokatestvéreit, Natalját és Lénát, és onnantól a három kislány sorsa elválaszthatatlanul összefonódik. A Szovjetunió bukásával kinyílik előttük a világ, a hírnévről és gazdagságról álmodozó fiatal nők pedig immár Nyugaton kezdenek új életet. Szonya az eszével tör ki a szegénység béklyóiból, Natalját páratlan vonzereje teszi ünnepelt sztárrá, Léna pedig, aki csak majdnem annyira gyönyörű, mint nővére, a szerelemben teljesedik ki. Boldogságuk azonban nem lehet felhőtlen, a köztük lévő eltéphetetlen köteléket egyre inkább féltékenység, rivalizálás és árulás kezdi ki. Amikor pedig múltjukból feltűnik egy sötét alak, nemcsak féltve őrzött titkuk derülhet ki, de az életük is veszélybe kerül…

A Forsyte-Saga A Viktória-korszak Angliájának nagy regényírója realista kritikával vizsgálja és ábrázolja a századforduló angol társadalmát. Főművében valóságos mondává, legendává, „szágává” szövi a Forsyte-család egymást követő nemzedékeinek történetét. Ez a család a birtoklási szenvedély jelképének tekinthető. Életeleme a pénz, a vagyon, melyet örökölt és gyarapítani már alig tud, de körömmel-foggal meg akar őrizni. A Forsyte-regényeket az író két ciklusba foglalta össze. Az első ciklus a Forsyte-Saga, mely három regényből (A tulajdonos, Válóper és Ez a ház kiadó), továbbá két intermezzóból, közjátékból, összekötő elbeszélésből áll. A cselekmény 1886-ban indul meg, az öreg Jolyon házában, és elvezet a búr háborúba, Viktória királynő temetésére, a százegy éves Timothy Forsyte halálos ágyához. Tanúi vagyunk Bosinney építész, Soames Forsyte és ifjabb Jolyon, a művész Forsyte szerelmi drámájának. A ciklus első felének izgató nőalakja a szép és bájos Irene, míg a ciklus végén már az első világháború utáni nemzedék lép színre, és a nyughatatlan Fleur házasságának története már egy másik Anglia jellemző vonásait tünteti fel. Osvald Éva könyvtáros ajánlásával.

John Galsworty az angol irodalom legnagyobbjai közé tartozik. Technikája az impresszionista festésmódra emlékeztet – a természetet, az emberi világot, hõseinek jellemét váltakozó képekben, tovavillanó víziókban látja és mutatja meg. Regényei központjaiban egy-egy nagy szerelem lobog – talán az egyetlen emberi szenvedély, amelyet iróniája megkímél. A Modern komédia szintén három ciklusból áll. A fehér majom a nyugati kultúra bomlását, a Hattyúdal pedig e kultúra végét jelképezi. Az ezüst kanál a kiváltságos osztály szatírája, azoké, akik az angol közmondás szerint szájukban ezüst kanállal születtek.

Latin-Amerika nemcsak leghíresebb, de egyben legreprezentatívabb regényének színhelye Macondó, egy képzeletbeli, szinte meseszerű városka az őserdők mélyén, ahol a Buendíák évszázados történetét kísérhetjük figyelemmel. A városka előbb felvirágzik, majd elpusztul, de a Buendíák sorsa lényegében változatlan marad: gazdagon vagy nyomorral küzdve egyaránt a társtalanság, az egyhangúság ellen lázadnak, amelyből a család minden tagja csak egy kivezető utat talál: a szenvedély és a szerelem megváltó lehetőségét. Az eposzként hömpölygő mesében végül kipusztulnak ugyan a Buendíák, kihal a család, de az utolsó, Aureliano megtalálja az értelmes, tudatos élet elemeit, amelyben az olyan nemzetségnek, amely száz év magányra van ítélve, nem adatik meg még egy esély a világon. A Nobel-díjas író legnagyobb remeklése e regény, minden olvasónak ajánljuk. A mű bekerült A Nagy Könyv játékban kiválasztott legjobb tizenkét regény rangos listájába.

A félárva, zárdában nevelkedett Idának az apja, Ó Péter borkereskedő gazdag hozománnyal, hirdetés útján keres férjet: sürgősen szabadulni akar leányától, hogy továbbra is szabados életmódjának hódolhasson. A leendő férjnek életmentő a pénz, hisz tehermentesítheti vele nővére birtokát, s jómagának is alkalma nyílik festői ambíciói megvalósítására. Az esküvő előtt Balogh Csaba és Ó Ida megfogadja egymásnak: üzleti alapú és szigorúan formális házasságukat egy esztendő múltán felbontják…

A Tucatjával olcsóbb! című vidám családregény a mozgástanulmányokkal foglalkozó apa, a pszichológus anya és a pontosan tizenkét, azaz kereken egy tucat csemetéjük szívet melengető, mókás története. A saját szüleinktől tudjuk, hogy a vesződségek ellenére már egyetlen gyermek is mérhetetlen öröm és jókedv forrása… Ám belegondoltatok-e már abba, milyen lehet az élet tizenkét eleven, kora reggeltől késő estig nyüzsgő gyerkőccel? Érdemes megismerkedni ezzel a nem hétköznapi családdal, és az apa különc, ám mégis gyakorlatias nevelési elveivel. A szédületes kalandok többsége a saját gyerekkorunkból ismerősnek tűnhet, és talán éppen ezért nyújt ennyi örömöt ez a könnyed, szórakoztató és tanulságos olvasmány.

A Spinoza család az ősidőktől fogva zsidó volt, talán inkább a körülményeknek, mint a meggyőződésüknek következményeként. Egy váratlan felfedezést követően a család egyik tagjának birtokába kerül az örök élet receptje, ami isteni adomány, de ördögi örökség is egyben. Ari Spinoza az utolsó sarj, kezében a múlt és a jövő: 36 generáció mágikus, vérrel és szenvedéllyel teli krónikája. Ősöké, akik ott voltak Európa történelmének legfontosabb pillanatainál, és döbbenetes titkok ismerői. A halhatatlanság elixírje egyszerre torokszorító és humoros családregény az emlékezés erejéről, és mindazokról, akik leigázhatták volna a halált, de megelégedtek az örökkévalósággal…

Izgalmas könyvet tart kezében az olvasó, amely egyszerre memoár, családtörténet és korrajz. Az író, Görög Sándor gyógyszerkutató, egyetemi tanár, az MTA rendes tagja életét számos, számára sokszor veszélyekkel, tragikummal teli ellentmondás határozta meg. Az 1930-as években keresztény középosztálybeli családba születik Szombathelyen, ugyanakkor szinte az egész családja elpusztul a holokauszt során. Ő maga egy kőszegi szerzetesi rendházban vészeli át ezt az időszakot, és utána is ott talál menedékre még egy pár évig; a szombathelyi premontreieknél éli át az egyházi iskolák államosítását. Ekkoriban pap szeretne lenni, sőt egyenesen missziós pap… Később nagy hatással van rá a természettudományok racionalizmusa, ami megváltoztatja a világnézetét. A szerző ezúttal számára új területen jelentkezik ezzel a könyvvel, amelyben a szülei gyermekkorától napjainkig terjedő évszázad tablóját festi meg személyes emlékek és rengeteg kordokumentum segítségével. Az olvasót megérinti a kor atmoszférája. Bepillantást nyerhet a régmúlt idők egy vidéki, keresztény középosztálybeli, értelmiségi családjának, majd a szerző életét megmentő szerzetesháznak az életébe, a szerző által látogatott iskolák, egyetemek világába. Képet kaphat a közelmúlt magyar társadalmának néhány szegletéről, az ipari kutatás, a tudományos élet, az MTA dolgairól, de nyomon követheti a szerző világnézetének, identitástudatának kialakulását is. A tablónak a kor rettenetét érzékeltető sötét tónusát derűs, időnként vidám ecsetvonások színesítik. Szó esik irodalomról, művészetekről, a világ természet és emberkéz alkotta szépségeiről is. Mindezt áthatja a szerző minden szépre és értékesre nyitott, humanista világszemlélete.

Grecsó Krisztián új regényének hősei hisznek az öröklődésben. Tudják, hogy a génekkel együtt sorsot is kaptak. A főszereplő – egy harmincas éveinek közepén járó férfi – aggódva figyeli magát, saját mozdulatait, testének minden változását. Barátnője elhagyja, ráadásul egy családi titok véletlen lelepleződése miatt rejtélyek hálójába gabalyodik. Miközben az összes talányt földeríti, és lassan megismeri családja viselt dolgait, magára ismer. A türelmetlen lánykérésekben, a titkos szerelmekben, a hosszú évek magányos várakozásaiban egyre inkább ő a főszereplő. Hiszen nem csak a mozdulatait, a haja színét, a testalkatát kapta a családtól, de ha jól figyel – a jövőjét is. Az addig széttartó életpályák a ma Budapestjén találkoznak. A Mellettem elférsz nem egyszerűen családok, generációk, szerelmek és vágyak regénye. Mert bár átutazunk vele a huszadik századon és a Kárpát-medencén, mégis, a könyv minden mondatával a mához, a mának szól. Osvald Éva könyvtáros ajánlásával.

Sheila Hocken gyengénlátó családba született. Vele született szembetegsége az évek alatt annyit romlott, hogy húsz éves korára teljesen megvakult. Ez mindannyiunknak nehezen kezelhető tragédia lenne, Sheila azonban erőt merített belőle. Dolgozott, sportolt, szórakozott, mint bármely látó ember. Így a tudatos lány jutalma, hogy egymásra találtak Emmával, a játékos, vakvezető labrador kutyával. Megismerkedésük és egy életen át tartó barátságuk történetét írja le Sheila Hocken a boldog feleség és családanya, aki az orvostudomány fejlődésének köszönhetően közben visszanyerte a látását. Sheila Hocken Notthingamben vakvezetőkutyaiskolát nyitott, hogy megadja másoknak is azt az általa is tapasztalt szabadságot, amit egy jól képzett vakvezetőkutya, barát nyújthat egy gyengénlátó vagy vak ember számára. Benke Dániel könyvtáros ajánlásával.

