Ari ​Folman és David Polonsky arra vállalkoztak, hogy a képregény műfajának eszközeivel egészen új formába, amolyan grafikus naplóba öntik Anne Frank gondolatait, úgy, hogy szellemisége sértetlen maradjon. Egy eddig ismeretlen és érzelemdús nézőponton keresztül, már-már filmszerűen közvetítik egy kedves és nagyszájú kamaszlány hangját, aki – akárcsak kortársai a múltban, a jelenben és mindenkor – megértésre, törődésre, szerelemre és szabadságra vágyik, arra, hogy felfedezhesse a világot, ahelyett hogy börtönéből lopva körbepillantson.

A megrázó történet egy kilencéves kisfiúról szól, akinek édesapja egy náci haláltábor vezetője, s ezért a család a tábor mellé költözik. Az unatkozó, magányos Bruno egyszer csak felfedező útra indul a hosszú és magas kerítés mentén…

Anne Frank naplója örök érvényű olvasmány, egyaránt szól az övéihez hasonló gondokkal küszködő fiatalokhoz, az idősebbekhez, akik szeretnék jobban megérteni őket, és szól mindazokhoz, akik tudni akarják, mi történt a Prinsengracht 263. hátsó traktusában bujkáló családokkal a hitleri megszállás alatt álló Amszterdamban. Anne Frank 1942. június 12-e és 1944. augusztus 1-je között vezetett naplót: kezdetben csak magának írogatott, később, amikor megérett benne az elhatározás, hogy híres írónő lesz, elővette régi írásait, és módszeresen átírta, javítgatta őket. Úgy tervezte, hogy naplója alapján könyvet ír a háborúról, és hű képet fest benne a német megszállás éveiről Hollandiában. Korai halála – nem sokkal tizenhatodik születésnapja előtt hunyt el a bergen-belseni koncentrációs táborban – megakadályozta terve megvalósításában. Naplóját a Frank családot bújtató Miep Gies találta meg és helyezte biztonságba azután, hogy a családot 1944. augusztus 8-án elhurcolták, majd a háború után olvasatlanul átadta Anne édesapjának, Otto Franknak. A könyv 1947-ben jelent meg először, Otto Frank gondozásában, s azóta világszerte milliók olvasták.

A kilencéves Félix évek óta egy lengyelországi árvaházban él, ahová a szülei rejtették el, hogy megmentsék a nácik elől. Félix édesanyja és édesapja zsidó könyvkereskedő volt, de a megszálló németek bezáratták a boltjukat és elkobozták könyveiket. Félix hiába várja, hogy érte jöjjenek, ezért megszökik az árvaházból, és útnak indul, hogy megtalálja őket…

Hollandiában minden évben április 30-án rendezvények sokaságával ünneplik a királynő születésnapját. Az emberek országszerte kimennek az utcára, ahol élőzene szól, finom fogások és frissítők kaphatók, és úton-útfélen rögtönzött bolhapiacokon lehet használt holmikat venni és eladni. Jeroen úgy dönt, meglátogatja a nagymamáját, hátha akad nála valami eladnivaló. A padláson kezd kutakodni. A porlepte emlékek egy barátságról és a család fájdalmas titkáról mesélnek.

Esther ellátogat a tanyára, ahol zsidó lányként a II. világháború idején menedéket talált. Egy szörnyű tragédiának volt ott a szemtanúja. Most utána akar járni annak, hogy mi történt a többi üldözöttel és az őket segítőkkel. Esther szüleit Auschwitzban meggyilkolták. Ennél többet nem tud róluk. Az unokája, Daniel az internet segítségével megtalálja az egykori szomszéd fiút, Bobot. Bob Eshter szüleivel együtt volt Auschwitzban, és az utolsó pillanatig Esther apja mellett maradt. Esthert mélyen megrázza a történet. Elmeséli gyermekkori barátnőjének, Helenának, hogy egész életében nagyon hiányoztak neki a szülei. Szinte már az arcukra sem emlékszik. Ekkor Helenának eszébe jut valami…

