A kollégium mai főépülete 1804–1816 között Péchy Mihály tervei szerint klasszicista stílusban épült. Az 1870–1874-ben készült udvari szárnyat Vasél Alajos tervezte.
A protestáns hitre tért Debrecen az új hit központjává válva 1538-ban átvette a városi plébániai iskolát. Az intézmény hamarosan nagygimnáziummá fejlődött, majd 1660-ban főiskolává vált, amikor a török által elfoglalt Nagyvárad kollégiumának diákjai és tanárai Debrecenbe települtek át. Az ellenreformáció idején Mária Terézia megtiltotta, hogy a város pénzügyileg támogassa a kollégiumot, az intézmény a gyülekezetek, valamint magánosok és külföldi testvéregyházak adományaiból tartotta fenn magát. Még így is ekkor élte fénykorát a magyar protestantizmus és szellemi élet központjaként. Felsorolni lehetetlen, hogy a nemzet hány nagyszerű személyisége indult a kollégium falai közül, de talán ennél is nagyobb hatású volt a debreceni intézmény kisugárzása az egész magyar oktatásügyre. A történelmi Magyarország negyven megyéjéből érkeztek ide diákok, s ezekben a megyékben összesen 584 partikula, azaz fiókiskola működött. A Kollégium révén Debrecen tehetségeket, „kiművelt emberfőket” adott az országnak. Ezért vált „az ország iskolájává”, Debrecen pedig — Huszár Gál szavaival — „Magyarország és Erdély világító lámpásává”.
Nagy korszaka a XIX. század második feléig tartott, de hírnevét mindmáig megőrizte.
Az ősi kollégium épülete 1562-ben leégett; ugyancsak tűzvész áldozata lett 1802-ben az ennek helyére épült második iskola. Ekkorra már készült terv új kollégium építésére, s azt az új helyzetben Péchy Mihály az anyagi lehetőségekhez alakította. A pénzügyi fedezet előteremtésére országos adakozás indult, amiről a kollégium homlokzati felirata tudósítja az utókort:
A HELV. VALLÁSTÉTELT TARTÓ MAGYARORSZÁGI EKKLÉSIÁK ÉS JÓLTÉVŐK ADAKOZÁSÁBÓL ÉPÜLT MDCCCIII-tól MDCCCXVI-ig.
A főépület két földszinti teremsorában a Kollégiumi és Egyházművészeti Múzeum két kiállítása fogadja a látogatókat.
A főépület második emeletén található a Nagykönyvtár, amely félmilliós állományával a Magyarországi Református Egyház legnagyobb gyűjteménye. Egyes ritkaságai Európában, sőt a világon is egyedülállóak. 39 kódexet a XIV.–XVI. században írtak pergamenre. A könyvtár 146, az 1500-as években kiadott ősnyomtatványt, 114 unikumot (a világon egyetlen példányban fennmaradt művet), s mintegy 1600 ritkaságot őriz a régi magyar irodalom 1700 előtti emlékeiből.
A gyűjtemény becses darabjai a híres diákok, Csokonai, Arany János, Kölcsey Ferenc és Ady Endre kéziratai.
A fénykép 2006 júniusában készült.
Felh. irod.:
Kovács Gergelyné: Debrecen. Bp. Panoráma, 1981
Papp Antal: Debrecen. Bp. Panoráma, 1976
Győri L. János: "Egész Magyarországnak és Erdélynek világosító lámpása": a debreceni Református Kollégium története. Debrecen, 2006
A kollégium mai főépülete 1804–1816 között Péchy Mihály tervei szerint klasszicista stílusban épült. Az 1870–1874-ben készült udvari szárnyat Vasél Alajos tervezte.
A protestáns hitre tért Debrecen az új hit központjává válva 1538-ban átvette a városi plébániai iskolát. Az intézmény hamarosan nagygimnáziummá fejlődött, majd 1660-ban főiskolává vált, amikor a török által elfoglalt Nagyvárad kollégiumának diákjai és tanárai Debrecenbe települtek át. Az ellenreformáció idején Mária Terézia megtiltotta, hogy a város pénzügyileg támogassa a kollégiumot, az intézmény a gyülekezetek, valamint magánosok és külföldi testvéregyházak adományaiból tartotta fenn magát. Még így is ekkor élte fénykorát a magyar protestantizmus és szellemi élet központjaként. Felsorolni lehetetlen, hogy a nemzet hány nagyszerű személyisége indult a kollégium falai közül, de talán ennél is nagyobb hatású volt a debreceni intézmény kisugárzása az egész magyar oktatásügyre. A történelmi Magyarország negyven megyéjéből érkeztek ide diákok, s ezekben a megyékben összesen 584 partikula, azaz fiókiskola működött. A Kollégium révén Debrecen tehetségeket, „kiművelt emberfőket” adott az országnak. Ezért vált „az ország iskolájává”, Debrecen pedig — Huszár Gál szavaival — „Magyarország és Erdély világító lámpásává”.
Nagy korszaka a XIX. század második feléig tartott, de hírnevét mindmáig megőrizte.
Az ősi kollégium épülete 1562-ben leégett; ugyancsak tűzvész áldozata lett 1802-ben az ennek helyére épült második iskola. Ekkorra már készült terv új kollégium építésére, s azt az új helyzetben Péchy Mihály az anyagi lehetőségekhez alakította. A pénzügyi fedezet előteremtésére országos adakozás indult, amiről a kollégium homlokzati felirata tudósítja az utókort:
A HELV. VALLÁSTÉTELT TARTÓ MAGYARORSZÁGI EKKLÉSIÁK ÉS JÓLTÉVŐK ADAKOZÁSÁBÓL ÉPÜLT MDCCCIII-tól MDCCCXVI-ig.
A főépület két földszinti teremsorában a Kollégiumi és Egyházművészeti Múzeum két kiállítása fogadja a látogatókat.
A főépület második emeletén található a Nagykönyvtár, amely félmilliós állományával a Magyarországi Református Egyház legnagyobb gyűjteménye. Egyes ritkaságai Európában, sőt a világon is egyedülállóak. 39 kódexet a XIV.–XVI. században írtak pergamenre. A könyvtár 146, az 1500-as években kiadott ősnyomtatványt, 114 unikumot (a világon egyetlen példányban fennmaradt művet), s mintegy 1600 ritkaságot őriz a régi magyar irodalom 1700 előtti emlékeiből.
A gyűjtemény becses darabjai a híres diákok, Csokonai, Arany János, Kölcsey Ferenc és Ady Endre kéziratai.
A fénykép 2006 júniusában készült.
Felh. irod.:
Kovács Gergelyné: Debrecen. Bp. Panoráma, 1981
Papp Antal: Debrecen. Bp. Panoráma, 1976
Győri L. János: "Egész Magyarországnak és Erdélynek világosító lámpása": a debreceni Református Kollégium története. Debrecen, 2006