Az igaz történet folytatásában Emma, a hűséges vakvezető labrador gazdája beilleszkedik a látók világába. Az Emma-sorozat első részében megismert, talpraesett fiatal lány immár felnőtt nővé érett, és egy műtétnek köszönhetően – csodával határos módon – a látását is visszanyerte. Ki gondolta volna, hogy csak ezután kezdődnek az igazi bonyodalmak? Sheila környezetének és hűséges vakvezető kutyájának, Emmának is el kell fogadnia, hogy gazdája életében új fejezet kezdődik, amely kacagtató és könnyfakasztó fordulatokban egyaránt bővelkedik. Emma és gazdája igazi példakép, népszerű médiasztár lesz. A növekvő felhajtással még csak-csak megküzdenek, de hamarosan új jövevények is érkeznek a házhoz, így Emma helytállására megint nagy szükség lesz.

Az önéletrajzi regényben a szerző apja, Bródy Sándor mellett eltöltött éveiről vall. Helyszínei a századelő kávéházai, szerkesztőségi szobái, szállodái, színházak próbatermei és kártyaszalonjai. Miközben a ritka erejű elbeszélő anekdotikus történeteivel elbűvöli, elszórakoztatja az olvasót, az anya hirtelen jött halálának megrendítően őszinte ábrázolásával meghökkent, majd pedig egy apafiú viszony egyszer befogadó, máskor kirekesztő fordulatain keresztül egyszerre szembesít a legfelemelőbb apai és fiúi érzelmeinkkel.

Kellő fantáziával a valóság is kitalálható. Kávéfoltos levelekből, megsárgult, tépett szélű dokumentumokból, elrongyolódott naplókból és felesleges tárgyak szagából próbálom összerakni ezt a történetet. Mindent én gyűjtöttem a behívóparancstól a kitelepítési határozatig és az egymásnak ellentmondó önéletrajzokig, a koronás ezüstkanáltól a tulipános ládáig, a chanuka gyertyatartótól a vásári Krisztus-képig és a felfújható Buddháig. Ahogy elnézem, jó mocskos kis történet lesz, tele vicsorral és könnyes röhögéssel, szerelemmel, gyilkossággal, barátsággal és árulással, fordulatokkal és közhelyekkel. Akár egy szappanopera. Vagy mint a történelmünk. De, azt gondoltam, valakinek el kell mesélnie, hátha az igazság helyett mondogatott és a valóság helyett megélt történetek összeillesztve valósággá válnak. A könyv egyik hőse én vagyok. Hogy melyik, azt egyelőre nem árulom el. Nagyjából mindegy is. Ne reménykedj, nem fogsz rájönni. Egyes szám harmadik személyben írok magamról, kellő távolságtartással és öngúnnyal, ahogy ilyen esetben elvárható, azontúl persze mély együttérzéssel és önámítással, helyenként önimádattal, ahogy magunkkal bánni szoktunk.

Egy történet a megváltásról és a mindenre képes szeretetről. BOTRÁNYOS ÁRULÁS . . . Kari Baxter Jacobs dühös, tanácstalan, és sajog a szíve. Férje, Tim, a megbecsült újságírás-professzor, viszonyt kezd egy diákjával. A döbbent Kari visszatér a Baxter család otthonába, hogy számot vessen a helyzettel. Régi szerelmének felbukkanása azonban még jobban összezavarja. NEHÉZ DÖNTÉS . . . Hogy tudna Kari megbocsátani a férjének? Mivel enyhíthetné a fájdalmat? És mihez kezdjen újra feléledő érzéseivel Ryan iránt, akit kerülnie kellene? OK A REMÉNYRE . . . Válaszkeresés közben egy váratlan felfedezés reménnyel tölti el Karit a jövőre nézve. Amikor azonban elérkezik élete legsötétebb órája, vajon képes lesz-e megtalálni a hitet és erőt, amire szüksége van ahhoz, hogy továbbmenjen?

Ashley Baxter felejteni próbál. FELEJTENI A MÉLYSÉGES MEGBÁNÁST … Miután Párizsból hazatért, megfogadta ugyan, hogy új életet kezd, ám az ott elkövetett hibák továbbra is kísértik. A szívét kulcsra zárta, és biztosra vette, hogy senki, még Isten sem képes megbocsátani neki. Mégis akad négy ember – meglepő módon négy alzheimeres beteg –, aki megtalálja Ashley szívének réseit, és lassan gyógyuláshoz segíti őt. FELEJTENI AZ ELKÉPZELHETETLEN TRAGÉDIÁT… Bekövetkezik szeptember 11., a rémálom, amitől örökre megváltozik a Baxter család élete. Visszaemlékeznek arra, ami igazán fontos, és szívet tépő, ugyanakkor reménykedő döntéseket hoznak. FELEJTENI A KITARTÓ SZERELMET … Landon Blake kamaszkora óta szereti Ashley-t, csakhogy a lány a múlt szívfájdalma miatt úgy gondolja, soha többé nem lesz képes szeretni. Landon a visszautasítás fájdalmát úgy próbálja enyhíteni, hogy beleveti magát a Ground Zerónál zajló mentési munkálatokba.

Kőrösi Zoltán Milyen egy női mell? című műve csaknem kétszáz évet felölelő, magával ragadó családregény, melyben két eltérő történelmi múltú család, a Galíciából Magyarországba vándorló Orlik és a Morva-vidékről betelepülő Flaschner família szövevényes története keveredik egybe, végső soron egy magyar család példázatos sorsát rajzolva meg. Olvasható szenvedélyes, sodró szerelmi regényként, ahol a test és lélek vonzalmait és gyötrelmeit, a szerelem mibenlétét kutatja a szerző és az olvasó, generációkon, hagyományokon, eleve elrendeléseken és szabad akaratokon át. Mindemellett Kőrösi Zoltán regénye nagyszabású történelmi regény is, ahol a dokumentumok és kortörténeti szövegek beolvasztásával a szerző csaknem kétszáz év magyar történelmének tablóját festi meg a nagy történelmi események oldalnézetével, a kisemberi sorsok, családtörténetek ábrázolásával. Példázatos mű, ahol két család történetét a közép-európai történelem tapasztalatai alakítják. Pánczél Edit könyvtáros ajánlásával.

„Lehet siránkozni, lehet szomorkodni, oly mindegy, a lényeg a kikerülhetetlen változás, és persze az alkalmazkodás. Az ember a legalkalmazkodóbb állat… az idő lényege éppen a változás. És nem tudhatod, melyikből melyikbe lépsz bele, persze kétszer ugyanabba sohasem, ez nem is kérdés, ellenben eldönthetetlen, hogy a múlt felől törekszel a jelenen át a jövő felé, avagy a jövőből csurogsz reménytelenül a jelenen át a múltba." „Figyelj, elmesélek neked egy életet" – Magyar Sándor a kisunokájának, a családban immár az ötödik Magyar Sándornak meséli el saját életének és felmenőinek történetét. De nem is egy életet, hanem mindazokat a sorsváltozatokat, amelyek a huszadik századi Magyarországon oly jellemző életutak lehettek. Így aztán az egyik történetben a nagyapa édesapja nem tér vissza a munkaszolgálatból. Egy másik történet szerint úgy is lehetett volna, hogy a nagyapa édesapja fia születésére szerencsésen hazaérkezik az 1943-as doni áttörés előtt, hogy aztán a családjával Dániába menekülvén egy katonai vonatszerelvény vagonajtaja zúzza halálra. Vagy akár az is megeshetett volna, hogy a nagyapa családját, az Őrségben gazdálkodó Magyarékat 1950-ben kitelepítik a Hortobágyra. A Szívlekvár meséjében az is megtörténhetett volna, hogy a nagyapa felesége halála után megismerkedik egy Budapesten élő orosz származású özvegyasszonnyal, aki ugyancsak elmesél egy életet valakiről, aki túlélvén a háborút, magyar tolmács lett. Hogy végül az emberi sorsok miképpen fonódnak egymásba, mire lehet megoldás egy tyúk, mire jó a szívlekvár, s miként gyógyíthatnak a történetek – kiderül Kőrösi Zoltán országhatárokon és évszázadokon átívelő lebilincselő történelmi családregényéből.

Emlékirat a huszadik századból. A Törmelék a második világháborútól a nyolcvanas évekig öleli fel egy család történetét. Nagyvárad, Budapest és Székesfehérvár az elbeszélés állomásai. A nagyváradi életnek a háború vet véget, s kényszeríti a család tagjait Budapestre, s arra, hogy hatvanas évekig „egy csomóban” keressék a megélhetés módjait, viseljék a diktatúra mindennapjait, legyenek tanúi egy polgárcsalád csendes anyagi – de semmikor sem szellemi – romlásának. A meleg hangú, szépírói nyelven írt visszaemlékezés kiemelkedik a hasonló írások közül: Nemcsak megformálása teszi érdekessé, hanem az a tény, hogy az író a nagybátyja, Pilinszky János mellett, az ő fizikai és még inkább szellemi társaságában nőtt fel, hogy később Fehérváron élje felnőtt életét művészettörténészként. A Törmelék nagyobb részben a Pilinszky, kisebb részben a Kovács család története: figurák, történetek, helyszínek és mindezek háttereként a történelem, amelynek nap mint napi jelenlétére gyakran csak utólag döbben rá a visszaemlékező.

Amikor a 69 éves Szonjo (So-nyo) elszakad férjétől a szöuli metróállomás forgatagában, családja kétségbeesetten indul a keresésére. Mégis, ahogy a régóta lappangó titkok és a személyes sérelmek szépen lassan napvilágra kerülnek, mindenkiben felmerül a kérdés: vajon mennyire ismerik az asszonyt, akit anyjuknak neveznek? A szívhez szóló hangokon, a lány, a fiú, a férj és az anya szemszögéből elmesélt történet egyszerre nyújt hiteles képet a mai Koreáról és egyetemes betekintést a családi szeretet témájába.

Egy lebilincselő regény szerelemről és gyűlöletről, bizalomról és ellenségességről, valamint két családról, melyek sorsa elválaszthatatlanul összefonódik egymással.