Dani felkavaró mondatokat hall az iskolában. „Kevés vagy, mint Hitlerben a jóindulat” – mondja egy osztálytársa, aki később a haláltáborokat is emlegeti. Dani kétségek között megy haza, és próbálja megemészteni a hallottakat. A szüleitől tudja, hogy ők zsidók, de ennél többet sosem sikerült kihúznia belőlük. Az internetet is segítségül hívja, de amit ott talál, attól csak még jobban megijed és összezavarodik. Amikor az osztálytársai kihagyják a focimeccsből, mivel hittanon alakítanak csapatokat, Dani végképp elkeseredik. Aztán megismerkedik a barátja idős nagypapájával, és a bácsi egy napon mesélni kezd a gyerekkoráról és 1944-ről… Mikor kezdhetünk a holokausztról beszélni a gyerekekkel? Hogyan közelítsünk meg egy ilyen súlyos témát, hogy ők is be tudják fogadni? A könyvbeli Dani legnagyobb nehézsége az, hogy a felnőttek konokul hallgatnak. Igaz Dóra és a Pagony ezzel az érzékeny, okos regénnyel segít abban, hogy a gyerekek elindulhassanak a megértés felé.

Péter Makón él, összetartó nagy család szeretetében, a tisztes családi vállalkozás nyújtotta biztonságban, viszonylagos jólétben. Ám eljön 1944 márciusa, és a kisfiúnak szembesülnie kell azzal, hogy zsidónak lenni sokak szemében megbocsáthatatlan bűnnek számít. Még nincs ötéves, amikor el kell indulnia a nyolc vonatozásból és két buszozásból álló „nagy utazásra”, amelynek legtávolabbi pontja a bergen-belseni koncentrációs tábor, ahonnan csak azért térhet vissza élve, mert okos, erős édesanyja a legnagyobb szörnyűségek közepette is hősiesen óvja, védi. Elgondolkodtató, szívszorító történet arról, hogyan élte túl a vidéki kisgyerek a XX. század egyik legrémesebb gaztettét, a holokausztot.

Brunisa tizenhárom éves, és meg van róla győződve, hogy a sors túl sok csapást mért rá: először is egy különös névvel, majd a rasszista törvényekkel, és most pedig a háborúval, amely feldúlja Európát, és rettegésben tartja a zsidókat, beleértve őt és családját. Brunisa apja úgy dönt, hogy nekivágnak a veszélyes útnak, mely a svájci határon túlra, egy „csillagokkal teli völgybe” vezeti őket, ahol biztonságban lehetnek. A veszély azonban minden lépésnél egyre növekszik, és senki sem ígérte, hogy Svájc hajlandó lesz befogadni Brunisát és a szüleit…

A tárgyaknak is van történetük, és ettől szíven üthet egy ütött-kopott barna bőrönd látványa is. Hana Brady bőröndje ilyen. Egy kamasz lány Auschwitzba érkezett vele. Ennyi maradt utána, belőle. A kofferen nem áll semmi más, mint a neve, a születési éve meg az, hogy árva. Ma már több mint hetvenéves lenne, de mindörökre tizenhárom marad. 1944. október 23-án érkezett Auschwitzba, még aznap megölték. Karen Levine könyve, a Hana bőröndje igaz történet. Nyomozás. Egy japán asszony, Fumiko és a tanítványai erednek Hana bőröndjének nyomába. Ez a könyv így aztán arról is szól, milyen a holokauszt gyerekszemmel. Hanának több mint fél évszázaddal az események után már csak neve van és születési éve. De a nyomozás eredményeként lassan előkerülnek a gyerekrajzai, a régi fotói, boldog gyerekkorának emlékei. S a japán gyerekek rátalálnak Kanadában George-ra, Hana testvérére is.

Nos, ​bátor vagy-e kicsi lány? – kérdi Henrik bácsi 10 éves unokahúgát. 1943-at írunk. Annemarie Johansen élete sajátos elegye a hétköznapi otthoni és iskolai életnek, az élelmiszerhiánynak és a náci katonák állandó jelenlétének. A bátorságról a kislány úgy gondolja, az a mesebeli páncélos lovagok erénye, az ő életében nem sok szerepe lehet. Amikor a német megszállók elkezdik a dániai zsidók összegyűjtését, Johansenék befogadják Annemarie legjobb barátnőjét, Ellen Rosent, s ettől kezdve a külvilág felé ő is a család tagja lesz. Ellennek és Annemarienak nagy lélekjelenlétre van szüksége, amikor a késő éjszaka a házba érkező náci tiszt az iránt érdeklődik, miért nem szőke Ellen is, mit a testvérei. A könyv olvasói -a főhős kislány nézőpontjából- megismerik a dániai ellenállást, azt a bravúrt, ahogyan csaknem a teljes zsidó lakosságot -mintegy 7000 embert- csónakokon, kis hajókon átmenekítik Svédországba. Lois Lowry története arra emlékeztet, hogy a háború és a terror idején is létezhet büszkeség és emberi tartás.

