Gyula, Kossuth utca 15. a Wenckheim-Almásy-kastély huszártornya
A gyulai vár tőszomszédságában álló kastélyt első formájában a XVIII. század közepén báró Harruckern János építtette. Ez a kastély azonban 1795-ben, a várban pusztító tűzvész átterjedésekor leégett. Újjáépítése, amely 1800-ban fejeződött be, már a báró Wenckheim családhoz fűződik, 1888-ban pedig Wenckheim József dédunokája, Almásy Dénes örökölte. Az évtizedek folyamán a kastélyt többször bővítették és alakították. Mai formájában az U alaprajzú, főhomlokzatával a vár felé néző épület későbarokk stílusú, manzard kupola és kőballuszteres erkély díszíti. Bal szárnyával a kastélynál jóval régebben épült huszártoronyhoz csatlakozik.
A Kossuth Lajos utcából 1802-ben épített kis kőhíd vezet a kastélyparkba, a híd mellett csúcsíves, romantikus stílusú, a híddal nagyjából egykorú kapusház áll (ma idegenforgalmi kirendeltség működik benne). Annakidején a kapusház előtt kitűzött alabárd jelezte, ha a földesúr otthon tartózkodott. Az egykori huszárvár területén átmenve jobbra, a fák mögött érhető el a kastély, amelyet valaha egy négyzetkilométernyi beépítetlen terület környezett. Azóta a terület egy részét felparcellázták, de a kastélyt közvetlenül övező angolpark szerencsére egy tömbben megmaradt. A parkot 1955-ben védetté nyilvánították; ma a Várfürdőhöz tartozik és része Gyula idegenforgalmi vonzerejének.
Gyakran megfordult a kastélyban a gyulai születésű (lásd: Gyula, Apor tér 7.) Erkel Ferenc gyerekkorában és felnőttként visszatérve is.
1861-ben rendszeres látogató volt itt a fiatal Munkácsy Mihály - akkor még Lieb Mihály, aki nagybátyja házában (lásd: Gyula, Munkácsy u. 15.) lábadozott súlyos betegségéből. Itt fedezte fel tehetségét Szamossy Elek festőművész, aki a grófi család megbízásából a kastély képeit restaurálta.
A kastély főépületét turistaként jelenleg nem lehet lefényképezni, területe lezárt, csak kerítésen keresztül lehet valamennyit látni belőle, a fák szinte teljesen eltakarják. (KK)
A fénykép 2000 júliusában készült.
Felh. irod.:
Czeglédi Imre: Gyula útikalauz. 2. jav., bőv. kiad. Gyula, 1995
A gyulai vár tőszomszédságában álló kastélyt első formájában a XVIII. század közepén báró Harruckern János építtette. Ez a kastély azonban 1795-ben, a várban pusztító tűzvész átterjedésekor leégett. Újjáépítése, amely 1800-ban fejeződött be, már a báró Wenckheim családhoz fűződik, 1888-ban pedig Wenckheim József dédunokája, Almásy Dénes örökölte. Az évtizedek folyamán a kastélyt többször bővítették és alakították. Mai formájában az U alaprajzú, főhomlokzatával a vár felé néző épület későbarokk stílusú, manzard kupola és kőballuszteres erkély díszíti. Bal szárnyával a kastélynál jóval régebben épült huszártoronyhoz csatlakozik.
A Kossuth Lajos utcából 1802-ben épített kis kőhíd vezet a kastélyparkba, a híd mellett csúcsíves, romantikus stílusú, a híddal nagyjából egykorú kapusház áll (ma idegenforgalmi kirendeltség működik benne). Annakidején a kapusház előtt kitűzött alabárd jelezte, ha a földesúr otthon tartózkodott. Az egykori huszárvár területén átmenve jobbra, a fák mögött érhető el a kastély, amelyet valaha egy négyzetkilométernyi beépítetlen terület környezett. Azóta a terület egy részét felparcellázták, de a kastélyt közvetlenül övező angolpark szerencsére egy tömbben megmaradt. A parkot 1955-ben védetté nyilvánították; ma a Várfürdőhöz tartozik és része Gyula idegenforgalmi vonzerejének.
Gyakran megfordult a kastélyban a gyulai születésű (lásd: Gyula, Apor tér 7.) Erkel Ferenc gyerekkorában és felnőttként visszatérve is.
1861-ben rendszeres látogató volt itt a fiatal Munkácsy Mihály - akkor még Lieb Mihály, aki nagybátyja házában (lásd: Gyula, Munkácsy u. 15.) lábadozott súlyos betegségéből. Itt fedezte fel tehetségét Szamossy Elek festőművész, aki a grófi család megbízásából a kastély képeit restaurálta.
A kastély főépületét turistaként jelenleg nem lehet lefényképezni, területe lezárt, csak kerítésen keresztül lehet valamennyit látni belőle, a fák szinte teljesen eltakarják. (KK)
A fénykép 2000 júliusában készült.
Felh. irod.:
Czeglédi Imre: Gyula útikalauz. 2. jav., bőv. kiad. Gyula, 1995