Varjak tava – a ritka felfedezések egyike, az írónő első regénye. Olyan meggyőző, lenyűgöző és érzelmileg oly tökéletesen irányított, hogy azonnal érezzük, mindez valóság. Varjak tava a szó szoros értelmében irodalmi élmény: egy könyv, amiben elmerülhet az ember, s egy név – Mary Lawson – amelyre érdemes odafigyelni. A Varjak tava káprázatos, lassan izzó, egy családi életét és egymástól való elszakadását bemutató történet Észak-Ontario „terméketlen vidékén”, a táj a tragédiák és küzdelmek hű tükre, itt a művelődésre fektetett túl nagy hangsúly is veszélyes lehet. A farmgazdálkodást folytató Pye-család története szinte görög tragédia, ahol az apák vétke a fiakat sújtja, és a kulisszák mögött is irtózatos események történnek. Középpontban a Morrison-család áll, akiknek tragédiája Pye-ékénál is súlyosabbnak tűnik, még ha kevésbé könyörtelen is, mert alattomos és megosztja a családot. Az árva Kate Morrison Matt, bátyja pártfogoltja. Különös elragadtatását a bányató élővilága iránt a természethez fűződő szenvedélyes érdeklődése táplálja. Felnőve, gerinctelen állatokkal foglalkozó zoológusként mikroszkópja alatt azonosítani tudja ugyan az élő szervezeteket, de saját érzelmi életének tragédiájával szemben vak. Úgy gondolja, túlnőtt a családon – Luke-on, Matten és Bón, akik valaha az egész világot jelentették számára –, de képtelen túlnőni gyermekkorán, így közös múltjuk súlyát sem tudja könyebbé tenni. A családi szeretet és félreértés e nagyszerű drámájában Lawson a végletekig fokozza a feszültséget, miközben a történetet szívet tépő humorral fűszerezve biztos kézzel irányítja, mindannyiunk várakozását felülmúlja.

Mario Levi könyve egy Isztambulban játszódó, a történelmet megidéző családregény – generációról generációra szálló szokásokkal, hagyományokkal, titkokkal, drámákkal és persze ételekkel, receptekkel; nem szakácskönyv, mégis a török konyhán keresztül vezet el bennünket a török lélekhez. Emlékek, történetek és legendák, humorral és szomorúsággal. Csakúgy, mint maga az élet.

Westill House magányos udvarház Yorkshire lápvidékén. Egykor mozgalmas családtörténet színhelye – és évtizedek óta egy veszedelmes titok őrizője. Mígnem egy napon megérkezik egy idegen, és mintegy véletlenül lerombolja a hallgatás falát. Link ezúttal nem idegborzoló krimivel áll az olvasók elé, hanem családregénnyel, amelyet – talán, hogy valamennyire azért hű maradjon önmagához – egy krimi-ízű kerettörténettel vesz körül.

"És a vér csak egyre folyt. Fölnyergelte a lovát, és a felhőtlen éjszakában megborzongva vágtatott a Janek-tanya felé Ednáért, a bábáért. Mire visszaértek, Klara szeme nyitva volt, de csillogásából megértették, hogy már nem lát vele. Ajka hangtalanul mozgott, úgy mondott utolsó imát a gyermek világrajöveteléért vagy saját lelke maradásáért, ki tudja. A csecsemő, negyedik fiuk, vértől iszamósan, alvadtvér-foltokkal a testén érkezett meg, mintha a húsból tépték volna ki, nem rendesen született volna.” Így születik meg Karel Skala a 19. század végén az amerikai vadnyugaton, s ugyanazon a napon így veszíti el anyját és apját is: hiszen Vaclav Skala érzelmileg belerokkan felesége halálába. A megtört, érzéketlen ember egy rideg, farkastörvények által uralt világban nevel négy szilaj, kíméletlen férfit, s csak a földbirtok gyarapodása érdekli, semmi más. Karel már gyermekkorától fogva olyan tehetségesen lovagol, hogy apja versenyeken indítja, így nyer el hektárszám földeket a szomszédoktól. A tét azon a futamon a legnagyobb, melyen Karel egy nagy hatalmú spanyol földbirtokos lánya ellen versenyez. Apja vagyona, bátyjainak jövője és a saját sorsa forog kockán. Nem szólva arról, hogy ezen a napon végzetesen beleszeret ellenfelébe, a gyönyörű Gracielába. Tizennégy évvel később a történtek még mindig fájdalmasan feszülnek Karel és a bátyjai közt. Túl lehet-e jutni a múlt sérelmein, létezik-e gyógyír a lélek sebeire?

„Az élet egy nagy, csodálatos semmi…” Tangó és mozgalmi dal, horgolt terítők és diktatúrák, olcsó italok és tömeggyilkosságok, életöröm és a túlélés örök fájdalma: a huszadik század Magyarországán játszódik Magos György szerteágazó, megrendítő, együttérző humorral megírt családregénye. Mint egy sokat látott, nagy mesélő éjszakába nyúló visszaemlékezéseiben, úgy bontakozik ki előttünk egy kispolgári család tagjainak múltja, és azok története, akiknek életútja keresztezte az övéket. Elhallgatott múltbeli bűnök és sérelmek, vágyak és kudarcok irányítják e regény szereplőinek életét, miközben a magáért való rend és a rendnek vélt rendszer béklyójában élnek – s a háttérben végig ott szólnak a régi dalok, amelyek banális szövegében sorsunkra ismerhetünk. Magos György 1948-ban született, Budapesten él. Számos rádiójáték és hangoskönyv rendezője. A Gramofon az első könyve.

Thomas Mann első nagy regénye, A Buddenbrook ház 1901-ben jelent meg, és csakhamar világhírűvé tette az akkor huszonöt éves írót. A regény a nagypolgárság világáról, belső válságáról szól sok önéletrajzi vonatkozással. A Buddenbrook ház egy lübecki kereskedőcsalád alkonyának regénye. „Személyes családi tapasztalataimat stilizáltam regénnyé, bár azzal az érzéssel, hogy van benne valami irodalmi, vagyis szellemi, vagyis általános érvényű, de nem is sejtve, hogy miközben egy polgári ház szétzülléséről írtam regényt, hírt adtam a nagy széthullásról, egy korszak végéről, egy kulturális, társadalomtörténeti cezúráról” – nyilatkozta később Thomas Mann erről a könyvéről. A korszakos hanyatlás négy nemzedék sorsában tükröződik. Az energikus és kétely nélküli cselekvőkészséget a cég utolsó gazdájában, Thomas Buddenbrookban felváltja a belső bizonytalanság, az önelemző hajlam – üzletemberi és közéleti tevékenységét egyre inkább úgy játssza el, mint színész a szerepét. Fia pedig, a kis Hanno, akiben a család biológiai elerőtlenedése és egyszersmind fokozódó művészi érzékenysége kiteljesedik, már nem csak a neki szánt szerepre, a cég új felvirágoztatására, hanem a hétköznapi élet puszta elviselésére is alkalmatlan – halála véget vet a Buddenbrookok történetének, amely egyúttal csakugyan egy korszak, a polgárság nagy, de pusztulásra ítélt korszakának története is.

A Thibault család-ban, a XX. század Háború és béké-jében nyomon követhetjük egy apa és két fia élettörténetét; az apáét, akinek belső harcait és elfojtott érzelmeit csak halála után ismerjük meg ; Antoine-ét, az idősebb fiúét, aki majdnem mindent megkap a fennálló társadalmi rendtől: állást, hírnevet, jólétet, szerelmet ; s talán leginkább Jacques-ét, a kisebbik testvérét, aki már gyermekkorában sem tűri a családi, az érzelmi, a társadalmi zsarnokság nyűgét, és aki mindennel szakítva, az írásban, a forradalomban és végül az önkéntes halálban találja meg az emberekkel és önmagával való békéjét. De fontosabb a mesénél az a hatalmas világkép, amely mintegy rajzolódik lassan a háttérre. Antoine, a jó orvos, és Jacques, az eszményi forradalmár, a maguk véges életén túl az emberi szenvedéssel birkóznak: az egyik a társadalmon belül és azért, hogy gyógyítsa, a másik a társadalommal szemben, hogy gyökerében megváltoztassa. Megkísérlik a lehetetlent, és mind a ketten eljutnak az emberi lehetőség végső határáig.

Owen Matthews szülei levelezésére és emlékeire támaszkodva rekonstruálja családja történetét, mely a sztálini tisztogatások poklában kezdődik. A család történetét át- meg átszövik a szerző saját emlékképei a kilencvenes években fiatal újságíróként Moszkvában töltött időkről. A könyv nyers hangvételű, eleven krónikája egy fiatalember küzdelmének, hogy megértse szüleit és a különös országot, amely „megteremtette, felszabadította, és kis híján elpusztította” őket.

1935 nyarának legforróbb napján a tizenhárom éves Briony meglesi nővérét, amint az a szomszéd fiú szeme láttára levetkőzik, és a Tallis-ház parkjának ékes szökőkútjába merül. Az írói tehetséggel megáldott kislány a nap folyamán más rejtélyes események szemtanúja is lesz, és gyermeki, de nem éppen ártatlan képzelete kiszínezi a valóságot, szörnyű titkokat sejt a két kamasz évődése mögött. Egy avatatlan kézbe került szerelmi vallomás, egy balul sikerült családi estély, és a túlfűtött gyermek döntő lépésre szánja el magát, ami tragédiába torkollik, és aminek jóvátételéhez talán egy élet is kevés. A Vágy és vezeklés ragyogóan és lebilincselőn ábrázolja a gyermekkor végét, azt a pillanatot, amikor első komoly döntésünk súlya ránk nehezedik. Vajon hazudhatunk-e magunknak egy életen át? Az évtizedeket átívelő regény a háború sújtotta Anglia harctereitől, napjainkig kíséri végig egy beteljesületlen szerelem történetét, míg a középpontban a szégyen és a megbocsátás, a jóvátétel és a nehéz feloldozás mélységes – és mélységesen megindító – vizsgálata áll. A Booker-díjas Ian McEwan művei több mint negyven nyelven jelennek meg. Érzéki nyelvezetét, filmszerű látásmódját és hihetetlen emberismeretét világszerte méltatják. Kritikusai szerint a brit irodalom ezzel a regénnyel lépett be a XXI. századba. Osvald Éva könyvtáros ajánlásával.