A tizenegy éves Alex megszökik a fallal körülvett varsói zsidó negyedet kiürítő németek elől, s egy lakatlan romházban rendezkedik be. A kisfiúnak minden leleményére, ravaszságára szüksége van, hogy túlélje a túlélhetetlent. A könyv – miközben nagy megjelenítő erővel mutatja be a zsidóság tragédiáját – népeket nem tesz felelőssé; emberekről ír, akik között vannak bűnösök, hősök és ártatlanok.Ez a mű az Izraelben élő író első, magyarul is megjelenő könyve. Uri Orlev a gyerekkönyv írók Nobel-díjaként számon tartott Andersen-díj egyik kitüntetettje.

A szeretetnek és a kedvességnek mágneses ereje van… Az igazi csoda szívmelengető, megindító története világszerte olvasók és nézők millióinak szívét rabolta el. Auggie családja és szerettei örök barátaink lettek. Ez a kötet egy újabb szeretni való szereplőt mutat be, Julian nagymamáját. A Fehér madár Nagymama története, akit zsidó kamasz lányként egy család bújtatott el a nácik által megszállt Franciaországban a II. világháború alatt. Történetéből hamarosan újabb mozifilm várható.

60 éve történt…Egy zsidó orvosnő és lányai a holokauszt idején, Lengyelországban… Egy hét éves kislány megrendítő története arról, hogyan volt képes túlélni a gettót, milyen túlélési stratégiákat fejlesztett ki, hogy életben maradhasson. Történelmileg hiteles és messzemenően humánus regény.

Van egy ház valahol a városban, egy romosnak tűnő régi ház, amely rengeteg titkot rejt. A tizenkét éves Emma erről mit sem sejt, amikor egy szép napon beköltözik a családjával. Ő először csak a sárkányformájú kandallót látja, a kalandos zegzugokat meg az elvadult kertet. Hamarosan azonban különös dolgok történnek: Emma egy titokzatos tárgyra bukkan, valaki különös jelet kapar egy diófába, a házban leomlik egy fal, a környéken pedig felbukkan egy idegen, egy minden hájjal megkent Kalóz, akinek megjelenése semmi jót nem ígér. Nem mindennapi események sora veszi kezdetét, melyek során feltárul a ház és egykori lakói története. De mit titkol Emma nagymamája, miben mesterkedik a Kalóz, és vajon ki az a Regulus? Kódok és rejtvények, elsárgult levelek és régi naplóbejegyzések során feltárul az elfeledett ház története.

2002, New Jersey. Shirli drámatagozatos gimibe jár, és nagyon készül az idei előadásra. Amikor kiderül, hogy a Hegedűs a háztetőnt játsszák, egy sor nehézséggel kell szembenéznie: miért nem ő kapta Hodel, a legszebb szólót éneklő lány szerepét? Mi fog kisülni abból, hogy a darabbeli férje, Ben, a suli legmenőbb és legjóképűbb sráca? Shirli imádott nagyapja azonban nincs elragadtatva a színdarab hírétől. A holokauszttúlélő nagyapa ugyanis gyűlöli a zenét. Amikor azonban Shirli a padlásán jelmezek és kellékek után kutat, rátalál egy hegedűre és egy régi, zenekari plakátra, amin felismeri a fiatal nagyapját. Shirlinek számtalan kérdése van… A Nagyapa hegedűje egy remek arányérzékkel megírt regény szeretetről, a zene erejéről és a velünk élő múltról, amely generációkon átívelve sem kevésbé fájdalmas.

Heyman ​Évát 1944-ben, Nagyváradon hurcolták előbb gettóba, majd Auschwitzba, ahol személyesen Mengele küldte a halálba. Tizenhárom éves volt. Titkos naplóját édesanyja találta meg, aki könyvvé formálta, és kiadta. Az olykor érezhető anyai beavatkozástól a napló még drámaibb, még megrázóbb lett, főként, mert tudjuk: a megjelenés után Éva édesanyja mély depresszióba esett, majd öngyilkos lett. A napló azóta megjelent angolul és héberül is. Magyarul 1948-ban jelent meg. 1948 óta most, 2011-ben adták ki először újra. Éva, aki körül napról napra esett szét megszokott világa, az utolsó pillanatig próbálta élni a kamaszlányok szokásos életét: szerelem, barátságok, család… Azután a napló 1944. május 30-adikán félbeszakad…\"