Debrecen fő utcájának a vasútállomás felé eső részén Fazekas Mihály díszes emléktáblája olvasható: itt állott az a ház, amelyben Fazekas Mihály, a Lúdas Matyi hírneves szerzője élt, munkált és meghalt. A középső feliratos táblát hat ovális bronz dombormű veszi körül: öt a Lúdas Matyiból vett jeleneteket mutat be, a hatodik pedig Fazekast és jóbarátját, Csokonai Vitéz Mihályt ábrázolja borozgatás közben.
Az emléktábla érdekessége, hogy alkotója Tóth Árpád költő édesapja, Tóth András szobrászművész.
Fazekas Mihály 16 éves korában katonának állt, s tucatnyi harcteret küzdött végig a napóleoni háborúk idején, mígnem ráébredt, hogy neki nincs semmi keresnivalója osztrák hadseregben. 1796-ban főhadnagyi rangban nyugalomba vonult, s Debrecenben, az egykor ezen a helyen állott házban telepedett le: írt, olvasott, kertészkedett. Csokonai több ízben meglátogatta itt, s versben meghitt képet festett barátjáról::
Számlálgatja víg orcával
az ezüst jácintokat,
S az ibolyák aranyával
a szagos gyémántokat.
.............................
Majd a rendtartó méheknél
Kedve telve ácsorog,
S érzi, hogy az embereknél
Az ország nem így forog.
Már meglátott: gereblyéjét
És kapáját elteszi
S félig harmatos Linnéjét
Pipája mellé veszi.
Jer, barátom, lépegessünk
Kiskertednek útjain,
S dohogás nélkül nevessünk
Mások bolondságain...
Debrecen fő utcájának a vasútállomás felé eső részén Fazekas Mihály díszes emléktáblája olvasható: itt állott az a ház, amelyben Fazekas Mihály, a Lúdas Matyi hírneves szerzője élt, munkált és meghalt. A középső feliratos táblát hat ovális bronz dombormű veszi körül: öt a Lúdas Matyiból vett jeleneteket mutat be, a hatodik pedig Fazekast és jóbarátját, Csokonai Vitéz Mihályt ábrázolja borozgatás közben.
Az emléktábla érdekessége, hogy alkotója Tóth Árpád költő édesapja, Tóth András szobrászművész.
Fazekas Mihály 16 éves korában katonának állt, s tucatnyi harcteret küzdött végig a napóleoni háborúk idején, mígnem ráébredt, hogy neki nincs semmi keresnivalója osztrák hadseregben. 1796-ban főhadnagyi rangban nyugalomba vonult, s Debrecenben, az egykor ezen a helyen állott házban telepedett le: írt, olvasott, kertészkedett. Csokonai több ízben meglátogatta itt, s versben meghitt képet festett barátjáról::
Számlálgatja víg orcával
az ezüst jácintokat,
S az ibolyák aranyával
a szagos gyémántokat.
.............................
Majd a rendtartó méheknél
Kedve telve ácsorog,
S érzi, hogy az embereknél
Az ország nem így forog.
Már meglátott: gereblyéjét
És kapáját elteszi
S félig harmatos Linnéjét
Pipája mellé veszi.
Jer, barátom, lépegessünk
Kiskertednek útjain,
S dohogás nélkül nevessünk
Mások bolondságain...
Felh. irod.:
Papp Antal: Debrecen. Bp. Panoráma, 1976