Scarlett O'Hara, Észak-Georgia ünnepelt szépsége tizenhat esztendős, amikor e monumentális regény első lapjain találkozunk vele – és huszonnyolc, amikor elbúcsúzunk tőle. A közben eltelt tizenkét esztendő nem csak Scarlett életében sorsformáló időszak: átalakul szűkebb környezete, de tágabb pátriája, az amerikai Dél is – mert közben lezajlik az amerikai polgárháború, Észak és Dél harca, amely mindkét félnek mérhetetlen szenvedést okoz. Margaret Mitchell, maga is a Dél szülötte, tízévi gondos kutatómunka után részletes és hű képet fest a háborús Dél megrázó hétköznapjairól s a vereség utáni újrakezdés megpróbáltatásairól. A regény 1936-ban jelent meg Amerikában, s addig ismeretlen szerzőjét egy csapásra világhírűvé tette, néhány év alatt több millió példány kelt el művéből, s elnyerte a legrangosabb amerikai irodalmi kitüntetést, a Pulitzer-díjat. 1939-ben azóta is nagy sikerrel játszott filmet forgattak belőle Vivien Leigh, Clark Gable és Leslie Howard főszereplésével. A szép Scarlett O'Hara viharos szerelmeiről és örök szenvedélyéről, a családi birtokról szóló regény lebilincselő olvasmány. Salamonné Vadász Tímea könyvtáros ajánlásával.

1924, nyár: Az előkelő társaság tündöklő estélyén, egy elegáns angol udvarház parkjában, a tóparton egy fiatal költő kioltja életét. A tragédiának két tanúja van: két nővér, Hannah és Emmeline Hartford, akik ettől fogva soha többet nem beszélnek egymással. 1999, tél: A 98 esztendős Grace Bradleyt, Riverton udvarház hajdani szolgálóját felkeresi egy fiatal rendező, aki filmre akarja vinni a költő öngyilkosságát. A Grace lelkének sötét zugaiba száműzött szellemek és emlékek előbújnak a réseken. Döbbenetes titok merül fel; valami, amiről a történelem elfelejtkezett, de amit Grace nem feledhet soha. Az első világháború sebeit viselő nyáron, és az utána következő dekadens húszas években játszódó Felszáll a köd borzongató rejtély és lenyűgöző szerelmi történet elegye.

Mire képes egy nő, hogy megőrizze titkát? Titokzatos, fél évszázada feladott levél érkezik a Londonban élő Edith édesanyjához, aki a küldemény láttán könnyekben tör ki. A feladó helyén a kenti Milderhurst-kastély címe áll. Edie rádöbben, hogy anyja, Meredith szenvtelen távolságtartása mögött egy réges-régi titok bújik meg. Amikor néhány hónap múlva Edie Milderhurst közelében jár, hirtelen ötlettől vezérelve elhatározza, hogy megnézi a kastélyt. Megismerkedik Milderhurst lakóival, a különc Blythe nővérekkel, és több meghökkentő felfedezést is tesz. Ezek nyomán úgy dönt, hogy kideríti, mi is történt pontosan édesanyjával a háború idején, valamint hogy rejtegetett titka miként kapcsolódik a kastélyhoz és a Blythe nővérekhez. Ám amint nekilát, hogy Milderhurst ódon falai közt kibogozza a történet szálait, a vártnál sokkal komolyabb titkok sejlenek fel előtte. Vajon megismeri-e végül az igazságot Edie, kikutatja-e, valójában mi minden történt azokban a távoli órákban?

Az önéletrajzi ihletésű „Asszonyok, lányok élete” Alice Munro egyetlen regénye, amely egy kislány fiatal nővé serdülését követi nyomon az 1940-es évek kanadai kisvárosában, Ontario tartományban. Az elbeszélő, Dell a város és a bozótvidék határán, ezüstróka-tenyésztő apja farmján éli kisgyerekkorát, ahol öccsével és családi barátjukkal, alkalmazottjukkal, a különc Benny bátyámmal tölti ideje java részét. Amikor iskolásként a városban kezd élni, szinte csak nők veszik körül: anyja, egy határozott gondolkodású, a kisvárosi normákat áthágó asszony, aki enciklopédiát árul a helyi gazdáknak; albérlőjük és barátnőjük, a szabados életvitelű postáskisasszony és Dell iskolatársa, Naomi, akivel megosztja és átéli a kamaszkor félelmeit és féktelenkedéseit. Velük együtt vagy éppen ellenükben keresi Istent, tapasztalja meg a szerelmet és a szexualitást, próbálja megtalálni a saját útját és szerepét, miközben végig megmarad a kisvárosi élet bölcs és szellemes megfigyelőjének. Dell nyolc története megindító, mégis humoros beszámoló asszonyok és lányok életéről, a társadalmi korlátok elleni kisebb-nagyobb lázadásokról, a női szerepek változásairól, a felnőtté válás naposabb és árnyékosabb pillanatairól.

Amikor először találkoztak, Clare hatéves volt, és Henry harminc. Amikor összeházasodtak, Clare huszonkettő, és Henry még mindig harminc. Henry idő-eltolódási rendellenességgel született. Genetikai órája a legváratlanabb pillanatokban visszaáll, és még abban a másodpercben eltűnik. Ilyenkor elmúlt és eljövendő élete érzelmi csomópontjain találja magát, meztelenül, védtelenül. Sohasem tudja, mikor történik meg újra, sohasem tudja, hol köt ki legközelebb. Az időutazó felesége a világirodalom egyik legkülönösebb szerelmi története. Clare és Henry felváltva meséli el történetüket. Rajongva szeretik egymást, megpróbálnak normális családi életet élni: biztos állás, barátok, gyerekek. Mindezt olyasmi fenyegeti, amit sem megakadályozni, sem irányítani nem képesek, történetük ettől olyan megrendítő és felejthetetlen. W. Kovács Ágnes könyvtáros ajánlásával.

Bellefleur: egy kastély, amely már kívülről szemlélve is meghökkentő, hiszen számtalan falával, tornyával, tornyocskájával és minaretjével úgy fest, „mintha lázálomban tervezték volna, amikor a képzelet túlszökken önmagán, és egyre lázasabb és mohóbb lesz…” Egy kastély, amelyben fennállásának 130 éve alatt egymást érik a furcsábbnál furcsább események. Valaki bezárkózik egy szobába, és nyomtalanul eltűnik; valaki lemegy a pincébe, és többé nem kerül elő, egy óra visszafelé jár; egy tükör néha nem egészen tükörképet mutat… de mindez nem is olyan meglepő, hiszen itt élők és holtak „élnek” egy fedél alatt. Bellefleur: egy család, az újvilágba áttelepült XVIII. századi francia arisztokrata, Jean-Pierre Bellefleur leszármazottai egy család, amelyben gyakoriak a végzetesen szerencsétlen frigyek, gyakoriak az „érdekes halálesetek”, egy család, amelynek tagjai a pénz, a hatalom, a politikai karrier, a lovak, az autók, a kártya, az ital, a vadászat, a fogadások, a bosszú megszállottai. Van köztük gyilkos és költő, szent életű aszkéta és gyerek-zseni, mások és mégis hasonlók. Összeköti őket a Bellefleur-vér. A Bellefleur-bosszú, a Bellefleur-átok. Osvald Éva könyvtáros ajánlásával.

A 19. század második felében és az azt követő századfordulón nagy tömegek keltek útra Magyarországról Észak-Amerikába. Zömük kevésföldű parasztember vagy nincstelen zsellér volt, de akadtak köztük szép számmal jobb módúak is, akik további gyarapodásukat remélték a kivándorlástól. Eredetileg csak annyi időt szándékoztak az Új Világban tölteni, amennyi ahhoz kellett, hogy némi pénzt gyűjtsenek, és hazatérvén földet vehessenek, házat, istállót építtethessenek, kit milyen cél vezérelt. Csak hát odaát többnyire minden másként alakult, mint tervezték. Különös, de ez a nagy, emberi dráma jóformán visszhangtalan maradt a magyar irodalomban, és máig nincs méltó feldolgozása. Ezen a helyzeten igyekszik változtatni Oravecz Imre regénye, ezt a szinte eposzi méretű küzdelmet ábrázolja, amelyet ezeknek a férfiaknak és nőknek, fiataloknak és öregeknek, felnőtteknek és gyerekeknek az exodus, az óhazából való távozás és az új hazában való megmaradás jelentett. A regény az Ondrok gödrében megismert Árvai-család történetét mondja tovább.

Az Árvai család útját elindító hatalmas regény a már jól ismert oraveczi világban, Szajlán játszódik. Férfiak és nők, születés és halál, a kivándorlás felé vezető út szenvtelen, leíró stílusú, mégis megrázó erejű elbeszélésben. „Parasztnak születni kell, azt tartották a régiek. Légvétele első pillanatától kezdve látnia, hallania, tapintania, szagolnia kell, ami rá vár. Ez olyan mesterség volt, amelyet nem lehetett másképp megtanulni. Nem véletlen, hogy nem tanították sehol, nem volt iskolája, de még ilyen tantárgy sem. Mezőgazdasági ismeretek léteztek, leendő gazdatiszteknek elsajátításra, de az más volt. És az is önmagáért beszélt, hogy senki nem akart paraszt lenni. Sokszor még a paraszt, a paraszt gyereke sem. Még kevésbé az úré, az iparosé, a munkásé. A lenézettség is oka volt, de ez is. Ha azonban valaki kívülálló mégis rákényszerült, hogy a földet túrja, ha úgy hozta a sors, az élet, sosem lett igazán az. Látni lehetett rajta, hogy végzője idegen, hogy nem áll rá a keze, hogy felnőtt vagy majdnem felnőtt volt már, mikor megmutatták neki, mit hogyan, hogy nagyol, nem figyel a részletekre, nincs áttekintése, nem látja az összefüggéseket, hogy nem úgy tudatos, hogy egyúttal ösztönös is, hogy nincs a vérében.” Folytatása: Kaliforniai fürj. Pánczél Edit könyvtáros ajánlásával.

