Kanizsa 2012. június 14. 23. szám 1. oldal - A könyv nem más, mint a gondolat ember nélküli jelenléte
A könyv nem más, mint a gondolat ember nélküli jelenléte
„A könyv, amit ma ünneplünk, sokkal régebbi, mint az írásbeliség. Pontosan egyidős az emberrel, de még az Úristennel is. A könyv nem más, mint a gondolat ember nélküli jelenléte" -mondta Dénes Sándor alpolgármester a 83. Ünnepi Könyvhét megnyitóján, a Deák téren.
- S ahogy az első könyv csak egy kormos kéz lenyomata volt a sziklafalon, úgy szinte biztos, hogy az utolsó könyv sem egy nyomtatott áramkör lesz, hanem egy kormos kéz lenyomata a betonon - folytatta Bartis Attila író gondolatait az alpolgármester. -Amit pedig ez a két kéz közrefog, az a kultúra. Tulajdonképpen ezt ünnepeljük ma. És az, hogy szid-juk-e épp, vagy istenítjük, szinte mindegy. Ez maga az életünk. A sok-sok élet összeadva pedig maga a történelem. Így az, hogy csak az ember olvas, nem pusztán annyit jelent, hogy csak az ember ír. Hanem hogy csak az embernek van történelme. Pont olyan történelme van, amilyent a kormos kezével megír.
A régi kérdésre csak egy jó válasz létezik: igen, ment s megy a könyvek által előrébb a világ. Mert minden könyv - legyen az gyermekeknek szóló, helytörténeti munka, lexikon vagy éppen regény - egy kisebbfajta csoda. A gondolat megszületésétől egészen addig, míg az olvasó kézbe fogja, lapozgatja. Sőt, a csoda tovább tart, majdhogynem végtelen, legalábbis kitölti az ember életét, hiszen egy jó könyv emléke elkísér, akár a sírig.
Hogy valóban ünnepi-e a könyvhét, nézőpont kérdése. Hogy tudjuk-e, akarjuk-e ünnepelni a kultúrát, szándék és elhatározás függvénye. Egy dolgot viszont nem lehet elvitatni: itt, Nagykanizsán, évről évre születnek olyan alkotások, amelyeket érdemes be-és megmutatni. Olyan könyvek, amelyek rólunk s nekünk szólnak, olyanok, amelyek belőlünk táplálkozva teremtenek új értéket, új mondanivalót. Jó, hogy van ünnepi könyvhét, hiszen ez egy olyan alkalom, amikor szelíden, de határozottan felhívhatjuk a figyelmet a könyvre, a kultúrára, vagyis arra a bizonyos kormos kézre, és annak lenyomatára. Legyen akár a sziklafalon vagy a betonon.
A könyvhét rendezvényeit idén is a Deák Könyvesház, a Halis István Városi Könyvtár, és a Honvéd Kaszinó szervezte. Az Ünnepi Könyvhét kanizsai érdekeltségű könyvbemutatóiról jövő heti lapszámunkban olvashatnak, illetve megtekinthetik azokat a www.kanizsaujsag.hu oldalunkon.
B.E.
A könyv nem más, mint a gondolat ember nélküli jelenléte
„A könyv, amit ma ünneplünk, sokkal régebbi, mint az írásbeliség. Pontosan egyidős az emberrel, de még az Úristennel is. A könyv nem más, mint a gondolat ember nélküli jelenléte" -mondta Dénes Sándor alpolgármester a 83. Ünnepi Könyvhét megnyitóján, a Deák téren.
- S ahogy az első könyv csak egy kormos kéz lenyomata volt a sziklafalon, úgy szinte biztos, hogy az utolsó könyv sem egy nyomtatott áramkör lesz, hanem egy kormos kéz lenyomata a betonon - folytatta Bartis Attila író gondolatait az alpolgármester. -Amit pedig ez a két kéz közrefog, az a kultúra. Tulajdonképpen ezt ünnepeljük ma. És az, hogy szid-juk-e épp, vagy istenítjük, szinte mindegy. Ez maga az életünk. A sok-sok élet összeadva pedig maga a történelem. Így az, hogy csak az ember olvas, nem pusztán annyit jelent, hogy csak az ember ír. Hanem hogy csak az embernek van történelme. Pont olyan történelme van, amilyent a kormos kezével megír.
A régi kérdésre csak egy jó válasz létezik: igen, ment s megy a könyvek által előrébb a világ. Mert minden könyv - legyen az gyermekeknek szóló, helytörténeti munka, lexikon vagy éppen regény - egy kisebbfajta csoda. A gondolat megszületésétől egészen addig, míg az olvasó kézbe fogja, lapozgatja. Sőt, a csoda tovább tart, majdhogynem végtelen, legalábbis kitölti az ember életét, hiszen egy jó könyv emléke elkísér, akár a sírig.
Hogy valóban ünnepi-e a könyvhét, nézőpont kérdése. Hogy tudjuk-e, akarjuk-e ünnepelni a kultúrát, szándék és elhatározás függvénye. Egy dolgot viszont nem lehet elvitatni: itt, Nagykanizsán, évről évre születnek olyan alkotások, amelyeket érdemes be-és megmutatni. Olyan könyvek, amelyek rólunk s nekünk szólnak, olyanok, amelyek belőlünk táplálkozva teremtenek új értéket, új mondanivalót. Jó, hogy van ünnepi könyvhét, hiszen ez egy olyan alkalom, amikor szelíden, de határozottan felhívhatjuk a figyelmet a könyvre, a kultúrára, vagyis arra a bizonyos kormos kézre, és annak lenyomatára. Legyen akár a sziklafalon vagy a betonon.
A könyvhét rendezvényeit idén is a Deák Könyvesház, a Halis István Városi Könyvtár, és a Honvéd Kaszinó szervezte. Az Ünnepi Könyvhét kanizsai érdekeltségű könyvbemutatóiról jövő heti lapszámunkban olvashatnak, illetve megtekinthetik azokat a www.kanizsaujsag.hu oldalunkon.
B.E.