Egy örökség várományosának, s majdan tulajdonosának lenni semmi esetre sem mindennapi élmény. Az örökség lehet vagyon, életünk egy-egy eseménye, mely formál, sors, ami elkísér. Ha pedig cím vagy pénz, várhatunk rá türelmetlenül egy életen át, de pottyanhat az ölünkbe hátborzongatóan, életet adóan. Hogy csúfot űzhet velünk, megkínozhat – ez aligha jutna eszünkbe. Ez a remekbe szabott 20. századi családregény egy Berlinből New Yorkba áttelepült ötgyermekes házaspár története melyben a felejthetetlen fő- és mellékszereplőket – köztük az ősöktől a hároméves s még bölcsőbe kényszerített kislányig mindenkinek van saját története – egyaránt kísérti egy óriási vagyon öröksége. A végkifejlet ugyan a klasszikus vígjátékok eszköztárából merít – ki-ki párját megtalálja, kisbaba, majd eljegyzési gyűrű –, de ott van bennünk a mai világunkra jellemző döbbenet és kétely. Azt megtudjuk, ki örököl, de végül is: ki minek az örököse? S vajon egy letűnt világ örököse lehet-e az eljövendő világ letéteményese? Tanítanivalóan nagy és sokrétű mű az Egy letűnt világ örököse. Cynthia Ozick a legidősebb amerikai írógeneráció egyik kiemelkedő alkotója, aki minden regényéért kiérdemelte díjak formájában is az elismerést. S miközben tanúi vagyunk egy század legsúlyosabb sorskérdéseinek, és megismerjük az elhagyatottság, a magány, a menekültlét, a kifosztottság vagy személyiségünk keresésének változatait, a meseszövés mindvégig gazdag, fordulatos, könnyed és szórakoztató.

Amerika keleti partvidékén egy tipikus kertvárosi házban él egy tipikusnak korántsem mondható háromgyermekes család. A legidősebb testvér, Jesse már a „sötét oldalon” jár, a középső lány súlyos leukémiás, akinek életben maradásáért a két szülő ádáz küzdelmet vív; a húg, Anna pedig – a tudomány jóvoltából – eleve azért született, hogy genetikailag megfelelő donor legyen nővére számára. Amikor a beteg Kate körül forgó családi élet ellen lázadó tizenhárom éves Anna beperli szüleit, hogy önrendelkezési jogot nyerjen a saját teste fölött, minden megbolydul. A lelki örvények egyre lejjebb húzzák a jogászból lett főállású anyát, a tűzoltó-mentős-amatőr csillagász apát, a kényszerűen koraérett gyereket, sőt még az Annát képviselő fiatal ügyvédet és annak elveszettnek hitt kedvesét is. A krízishelyzetet a népszerű írónő felváltva láttatja a hét szereplő szemével, bravúrosan váltogatva az idősíkokat is. Miközben egy lebilincselő, gyors léptű regény fejezetein nevethet-zokoghat az olvasó, olyan hitelesen elevenedik meg előtte a kertvárosi otthon, a kórház, a tárgyalóterem és a tűzoltólaktanya világa, mintha dokumentumfilmet nézne. A végkifejlet pedig majdnem akkora meglepetéseket tartogat, mint egy krimi.

Penelope Keelinget váratlan szerencse éri: édesapja festményeinek ára egyszerre jelentősen felszökik a műkincspiacon. Ám az asszony, aki világéletében szerény körülmények között élt, és mihaszna férje oldalán nem kevés nélkülözés közepette nevelte fel három gyermekét, mégsem hajlandó megválni az immár nagy értéket jelentő képektől. Különösen közel áll szívéhez a Kagylószedők című festmény, melyet annak idején nászajándékba kapott édesapjától. Elkerülhetetlen a családi konfliktus: Penelope egyik lánya, Nancy, és fia, Noel igyekeznek megkaparintani a kisebbfajta vagyont érő képeket, hogy az eladásból szerzett pénzből jómódban élhessenek. A Keeling család fordulatos történetét a festményekért folyó vetélkedés foglalja keretbe, ugyanakkor a klasszikus remekművek kitűnő jellemrajzait idéző szereplőket felvonultató regényből az olvasó kiváló képet kap az elmúlt fél évszázad angol társadalmának jellegzetes alakjairól. Buzsicsné Szabó Eszter könyvtáros ajánlásával.

Nyájas Olvasó! Végy egy darab valóságot a közelmúltból, vágd apróra, torzító lencseként működő fedő alatt párold puhára forró erotikában, fűszerezd csipetnyi humorral. Felejthetetlen kulináris élvezetben lesz részed. E recept szerint készült Jurij Poljakovnak, az egyik legnépszerűbb mai orosz írónak Szökni szeretnék című regénye. Szatirikus társadalomrajz? Enciklopédikus igényű korrajz? Groteszk családregény? A párkapcsolatok természetrajzát bemutató lélekelemzés? Fordulatos cselekményű elbeszélés a XX. század végének kisemberéről? Egyik sem egészen, vagy inkább mindez együtt. Poljakov regényének alaphelyzetéül az szolgál, hogy hétköznapi hőse, Oleg Trudovics Basmakov a negyvenes évei közepén járva elhatározza: elszökik otthonról, a feleségétől. Miközben titokban a holmiját csomagolja, a kezébe akadó tárgyak mozaikos emlékképekként felidézik egész életét: munkahelyi sikereit és kudarcait, magánélete kacskaringóit, szerelmi kalandjait és barátságait, és nem utolsósorban az 1960-as évek közepétől az 1990-es évek közepéig tartó három évtized orosz világának társadalmi-politikai változásait – alulnézetből.

Van a bőrkötéses családi fényképalbumban egy közös kép apámról. Laci bácsiról és rólam. A helyszín feltehetően a Felvidék – talán az egyik kirándulásunk a Pozsállóra –, a háttérben hegyek. Apám hátizsákkal a hátán fél térdre ereszkedett a fűben, én a másik térdének támaszkodva nézek a gépbe – anyámra? –, és a szintén hátizsákos, de álló Laci bácsi és apám kezet fognak. Baráti fotó. De a történtek ismeretében úgy is olvasható a kép, hogy a térdeplő most ajánlja fel asszonya után a gyermeket is a másik férfinak. Apám fejtartása, Laci bácsi ragyogó mosolya, a szertartásos kézfogás, mind, mind ezt sugallja. A történet folytatásáról nem is beszélve.

A három Neshov testvér anyjuk halálos ágyánál találkozik. A legidősebb fiú, Tor, a pusztulóban lévő családi birtokon él, Margido egy kis temetkezési vállalatot vezet, Erlend felkapott kirakatrendező Koppenhágában. A testvérek évek óta nem látták egymást, és most türelmetlenül várják a temetést, hogy utána végleg búcsút vegyenek a farmtól és egymástól. De az apjukkal kényszerűen együtt töltött karácsonyeste váratlan fordulatot hoz, és fény derül egy régi, elhallgatott történetre, amely mindhármuk életét meghatározta. A nem csak hazájában népszerű kortárs norvég írónő groteszk humorral átszőtt, komor alaphangulatú regénytrilógiájának első része ez a könyv. Az életük súlyos titkait elhallgatásba, rideg távolságtatásba burkoló északi család tagjainak története a görög sorstragédiák végsőkig lecsupaszított, egyszerű nyelvén, mindvégig a feszültség magas fokán bontakozik ki. Pánczél Edit könyvtáros ajánlásával.

A norvég írónő trilógiájának befejező kötetében ismét összegyűlnek a Berlini nyárfákban és a Remeterákokban megismert Neshov család tagjai. A helyszín a már jól ismert tanya a zöldellő norvég tájban, egy festői fjord felett. A bukolikus környezet azonban a poklot jelenti Torunn-nak, aki apja öngyilkossága után kénytelen átvenni a farm irányítását. Erlend és Krumme mindeközben lelkesen tervezgetik új életüket megszületendő gyermekeikkel, és úgy tekintenek a tanyára, mint leendő lakályos, vidéki otthonukra. Egy forró nyári napon ismét találkozik a család a Neshov-tanyán, amely korábban annyi szenvedés és tragédia helyszíne volt, hogy megvitassák az előttük álló boldog jövőt, ússzanak a tengerben és pihenjenek a zöldellő mezőkön. Torunn azonban úgy érzi, hogy nem tud, de nem is akar megfelelni az apja és a család által rá ruházott felelősségnek, ezért egy váratlan döntést hoz, amely keresztülhúzza mindenki számítását…

A norvég szerző nagy sikerű családregény-trilógiájának első részét, a Berlini nyárfákat követő kötetében a három Neshov testvér sorsát követhetjük nyomon. A temetkezési vállalkozó, mélyen vallásos Margido, a tanyának és állatainak élő, gazdálkodó Tor, a felkapott kirakatrendező Erlend mellett ismételten Tor lányának, a tipikus harmincas „szingli” Torunn-nak az alakja áll a középpontban. Az egymástól homlokegyenest eltérő jellemű emberek addigi kényelmes vagy legalábbis megszokott életét váratlan események borítják fel: egy baleset a tanyán, szakítás az igazinak vélt társsal vagy éppen egy szilveszteri vacsora egy kikapós özvegyasszonnyal. Ezek után már semmi sem lehet többé olyan, mint korábban, mindegyikőjüknek, még a hedonista Erlendnek is szembe kell néznie az idő múlásával és az élet kiszámíthatatlanságával. A remeterákpáncél mind a négyüknél meghasad, ki hosszabb, ki rövidebb időre védelem nélkül marad saját félelmeivel, kételyeivel vagy a sors csapásaival szemben, és mindannyiuknak meg kell barátkozni azzal, amitől a legjobban tartottak. Hétköznapi életüket a skandináv jóléti társadalomban, tipikusan mai történeteiket, a könyv atmoszférateremtő képessége, realizmusa és fanyar humora magával ragadó drámaként mutatja be.

Előzménye: Párizs fehér fényei. Párizs, a II. világháború vége. A divat fővárosa felszabadult, és lassan ébredezik kényszerű álmából. A harmincas évek legkeresettebb modellje, az orosz származású Xénia Osszolina most mégis a szétbombázott Berlinbe tart, hisz csak egyetlen cél lebeg a szeme előtt: viszont kell látnia Maxot, az egyetlen férfit, aki valaha is megérintette a szívét. A koncentrációs táborból szabadult egykori sztárfotós azonban csak halovány árnyéka önmagának… A romba dőlt városokban már egy újabb nemzedék próbál szembenézni sorsával. Natasa, Xénia lánya rájön, hogy apja a nácikkal kollaborált, és hogy édesanyja születésétől fogva hazudott neki. A Franciaországban bujkáló fiatal testvérpárnak, Lili és Felix Lindnernek pedig az elfogadhatatlant kell elfogadniuk: hogy szüleik és kishúguk meghaltak a gázkamrákban. De vajon mennyi fájdalmat bír elviselni az emberi szív? E New Yorkban, Berlinben és Párizsban játszódó tragikus és hiteles családregényben megelevenednek előttünk a háború utáni korszak komor és mégis reményteljes évei.

Az 1920-as évekre Európa felszabadult a pusztító háború alól. Xénia Osszolinának, a fiatal orosz nemes hölgynek sikerül megszöknie a bolsevik forradalom sújtotta Szentpétervárról Párizsba, ahol kitartásának köszönhetően hamar híres modellé válik. Szerelem bontakozik ki közte és a német fotós, Max von Passau között, útjaik azonban elválnak. Csak évekkel később találkoznak újra Berlinben, amikor Xénia már egy másik férfi felesége, Max pedig ellenállóként zsidókat próbál kijuttatni az egyre vészterhesebb náci Németországból. Folytatása: A hársak felett az ég. Szörényiné Kis-Gergely Lilla könyvtáros ajánlásával.

A regényben három generáció nőtagjai néztek már szembe a történet alapjául szolgáló, vagy ahhoz nagyon közel álló belső küzdelemmel, jóllehet egyik sem tudott a másik bajáról. Dynah nagyanyja soha nem heverte ki a veszteséget, anyja pedig a becsületét veszítette el azelőtt az ember előtt, akivel leélte fél életét. Dynah magára hagyatva vőlegénye, családja, s az egyház által önnön erejére, hitére támaszkodva keresi a megoldást. Hosszú gyötrődés után hozza meg döntését, mintegy a három generáció vezekléseként, az élet javára. Nagy árat fizetett, de nincs más választása. Saját élete is ettől a döntéstől függ. E könyv története egy szörnyű, és az ember egész rég elfelejtettnek hitt fájdalmai, hazugságai. Dynah Carey, a hívő katolikus, az ígéretes jövő előtt álló diáklány, magára marad rettenetes kételyeivel. Egyedül marad jogával, hogy döntsön életről, halálról. De ami legális, az vajon jogos is egyben? Ez a megrendítően gazdag érzelemvilágú regény nem csupán a lehetséges abortusz érzelmi és erkölcsi kérdéseit veti fel. A válaszokat a főhőssel együtt mi olvasók is kutatjuk lelkünkben.

Az utóbbi évek legnagyobb németországi könyvsikerének szerzője, Eugen Ruge matematikusként indult, színpadi szerzőként, hangjáték- és forgatókönyvíróként, rendezőként, műfordítóként és dokumentumfilm-készítőként szerzett nevet. Első regénye, a 2011. évi Német könyvdíjjal kitüntetett A fogyatkozó fény idején, az NDK múlt és identitás vállalása: „Az NDK összeomlása után – voltaképpen mindmáig tart ez – a keletnémet létezést alacsonyabb rendűnek, másodrangúnak, másodosztályúnak tekintette a közmegegyezés. … Én ezt nem fogadom el. Nem konkurencia ez a nyugatnak, nincs itt versengés semmilyen tekintetben, csupán önmagunk komolyan vétele.” – nyilatkozta. A kritikák a Buddenbrook-házhoz hasonlítják Eugen Ruge négygenerációs családregényét, amely – akárcsak Thomas Mann műve – egy korszak végének és egy család széthullásának krónikája.

Él egy furcsa török család Isztambulban, négy generáció, és csupa nő – köztük földrajztanárnő, csendes őrült, városszerte híres jósnő, tetoválóművésznő –, a férfitagok ugyanis sajnálatosan rendre korán elhaláloznak. Egy másik furcsa család San Franciscóban él; ők örmények, és nem tudnak, nem is akarnak szabadulni annak emlékétől, hogy Törökországban 1915-ben deportálták és lemészárolták az örményeket. A két családot a köztük lévő hatalmas földrajzi távolság ellenére szoros szálak kötik össze, ám ők erről mit sem tudnak. A tizenkilenc éves, amerikai örmény Armanoush a családi történetek hatására Isztambulba utazik, hogy felkutassa és megismerje a gyökereit. Ott összebarátkozik a vele nagyjából egyidős Asyával, a címbeli fattyúval. Asya sok szempontból Armanoush ellentéte: múltjához nem kötődik, gyökértelenül lézeng, rajong Johnny Cashért és a francia egzisztencialistákat olvassa. Beszélgetéseikben önmagukat és az igazságot keresik, s mindeközben misztikus módon tárul fel a sötét titkokban bővelkedő múlt. A kényelmesen hömpölygő, szövevényes és felettébb izgalmas történet végén sok egyéb mellett az is kiderül, megszakad-e az isztambuli család férfitagjait sújtó átok.

Boldogháza – Budapest – Buchenwald. Salamon Pál a Sorel család három generációjának regényes történetét meséli el. A Kárpátok varázslatos vidékére katolikusként született, de református hitre tért Sorel József svéd unokája a regény végén a családi legenda helyszínén, a Kinyiltakoztatás Tisztásán talál rá „az értelmetlen létezés értelmére”. A rendkívül olvasmányos, az eleve elrendeltség misztikumát hordozó, emberi sorsokból építkező mű nem véletlenül lett világsiker. Az Izraelben és Magyarországon élő író az önmagával szembefordult emberiség aktuális kérdéseire az itt és most élő magyar olvasó számára is megtalálja a választ

Balladás hangú regényében José Saramago a Portugália déli részén elterülő Alentejo tartományba vezeti el olvasóit, és egy nincstelen parasztcsalád négy nemzedékének életén keresztül mutatja be az alentejo-i parasztság XX. századi történetét. Az elbeszélt események 1905 körül kezdődnek, ez az évszám azonban a regény során esetlegessé válik, mivel Portugáliának ezen a vidékén az emberek szinte időtlen viszonyok között léteztek évszázadokon át. Életük belesimult a tájba, a természet örök körforgásába, és a létezésüket fojtogató múltba. Nemcsak az elmaradottság, a középkori szinten megrekedt birtokviszonyok miatt, hanem mert a régmúlt idők visszatérő árnyai is folytonosan ott settenkedtek körülöttük, akár a földesurak egymást követő nemzedékeiben továbbélő Lamberto Horques Alemão, a német lovag, aki a XV. században kapta hűbérbirtokul ezt a vidéket I. János királytól, akár az egyház örökös hatalmát képviselő vidéki papok. Ugyanígy a múltat idézik a Mau-Tempo család négy évszázad óta időről-időre kék szemmel megszülető gyermekei is, emlékeztetve arra az ötszáz évvel korábban élt hajadonra, akivel egy forrásnál erővel kedvét töltötte a föld idegen ura…. Saramago jó harminc éve ezzel a már sajátosan egyéni hangú regényével kezdte meg a portugál történelem egy-egy jelentős korszakával foglalkozó műveinek sorát. Nélküle nem volna teljes magyarul sem a Nobel-díjas portugál írónagyság életműve.

A több évtizedet felölelő családregény lenyűgöző történelmi tabló, amely az első észak-amerikai államokat megalapító angol és holland telepesek közel négyszáz évvel ezelőtti történetét kelti életre. A regény főhőse egy londoni patikus lánya, Elizabeth Fones, aki önálló gondolkodásával, természettudományos érdeklődésével már egészen fiatalon kiemelkedett a környezetéből. John Winthrop, a Massachusetts-öbölbeli első kolónia kormányzójának unokahúgaként Elizabeth maga is kénytelen volt csatlakozni az Újvilágba elhajózó puritán angolokhoz, akik vállalták a sokak szemében esztelenségnek tűnő utazást, életüket kockáztatva nekivágtak az ismeretlennek, hogy a semmiből városokat teremtsenek. Elizabeth kivételes szépségével, belső tartásával és függetlenségre való törekvésével kitűnt kortársai közül, ám épp ezen tulajdonságai fordították szembe korával, és sodorták újra és újra veszélybe. A megdöbbentően sok üldöztetést elszenvedő asszony három házasságon keresztül és számos újrakezdést követően kitartóan védelmezte saját és gyermekei boldogságát, hogy aztán megtalálja a megnyugvást egy férfi oldalán, aki méltó társa lehetett. Anya Seton (Katherine 1–2.) többévi kutatás után látott neki regénye megírásának, amelyhez számos eredeti dokumentumot, levélrészletet, naplóbejegyzést használt fel. A megdöbbentő fordulatokkal tarkított életút minden részletében hitelesen meséli el a múlt azon szeletét, amely azután az egész világra hatással volt.

A szerző megtalálta az Elixírt, amit mindenki keres, megfejtette az örök élet titkát, s olyan egyszerű, hétköznapi szavakkal tárja elénk családja történetén keresztül, ahogyan csak egy háziasszony tud fogalmazni, amikor a konyhájában egy kávé mellett jó ismerősnek mesél. A titkot Ómama nyaklánca hordozza, ami először az 1800-as évek második felében bukkan fel egy budafoki bálon, Foltrauer Anna nyakában, s ma az ő dédunokájának az unokája viseli. A szerző, Silingi Terézia évekig ápolta férje nagyanyját, majd férje édesanyját, tőlük tudja, hogyan lehet túlélni járványokat és világháborúkat, forradalmakat és családi viszályokat, honnan merít erőt az ember ahhoz, hogy mindig talpra álljon, és ha kell, újrakezdje az életét. Tőlük tudja: a következő generációk hosszú sora a vérében hordozza majd életünk minden egyes mozzanatát. Regénye 1847 és 199o között játszódik, történései igazak, szereplői valódiak, csak a mese kedvéért kerekítette ki itt-ott a szerző fantáziájával a hiányzó részeket. Száz-százötven éves születési anyakönyvi kivonatok és régi fényképek, a család által a zsidóüldözés során bújtatott emberek, többek közt Szerb Antalné, az iró felesége és Bálint Endre festőművész nyilatkozatai, ÁVH-s dokumentumok és régi levelek támasztják alá, hogy a regény lapjain valós történések és igazi szereplők elevenednek meg. Ám ez a regény nemcsak egy család története: lehetne bárkié, hiszen mindannyiunk elé hasonló próbatételeket hoz a sors, és valamennyien magunkban hordozzuk a közös történelmünket.

Steinbeck egyik legnagyobb és legismertebb regénye, az Édentől keletre egy család történetét mondja el az amerikai polgárháborútól az első világháborúig. A mű a Káin-Ábel-történet modern változata – két fiútestvér (Aron és Cal) kapcsolatát mutatja be egymással, az apjukkal, valamint gonosz és rosszerkölcsű anyjukkal. A regény az emberi választás jogát és felelősségét kutatja a jó és a gonosz harcában. A sokfelé ágazó és sokfelől egybefutó cselekményekből szinte határtalan körkép rajzolódik elő: a század eleji Amerika bonyolult társadalmi ellentmondásokkal zsúfolt, látványos freskója. Két család története bontakozik ki a regény lapjain, s a Trask fiúk sorsa szorosan egybefonódik az író, John Steinbeck családjának sorsával. Át- meg átszövik a regényt a szerelem szálai: a bajt hozó, sötét erő testesül meg a gyalázatosan romlott Kate alakjában, s a történet végén egy erős, igaz érzés ragyog fel, két fiatal élet megváltó, boldog ígérete. A gyakran komor színezetű eseményláncolat ellenére a mű végső kicsengése optimista: az Édenből kiűzött ember helyzete nem reménytelen, mert az akarata szabad, így győzhet a külvilág és saját lelke sötét hatalmain. Pánczél Edit könyvtáros ajánlásával.

Az osztrák biedermeier legjelentősebb képviselőjének regénye egy jómódú kereskedőcsalád sarjának fejlődéstörténetét és szerelmének beteljesülését meséli el éteri érzelemábrázolással és visszafogottsággal.

A „Csengőfrász” több, mint egy eleven és érzékletes beszámoló a kommunista terror alatti életről. Önéletrajzi családregény, a szerzőnek a rendszer brutalitása alatt átélt gyerekkoráról szóló óva intő visszaemlékezés – háttérben a méltán híres apával, a szeretett színésszel, Szabó Sándorral és feleségével, Bárczy Katóval. Az író Szabó Balázs, világhírű festőművész, aki első kézből ismeri a terrort. Alig volt 14 éves, amikor az erőszakos szovjet megszállás elvezetett az 1956-os Forradalomhoz. A véres vereség után egyedül indult útnak. Átszökött a vasfüggönyön, szülei egy ausztriai menekülttáborban találtak rá. A család innen mint politikai menekült került az USA-ba. Ez a rendkívüli könyv életszerűen tekint vissza a reménytelen ’50-es évekre. Sürgető figyelmeztetésként szól a kommunizmus terjedésének veszélyéről mindazokhoz, akik szabadságban és biztonságban élnek. Egy érett tizenéves fiú szemével láttatja, milyen az, ha az emberek nem cselekednek az elnyomás, a zsarnok diktatúrák, a terrorista vezetők ellen.

"Anyámat 1967-ben vesztettem el, azt hittem, sose lesz belõlem ép ember a temetése után. Hogy valahogy talpra álltam, férjemnek köszönöm, aki szokott csöndes estéink egyikén nagyon is felfogott hallgatásomból azzal a szelíd mondattal idézett vissza reális életünkbe: „Rajtad mindig a munka segített, miért nem élsz a magad gyógyszerével? Lenke – mindketten így hívtuk anyámat – mióta élsz, mindig begyógyította minden reális-irreális sebedet. Tündér gyermekének születni nagy áldás, miért nem akarod rögzíteni az emlékét, hogy mások is megismerhessék? Te vagy az egyetlen, aki megteheti és képes erre.” "Kétségbeesetten hárítottam a csendes biztatást, képtelenségnek éreztem, hogy megbolygassam összemetélt tudatomat azzal, hogy megpróbáljam visszaidézni a holtat, részint úgy gondoltam, képtelen ötlet, részint olyan beteg és nyomorult voltam a jelenléte nélkül, hogy eleve kudarcnak éreztem a kísérletezést is. A férjem sose kényszerített semmire, ezen az estén és sok rákövetkezõ, szintén hallg–atag estén se tette, csak annyit mondott: „Majd meglátjuk. Lenke megérdemelné, hogy megmutasd az anyádat a világnak, és neki kevés a rózsaszín márvány sírkõ a pár soros verssel. Ha valakinek, neked, és egyedül csak neked fog Jablonczay Lenke válaszolni, ha megkérdezed, és elmondatod vele, ami megértéséhez nem voltál a haláláig elég ép vagy teherbíró, magad is asszony, felnõtt.” "Az én férjem sose tévedett, ha utat mutatott valahová, behunyt szemmel elindulhattam, jobban ismert önmagánál. A könyvet, amelynek Jablonczay Lenkét életre kellene keltenie, megvalósíthatatlan feladatnak éreztem, ha olykor eszembe jutott, iparkodtam elûzni a gondolatát is. Anyám úgy parancsolt nekem mivoltával, szellemiségével egész életemen át, hogy tudtam, ha õ akarná azt, amit a férjem ajánlott, valami rejtelmes módon elmondaná nekem. Múltak a hónapok, eltelt három év, amikor férjemmel együtt meghívtak Amerikába, a State Department vendégei voltunk. Lenke Amerikában szólt hozzám és utasított: ha vágyol utánam, támassz fel és keress meg. Szavadra visszatérek az örökkévalóságból és elmondom neked mindazt, ami megértésére még túl fiatalnak ítéltelek. De most szabad a pálya, keress meg, egymagad kevés leszel hozzá, de segít neked, ha megkéred, egyház, állam, minden hajdani rokonunk, barátunk, életünk szereplõi és szemlélõi. Ne félj, kicsim, én is segítek. Ha hazakerülsz Amerikából, állj neki a munkának, keresd meg életem történelmi hátterét, egykori helyszíneit, famíliánkat, egy valamikori régimódi történet drámájának fõszereplõit. Papok fognak segíteni, apácák, bankárok, tudósok, most megcsinálhatod a saját magyar Elektrádat, és én melletted leszek addig a percig írás közben, míg oda nem kell, hogy testembõl adjalak a valóságos életnek, és boldogan és rémülten elõször látom meg az arcodat azon a bizonyos langyos október ötödikén." Szabó Magda. Bognár Csilla és Buzsicsné Szabó Eszter könyvtárosok ajánlásával.

A 30-as évek felvidéki irodalmának kulcsregénye egy beregszászi családtörténetbe bújtatott Reményikhangú üzenet: elmenni, vagy megmaradni a cseh megszállás alá került Kárpátaljáról? A regény cselekményének ideje az 1918-as őszi államfordulatot követő három év, nem véletlen, hogy a főszereplő Bodák Iván fiatal éveinek történetében az alakuló, formálódó kisebbségi sors tükröződik. Szláv apától, magyar anyától született Beregszászon, a regény cselekményének kezdetén a budapesti műegyetem hallgatója. Egy nap arra eszmél, hogy szülőföldje és a magyar főváros között határvonal húzódik… A regény két színhelye két világot is jelent: a nehezen formálódó kisebbségi és a nemkülönben ellentmondásos anyaországi viszonyokat. Ráadásul „odahaza”, Beregszászon még nem alakult ki az új, csehszlovák fönnhatóság alatti kisebbségi létforma, „idehaza”, a fővárosban pedig senki nem képes tudomásul venni, hogy az ország területének kétharmada elveszett… „Tamás Mihály azt mutatja meg, hogy egy gyökeres, vérbeli és jellegzetesen szlovenszkói ember egész életében miképp dolgoznak az idő mérgei és ellenmérgei.” (Féja Géza, 1936)

I. kötet Tatay Sándor A Simeon család c. regényciklusának első kötete részint a dunántúli Úrkúton, a Simeon család régi kúriájában, részint Budapesten játszódik. A család feje, József, Úrkúton él, és élete egyetlen nagy szenvedélyének, a versenyló-nevelésnek hódol. Három lánya közül a legidősebb, Klára, egy tanító menyasszonya, de nem szereti jövendőbelijét, s mivel nem akarja hazugságban leélni az életét, rokonai segítségével Pestre kerül, ahol beleszeret a földijébe, a gazdag Lupovics Ivánba. A férfi számára ez a szerelem nem több kalandnál. Kitör a világháború, s az író megdöbbentő képet rajzol a háború vámszedőiről, a hadiszállítókról, kufárokról, feketézőkről. A háborús évek zűrzavarában nő fel Viola, a kisebbik lány, aki tanítónő lesz egy bányászfalucskában, majd a Tanácsköztársaság idején minden erejét latba vetve dolgozik a népjóléti bizottságban a sokat szenvedett bányászasszonyok érdekében. A forradalom. bukása után az úri társadalom természetesen kiveti magából, a hatóságok internálják. Ezzel a motívummal zárul A Simeon család első kötete. II. kötet A regény a Simeon család történetének második kötete, középpontjában Violá alakja áll. Nemcsak a társadalom, a család is kivetette a maga köréből a „megtévedt” gyermeket, aki az 1919-es események „bélyegét” hordja magán. Violát végül egy távoli vidéki városba adják férjhez, s így az írónak a falusi és fővárosi színtér után most alkalma nyílik bemutatni az első világháború utáni kisváros céltalan, fülledt életét. A kisvárosban, amely egy nagy bány közelében épült, a munkásokat elnémítja az ellenforradalmi terror, a város urai és kispolgári társaság pedig éli a maga tartalmatlan, képmutató hétköznapjait. A város életét egy nagy botrány kavarja föl, melyet Viola férje támaszt, aki egy hamis Stradivari-hegedűvel szélhámoskodik, e botrány középpontjába kerül szenvedő alanyként Viola, a második Simeon leány. III. kötet A Simeon családról szóló nagyszabású regényfolyam harmadik kötetében a legkisebb leány, Katalin s a középső fiú, Tamás történetével ismerkedünk meg, a kötet első részében Katalin szerelmeinek csírázó-bontakozó rajzát, a másodikban pedig Tamás emberré cseperedését kísérjük végig. Katalin három férfival játszik, kacérkodik egyszerre, míg végül megszökik egy negyedikkel, egy adóügyi jegyzővel, s a csinos, faluszépe lánynak a sorsa a vidéki élet kietlenségében való elmerülés lesz. Tamás, a fogékony-érzékeny lelkű, tehetséges, fiatal diák pedig a Horthy-nevelés béklyóiban vergődik, jobbra, nemesebb eszmékre s érzelmekre vágyódó fiatal lelke reménytelenöl tipródik a társadalmi hazugságok szövevényében. A Simeonok tervei, elképzelései mind homokra épülnek: sorsukkal az író azt példázza, hogy a Horthy-világban minden nemesebb szándék, vágy és akarat füstbe megy. Tatay Sándor nagyszabású regényciklusának emberteremtő ereje, borongó lírája, mértéktartó egyszerűsége, tömör és egyszersmind hajlékony stílusa biztosít maradandóságot.

Trapp báró, az osztrák császári és királyi hadiflotta kapitánya özvegyi sorsra jut. Hét gyermekét Salzburg közeli kastélyában nevelőnők sokasága próbálja rendre szoktatni, ám minden kísérlet kudarcot vall – a virgonc gyerekek jóvoltából. A reménytelennek tűnő helyzetet egy új nevelőnő, az apácanövendék Mária nővér oldja meg, aki varázslatos egyéniségével, humanizmusával és zeneszeretetével hamar belopja magát a gyerekek és Trapp báró szívébe… Valójában ezzel veszi kezdetét a világhírű „éneklő Trapp család” igaz története, amely Ausztriában az Anschluss idején, majd Amerikában a háború utáni években játszódik.

Richie, a híres énekes és zeneszerző halálával minden megváltozott. Chrissie és a lányok magukra maradtak. A másik család létezése pedig minden korábbinál kézzelfoghatóbbá és nyomasztóbbá kezdett válni, és nemcsak azért, mert Richie róluk sem feledkezett el a végrendeletében. A pénz és a vagyon körüli kegyetlen hétköznapi viszályban felszínre törtek a régi sérelmek, az elhagyatottság és a cserbenhagyás fájdalmas emlékei.

Susie Moran sikeres üzletasszony. A saját maga által alapított kerámiagyárat igazgatja, és a rendkívül jól jövedelmező vállalkozásban már három lánya is dolgozik. Susie büszke a családjára, a sikereire nemkülönben, és esze ágában sincs bármin is változtatni. De az élet állandó változások sora, így természetesen ebben a történetben sem maradhat minden ugyanolyan. Mikor Susie sosem látott édesapja váratlanul feltűnik az életükben, mindenki élete a feje tetejére áll. Egy csapásra megváltozik minden, és egyértelművé válik, hogy Susie élete sosem lesz már a régi. Miközben a talpraesett üzletasszony imádott cégét igyekszik megóvni a változásoktól, nem veszi észre, hogy ha nem vigyáz, valami sokkal értékesebbet fog elveszíteni.

A Kukockij esetei című regény különleges helyet foglal el az eddigi életműben. Igazi elbeszélőkedvvel, a klasszikus orosz próza legjobb hagyományait követve – és azokat a mai kor embere számára „fogyaszthatóan” megújítva – mesél el egy nagy ívű, a XX. század közepének Oroszországában játszódó családtörténetet, amelyben azonban a család csak a legnagyobb jóindulattal nevezhető családnak. A regény főhőse, Pavel Kukockij doktor, a kiváló nőgyógyász különleges képességekkel rendelkezik: „belső látásával” – mintha csak röntgenszeme lenne – érzékeli a méhet, a magzatot, a női szervezet felépítését, egészen a sejtszerkezetig. Kukockij doktor mégsem tud boldog, kiteljesedett életet élni: karrierje megbicsaklik a szovjet hivatalokkal az abortusz elismertetéséért folytatott reménytelen küzdelemben, házassága Jelenával, az egyre jobban a látomások világába forduló szeretett nővel fokozatosan tragédiába torkollik, nevelt lányával, akinek életsorsa szintén szövevényessé válik, egyre inkább elveszíti a kapcsolatot – és végül Kukockij doktor a kilátástalan helyzetből az alkoholizmusba menekül. Pánczél Edit könyvtáros ajánlásával.

Egy nagy múltú erdélyi bárócsalád, a Radnayak küzdenek a huszadik század sorsfordító eseményei közepette a család – de genere Gyana – fennmaradásáért, és egyben a saját boldogulásukért, boldogságukért. Az első világháború és a trianoni békeszerződés okozta veszteségeik formálják sorsukat eltérő módon, miközben életük, érzéseik és mindennapjaik elszakíthatatlanul egymásba fonódnak. Két szenvedélyes testvér, Zoltán és Sándor életében ugyanaz a két különleges asszony – a finom úrinő, Lili és a székely cselédlány, Mari – játssza a főszerepet. A valódi szereposztással és a szereplők közti kapcsolattal azonban senki sincs egészen tisztában, legkevésbé az érintettek maguk. Vajon milyen sors várhat rájuk és utódaikra a két világháborúban, a békeévekben, 1956 őszén, és azután? Egy biztos csak: a Radnay családnak fenn kell maradnia, és meg kell őriznie értékeit, hagyományait és magyarságát.

Virginia Woolfnak ez a műve igazi ritkaság: családregény. Három generáció megannyi tagjának életútján követi nyomon a modern angol társadalom kialakulását. Az első nemzedék, a Pargiter család és oldalágai a késő viktoriánus nagypolgárságot képviselik: éppen akkor, 1880-ban lépünk be a történetbe, amikor Abel Pargiter ezredes feleségének halálos ágya körül a következő generáció, a fiú- és lánygyermekek ábrándozva vagy türelmetlenül a saját önálló életüket tervezgetik. A regény nagyrészét ennek a középnemzedéknek az élete, radikális változásokra, társadalmi felelősségvállalásra törekvése tölti ki. A lányok a feminizmus felé hajlanak. Rose és Eleanor hajadon marad, Rose azért, hogy a szüfrazsettmozgalom aktivistájaként tevékenykedhessen, Eleanor, a legidősebbik pedig szinte sorsszerűen, hiszen rá hárul a család, a kisebb testvérek gondozsának feladata, amit a szegények között végzett szociális munkával színesít. Deliát igazságérzete az ír szabadság ügye felé tereli, egy ír férfihoz megy feleségül, Milly, a legkonvencionálisabb nővér pedig egy vidéki földesúr felesége lesz. A fiúgyermekek hagyományosabb utakat választanak. Edward klasszika.filológus Oxfordban, Morris ügyvéd, Martin katona Indiában. A külszín ellenére ők jóval individuálisabbak a lányoknál: Edward és Martin sohasem nősül meg, Edward talán lappangó homoszexualitása miatt, Martin pedig szívből gyűlöli a hagyományos angol családi életet. Morris kivétel: az ő korántsem konvencionális gyermekei fogják megtestesíteni a harmadik generációt. Peggy, a lánya orvosnak tanul, olyan társadalmi státusra téve szert a XX. század eleji Angliában, amiről nagynénjei álmodni sem mertek volna, North, a fiú pedig az első világháború lövészárkaiban ér a felnőttkorba, elutasítja Angliát, és egy isten háta mögötti dél-afrikai farmon telepszik le. A nagy ívű regény záróakkordjaként a „jelenben”, vagyis 1937 táján nagy családi összejövetelt tartanak az ifjabb pargiterek és rokonságuk. A nagyszülők nemzedéke már csak történelmi emlék számukra, tőlük és a Viktória-kortól mintha fal választaná el őket, de az „Edward-koriak”, a máig jószándékúan utópisztikus gondolkodású középgeneráció bírja a fiatalság tiszteletét: Peggy, North és unokatestvéreik, barátaik sokkal szkeptikusabbak, antiutópisztikusabbak ugyan, de szeretettel, sőt csodálattal tekintenek Rose-ékra és Eleanorékra, tisztelik meggyőződésüket, bátorságukat. Ez a prousti színekben ls ízekben gazdag, szépséges „London-regény” (amelynek esszépárja az ugyanekkor készült Három adomány) Woolf legsikeresebb műve volt a maga idején: sokáig vezette a New York Times bestsellerlistáját, és összesen öt hónapig szerepelt rajta.

Závada Pál új regénye egy 67 éves férfi és egy 34 éves nő egymást faggató, egymásban tükröződő testamentuma. Milota György utoljára meséli el életének, családjának, szerelmeinek, falujának történeteit és legendáit, a méhészet és a máktermesztés fortélyait – miközben Roszkos Erika megpróbál a maga zsákutcába jutott életébe eligazodni. A Milota különleges családregény: A két elbeszélő hol ugyanarra az élményre közelít, hol évszázadokra eltávolodik egymástól – míg mézevők és morfinisták, tótok és magyarok, kivándorlók és betelepülők, szeretők és házastársak, barátok és ellenségek, apák és fiúk sorsa egyetlen füzérré fonnódik. A mesélők pedig úgy válaszolják meg egymás emlékezéseit, hogy szavaik az 1997-es Pünkösdöt keringik körül. Eközben kipattannak a mézelő akácfürtök, és kibontják majd szirmukat a mákvirágok.

Zilahy Lajos Ararát-ja 1947-ben jelent meg. Később – már külföldön – az író folytatta ezt a regényt, majd végül megírta az Ararát-ban olvasható történetek előzményeit is, s így befejeződött a Dukay család című trilógia, a magyar arisztokrácia széthullásának nagyszabású társadalomrajza. A magyar arisztokrácia széthullásának társadalomrajzát egy mű szerkezetébe fogni: hatalmas vállalkozás. Kivált, ha az író a roppant történelmi és nem kevésbé fontos emberi dimenziókat egyaránt érzékeltetni akarja. Ha a széthullás törvényszerű folyamatát történelmi mélységében s ugyanakkor sokféle emberi változatában próbálja bemutatni. És Zilahy Lajost, miközben az Ararát-tól eljutott a végérvényesen kiteljesedett nagyregény-kompozicióig, egyre inkább az igényesebb, a nehezebb megoldások vonzották. A regényben, mely a bécsi kongresszus megnyitásakor – 1814-ben – kezdődik, és a felszabadulással ér véget, több kor és több nemzedék története szövődik egymásba, fordulatosan, izgalmasan. Bár Zilahy Lajos az emberi sorsokat és helyzeteket bemutatva távlatos és pontos valóságábrázolásra törekszik, nem idegenkedik a romantikus regények színeitől és elemeitől sem. Mint ahogy kritikai szándéka sem fojtja el líráját és humorát. Realista társadalomrajznak és romantikának – határozott, kemény ítéletének és gyengéd költőiségnek olyan szintézise ez a próza, mely méltan tarthat számot a népszerűségre.